… dejó, most vettem észre … két oldal, EGY érme … és CSAK a nézőponton múlik, hogy melyiknek látom … ez az érzelmek érme … ÉRzelmek … bármit ÉR, ÉRezni, ÉR vállalni … Bármit … sőt, csak így nézhetek rá, ha vállalom előbb … a feldolgozás elzárva nem lehetséges … és nincs is mit szégyellni … hiszen az ÉRme Egy, mindenkiben … Félem ÉS Hála … a két Lap, mindenkiben … oldalt, a perem felől pedig Bizalom áll rajta … ÉRme … anyaga Szeretet … másrészt épp ezért kihívás beszélni róla, mert tűnhet ellentmondásnak – ezért, hogy hol innen, hol onnan szólok róla … a Lépés, tehát az érme megfordítása csak a nehézség Mélypontján áthaladva lehetséges, a perem a Bizalom … a folyamat olyan, mint ahogy járni tanulunk … emelem a lábam, de ösztönösen félek, hiszen egyensúlyvesztés, kockázatos, picit sem tűnik jó ötletnek … de mégis … fáradok, ingok, egyre nehezebb a változatlanság – míg végül kilépek … az Ingás, a Bizonytalanság, a Nehézség, amin át a Lépés megvalósul … sőt, ami nélkül nincs Lépés, hiszen állnék szép nyugodtan a “Biztonságban” az idők végezetéig, ha nem lennének külső hatások, Válságok, amik ingatnak – és Vágyak, amik vonzanak, amik felé közeledni szeretnék … ezért JÓ, hogy a Világ Kísért … új hatások, folyamatosan … EBBŐL indul a Lépés … mindegy, hogy Válság, vagy Vágy … impulzus érkezik, először … mutatja, hogy Lépni időszerű … gyakorlatban ez úgy jelentkezik, hogy valami már nem jó ÉS másrészt valami más pedig új, és Lelkesít … miközben plusz még FÉLEK is … a változástól … a HÁROM együtt … míg végül (több vagy kevesebb szenvedés után – idővel egyre kevesebb) nincs más lehetőségem, mint belenézek abba, ami visszatart, ami a nehézség, amitől Félek … ha ezt megteszem, csak egy dolgot találhatok: talán nincs is mitől … majd egy ponton nem bírom tovább a szenvedést, az Ingást, és Lépek … és akkor a tapasztalat érkezik, hogy Valóban nem volt mitől … és ekkor születik a HÁLA … eleinte utólag születik … mert eleinte a Kihívásra, tehát a Bizonytalanságra ellenkezve nézek, NEHÉZség, ami Félelmetes … de idővel, tehát egy csomó vÁLSÁG után, tehát egy csomó tapasztalás után már LÁTOM, hogy ez JÓ, nekem jó, a folyamat jó, értem van … és akkor már úgy nézek arra, ami korábban Válság és Félelmetes volt, hogy dejó, mármegint, Izgalmas Új Kihívás … amiért HÁLÁS vagyok … és amikor EZ, tehát a HÁLA megszületik, akkor ez egész folyamat exponenciálisan gyorsulni kezd, a tegnap írtak miatt, VONzom … és ez az egész CSAK nézőponton múlik, amihez tanulunk, mert tapasztalunk, folyamatosan … míg aztán eljön a nap, amikor már örömmel Futok … amikor tehát már a Járás és a Futás a természetes … és TOTÁLIS Biztonság és Stabilitás … hiszen klasszul futok … MÁR … mert megtanultam … de ugyanez a régi nézőpontból, tehát a két lábon állok nézőpontjából, vagy, sőt, a földön ülök nézőpontjából brrrrutálisan félelmetes, sőt, elképzelhetetlen … és mégis … elérhető … mindannyiunknak … SZALADJUNK hát … futók, Mi … Ég és Föld között. : )
Öröm, ha megosztod!
