Szeretek reggelente írni. Nyugodt, jó élmény, ami általában beszélgetéssel indul. Magammal. Magammal én beszélgetek, mint most is például, ami aztán – és ez a voltaképpeni téma – mindig jut valahova, mindig tovább jut, mint amit a beszélgetés megkezdése előtt tudtam. Continue Reading
A férfi nem tudja megtörni a nőt. Hanem csak együtt eltörni tudunk. Amikor nincsen zene vagy hamis vagy nem elég lelkesítő, hogy együtt indulni merjünk, vagy önfejűen rángatjuk egymást a zenével ellentétben, s így felrúgjuk egymást, újra és újra és újra, míg valamelyikünk, pontosabban tánc eltörik, amikor Continue Reading
Szerinted feltámadt? Komolyan kérdezem… ugyanis fontosnak tapasztalom, hogy az ember erről mit gondol, hogy ezzel őszintén szembenézzen. Continue Reading
Érdekes, hogy nincsen az embernek más lehetősége végül, ha valami nagyobbal, amikor valami nehezen felfoghatóval találkozik, mint hogy hisz és figyel, és aztán idővel megadja magát és tanúságot is tesz a „nevetséges” tényről, hogy hisz – vagy nem hisz és kinevet, sőt jelent és lázad és ellenségeskedik és alázza azokat, akik hisznek. Continue Reading
Királynak érzed magad? Remek. Mosol-e lábakat?
Az igazi álmok mindig közösek.
Van rövid út. Igen. Mindig és bármihez van, de egészen elképesztő az ára, amit viszont általában csak utólag ért az ember meg… a lelked kell érte add. Júdás 30 ezüstöt kapott, de Continue Reading
Érdekes, hogy mennyire nincsen a húsvéti időszaknak és a nagyhétnek kultúrája, adventtel és karácsonyal ellentétben, pedig szerintem sokkal fontosabb. Lenne. Napjaink emberének. Hogy miért? Mert míg advent a reményről szól „csak”, tehát a színpadot rendezi be, ez az alap téma, hogy a világ rendje a szeretet, sötétségből fény, éjszaka után pirkadat bizonyosan érkezik, addig húsvét a színészek, tehát a konkrét részvétel, a helyes kapcsolat, sőt a személyes boldogulás, a tavasz és a kibontakozás ünnepe. Continue Reading