Többet, sokkal többet vagyok derűs a balesetem óta, és elgondolkodtam, hogy miért lehet ez így. A halál közelsége meglegyintett, persze, ami jelentőségteljes, de mi változott ettől a mindennapokban – bennem? És átadni hogyan lehetne…
Négy dolog is nyilvánvaló:
1.
Sokkal jobban észreveszem az apró dolgokat – most épp egy barack esett a földre, hangosat koppanva, el is mentem érte –, hogy mennyire szép, hogy mekkora ajándék az élet. Hogy milyen jó, ha én semmit nem teszek is. Hogy milyen rengeteg ember munkája van ebben a jóságban, akik előttünk éltek, hogy tudom melyik gyümölcsöt ehetem meg, vagy hogy házat építeni képesek vagyunk, ahol a vihar elől magunkat meghúzhatjuk.
2.
Ez a megnyugvás, kisimulás, kiengedés – a saját vélt fontosságom csökkenése a saját szememben – könnyedebbé tett engem, ami játékosabbá tette a munkámat, ami meg azt a tapasztalást hozta magával, hogy mennyivel hatékonyabb vagyok lazábban úszva, az erőlködés helyett. Hatékonyabb és figyelmesebb és bátrabb vagyok így. Sokkal. Kevésbé ragaszkodom ahhoz, hogy mi volt és hogy mit akarok (az akarat mindig a múlt), és jobban figyelem-érzem-értem, hogy mi Legyen. Haladunk is szépen. Mintha egy szülőcsatornában hirtelen megértettem volna, hogy minden rendben van és lesz.
3.
Ezzel egyidőben gyógyultam abból is, hogy a világ súlyát kellene cipelnem, hogy “rajtam múlna” minden. Éveken át nyomasztott, hogy el KELL az üzenettel tömegekhez érni, mert az EgoYoga érthető, praktikus és bárki számára tudja a szenvedést enyhíteni. Már nem érzem így. Hasznos és értékes és egyedi, de ezer más út is vezet az önismeret erdejébe, már nem akarok ezzel rohanni. Annak ellenére nem, hogy az erdőből kivezető utat meg változatlanul keveset látok.
4.
Mindezek miatt a hála nőtt bennem. A Teremtés és az Ősök iránt, egyrészt, tehát a Teremtő és az Ősök együttműködése iránt, hogy mindaz, ami Van, már Van, tőlem függetlenül – és másrészt a Lehetőség miatt, hogy ehhez én is hozzátehetek. Hogy tökéletes környezetben élek ahhoz, hogy én magamból a legjobbat kihozzam. Hogy a világ tökéletlensége (és a saját tökéletlenségem) erre A tökéletes lehetőség nekem.
Mindezt másképp úgy tudom mondani, hogy újabb Istenbizonyítékot kaptam.
Komplikált és terhelt fogalom ez, tudom, de nem tudom másként mondani. Azt értem alatta, hogy az a tapasztalatom, hogy gyakorlatilag és konkrétan vagyok boldogabb, ha úgy élek: “mintha Isten lenne”. Mert így az életnek értelme, mert forrása tehát iránya van, ÉS én szeretve, segítve, nemegyedül vagyok. Ezt én csakis abban az állapotomban tudom így érezni, amikor feltételezem-elfogadom-bízom, hogy nagyobb akarat is van.
Racionálisan máig nem sikerült belássam, de a tapasztalataim mégis ezt bizonyítják. Minden áldott nap. Hogy tényleg szeretve vagyok. Az élet mindennapos kicsi és nagy eseményei bizonyítják ezt. Amihez előbb mernem kellett feltételezni, hogy Isten talán mégiscsak van. Egy ponton kénytelen lettem ezt az életformát kipróbálni (Neki esélyt adni), mert a racionális bizonyítékot keresve csak egyre frusztráltabb voltam.
Az a tapasztalatom, hogy ember – boldog ember – én Istennel tudok lenni. Megengedve, hogy (1) van nagyobb, és (2) jót akar nekem. Mert ezzel arányban tudok hasznos lenni, és ezzel arányban tudom a felém irányuló szeretetet észrevenni.
Amihez túl kellett a rációm szerinti igazságon lépni.
Nagy paradoxon ebben, hogy soká próbáltam csak jó ember lenni. Saját jogon. És nekem ez magamban soha nem sikerült. Hanem azóta megy, és azzal arányban megy csak, amennyire (1) Isten létét megengedem, (2) a Jézus által mutatott példát követem. Működik. Egyszerűen csak. Tapasztalati alapon mondom. És ezen felül még az is a tapasztalatom, hogy amikor nem vagyok Isten tudatában – Isten nincsen épp benne az én tudatomban, avagy másképp: egyedül (Isten nélkül), ÉN vagyok csak a tudatomban –, akkor automatikusan fordulok magamba (védhetetlenül!), ami önimádat és magány, kín és tűz, sötétség és pokol. … Minden. Eggyes. Alkalommal. … Valóságosan. … Máig.
Úgy tenni mintha Isten lenne: a legjobb önvédelem nekem.
Más…
Tábor augusztus 16-18., én ott leszek (tavaly a legjobb eseményünk volt a tábor, sőt pár hete tanuként voltam két nálunk megismerkedő résztvevő esküvőjén):
👉 részletek ITT
Rádörrentem kicsit férfiakra a héten, mert sok volt a kesergés és kevés a tett:
👉 írás ITT
Új videó sorozatot kezdtem. Bizonytalan az első felvétel, de a lényeg talán benne van:
👉 videótár EMITT
–
Szeretlek Benneteket.
Igen.
Tudom, hogy giccses.
🙂
Jó munkát!
István
Az ábra magyarázata: ITT
Útonjárók Közössége: EMITT
Öröm, ha megosztod!
