Ballagáson voltam. Pannonhalmán. Csodálatosan szép volt, és mélyen megérintett, egyrészt – és másrészt érdekes volt nagyon a szinte háborús hangulat. Ketté szakadt a társadalom.
Anyák napja van.
Fontos nagyon a “Rád van szükség, Fiam!”, “Menj!”, “Vívd a Méltó Harcot!”, “Győzedelmeskedj!”, fontos nagyon az apai üzenet, ami a hovatartozást adja – és ezzel tiszta ellenségképet is kijelöl: ami a mások. Elkerülhetetlen ez az induláshoz, mert az élet sikeres indításához muszáj kép legyen magunkról, ami az irányunkat és a társainkat, tehát a helyünket kijelöli. Apák dolga, ez és rendben is van. Az apák “mi és ők”-ben, törzsekben és háborúban gondolkodnak.
Az anyák életben.
Az anyák nagy drámája, hogy az “élethez” képest nehéz magunkat értelmezzük. Ezért nyernek az apák minden gyerekszobában. Mert minél kisebb egy halmaz, aminek én része vagyok, annál könnyebb abban magamat (nem látni, hanem:) hasznosnak tapasztalni. És ezért sokkal könnyebb taxisnak (ügyvédnek, kereskedőnek, sportolónak, stb.) lenni, és a taxisokkal (stb.) szolidálni, mint budapestinek lenni, ezért együtt tenni, mint magyarnak lenni, ezt jól szolgálni, mint európainak lenni, közös cél mentén, mint embernek lenni, és helyesen élni.
Minél nagyobb halmazhoz próbál az ember tartozni, annál nehezebb érte tenni, annál nehezebb érte magunkat hasznosnak érezni.
Az apák fogható és megnyerhető Harcokban gondolkodnak.
Az anyák életet adnak, tehát Emberiséget szolgálnak.
Korunk érdekessége, hogy sokaknál látom a kapaszkodást a nagyobb cél felé – én ember vagyok, nekem az emberiség fontos –, míg aztán konkrét helyzetekben újra és újra visszaesnek, és lesznek belőlük nemzetiek, liberálisok, vallásosak, zöldek. Ezért üvöltenek sokan autóvezetés közben, hogy miért vág eléjük a másik. Mert a helyes Harcuk nincs meg, és így az élet nem jól megy.
Mutasd a harcod, és megmondom mekkora ember vagy!
Igaza az anyáknak van. A helyes irány, amit az anyák mondanak: a Szeretet.
Az apáknak igaza van. Mert engem befogadó közösség nélkül indulni nem lehet: a Harc létszükséglet.
Két cél.
Feloldhatatlannak tűnő ellentétben.
Az élet játékának lényege számomra a bennünk élő Apa és Anya összebékítése, hogy “megmentsük a házasságukat”, a saját lelkünkben.
Az élet játékának lényege a két cél ellentétének feloldása, ami csakis úgy lehetséges, hogy 5-10 évente belebukunk az aktuális harcunkba. Mert így haladunk a kisebb önmeghatározások felől az egyre nagyobb, az univerzális identitás felé. A válság tehát jó, ezért ismételgetem: a bukás, a katasztrófa jó, mert a változás ára a válság, önnön ragaszkodásaink miatt.
Az apák erőben gondolkodnak, amihez közösség kell, amihez közös cél kell, amihez ellenség kell.
Az anyák emberiségben gondolkoznak, amihez szeretnünk kell egymást.
Apa és Anya bennünk dúló harcának helyes feloldása: a végső ellenséget megtaláni (az apa harca), ami azonban többé nem más emberek (az anya szeretete).
A Harc és a Szeretet összebékítése: magunkat meghaladni.
Apa és Anya helyes feloldása: az emberiség ügyét szolgálni.
Tehát részesnek lenni úgy, hogy a lehető legjobb önmagam vagyok.
Apa és Anya helyes feloldása: a Teremtő.
De annyira nagyon nehéz ezt helyesen érteni.
És ha az értés megy is: helyesen csinálni.
Boldog anyák napját!
Én az anyákkal vagyok.
És persze az apákkal is.
Joós István
Öröm, ha megosztod!