Útszél, kövek, tövisek, jó föld. Én vagyok, mind én vagyok, ez az élményem, hogy korszakosan egyik, másik, harmadik is jellemzett, hogy szükségszerűen kell az ember ezt mind, sorban bejárja. Először nem értettem. Úgy is lett, mint a példázat, a mag meghalt, mindenemmel kellett fizessek, ami egóm kemény burkának páncélját viszont megtörte, a világ leghatékonyabb légkalapácsa a szenvedés, a vélt út összetöretett, és kövek maradtak csak, ami a vállalkozói, tehát a hernyó, tehát a Királyfi korszak vége. Ezután már befogadtam ugyan, de mélységet nem talált, felszínen, okoskodva, tettekre váltás, tehát valódi növekedés nélkül, szűkségek között megalkudva pusztult bennem a mag ki, a Vándor, tehát a báb szabadságvágynak álcázott arroganciája lehetetlenítette a növekedést el, ami pontosan a bezártságból, tehát az önfelvállalás hiányából fakadt. Viszont szenvedést hozott, sok szenvedést, eredménye mélypont, és a Lovag születése, mélység, igen, immár óriási, korlátlan mélység állt bennem rendelkezésre szivesseg.net alapítóként, a korábbi ellenállásomat, lelkem találjanak kemény köveit a magány és a sikertelenség kínja addigra porhanyósra törte, csakhogy sokminden más is burjánzott még bennem, zabolátlan vágyak sajgó tövisei lehetetlenítették az egyszerű, alázatos hely elfogadását és felvállalását, mert nagyobbat, tökéleteset, életfáját vágytak, s így nem engedték az egyszeri isteni magot nőni. Mígnem kiszáradtak. A kórók. Ami a báb halála, a sűrű sötét erdő vége és a Harcos születése. Lassan, mert a kóró nagyon szárazságtűrő, soká, és szinte bármit képes az ember magának megmagyarázni, de mégis, fokozatosan kiszáradt minden olyasmi iránt a tolerancia bennem, ami nem valóban Igaz, és így esett, hogy csak a föld maradt. Egyre inkább. Jó föld, termő, abszolút önzés alapon, mert NEKEM ez a jó. Ez és így. A magot befogadva azt növeszteni. Csoda. Hogy NEM a mag vagyok. Hanem a föld. Mind föld vagyunk végül, férfiak és nők, por és hamu, ha tetszik, valóságosan, és a Mag az Isten. Sőt. Jézus. Sőt. A Mag az Én Vagyok.
–
„Értsétek meg hát a magvetőről szóló példabeszédet! Akik hallgatják a mennyek országáról szóló tanítást, és nem értik meg, azokhoz eljön a gonosz, és elragadja mindazt, amit a szívükbe vetettek. Ez az a mag, amelyik az útszélre esett. A kövek közé hullott mag pedig az, aki meghallgatja ugyan a tanítást, és szívesen be is fogadja, de az nem ver benne gyökeret, csak ideig-óráig él. Amikor a tanítás miatt szorongatás, üldözés éri, csakhamar eltántorodik. A tövisek közé esett mag az, aki meghallgatja a tanítást, de a világi gondok s a csalóka vagyon elfojtja azt benne, és gyümölcs nélkül marad. Végül a jó földbe hullott mag az, aki meghallgatja, megszívleli a tanítást, és jó termést is hoz: az egyik százszorosat, a másik hatvanszorosat, a harmadik harmincszorosat.”
Mt 13,18-23
Öröm, ha megosztod!
