Várjuk az Istent, sőt, egymást várjuk a mindennapokban, folyamatosan, és aztán egyszercsak jön, a másik, a lehetőség, az ügy, a társ, a hívás, lenyűgözően megdöbbentő, csoda szinte már, és mégis eljön, itt van, de ezzel még nincs a történetnek vége, mert beengedjük-e. Ami él, közeledik, ami nem közeledik, meghal. Ezt látom. Continue Reading
Ta hányan vagy? Nekem gyakori élményem, hogy ketten. Continue Reading
Olyan nagyon érdekes, hogy mennyi mindent tehet az ember, és mennyire csakis a csinálás után, tapasztalva tudja az esetek messze túlnyomó részében meg, hogy ennek volt-e valóban értelme. Continue Reading
Kel a nap. Felhők mögött épp, de kel. Meleg és fényes, még ha alig látszik is, és pontosan így vagyok én a „céllal”. Lenyűgözően messze van. Olykor látom, máskor nem, és nem csak felhők miatt, hanem mert periodikusan én is forgok közben, a világgal együtt, körbe és körbe és körbe, járva az Utat, miközben a vágyott „cél” nehezen felfoghatóan más szférában, mert az égben van. Continue Reading
Jól vagy? Szuper… akkor tehát mész-e mások után, hogy nekik az úton továbblépni, magukat megtalálni segíts? Komolyan kérdezem. Sőt. Nem csak miattuk, de magad miatt is. Ugyanis ez az egyik legfontosabb dolog, amit magadért ma tehetsz. Continue Reading
Szoktál halálra gondolni? Én sem elég gyakran. Pedig nagyon inspiráló. Ugyanis lenyűgözően értelmetlen a napi tevékenységek, és főleg érzelmi hullámzás legnagyobb része, ha azt a halála tudatában tudja az ember nézni. Ugyan. Continue Reading
Szoktad-e Pásztor nélküli juhnak érezni magad? Én olykor igen. És meglepő a legjobb megoldás. Pásztorrá lenni. A juh legjobb válasza a pásztornélküliségre: pásztorrá válni. Continue Reading