Beteljesedni csak az tud, aminek meg kell történnie, ami Rendben van tehát, bármilyen kemény is … Rend Van … semmi nincs a Renden kívül, semmi nem lehet … nagyon-nagyon kemény ez, és mégis, így van, hogy ami történik, rendben Van … minden, KIVÉTEL NÉLKÜL minden … viszont amíg ezzel vitatkozom, amíg nem vagyok hajlandó ezt az alap Igazságot elfogadni Continue Reading
… de nem úgy, ahogy sokan gondolják, hogy én itt várok, és ő meg majd rámnyit, egyáltalán nem, hanem az Ajtó bennem … Aki Van, bennem … Van … és nem nyílik magától ki, épp ezért – ami Van, az nem cselekszik – viszont pontos használati útmutatót hagyott, és el is mondja a lábmosás után: „amint én tettem veletek, ti is úgy tegyetek” Jn13 … Ez A Kulcs, az Ajtóhoz, de elfordítani, a kilincset lenyomni nekem kell, mégpedig úgy, hogy csinálom, teszem, követem … Jézus Az Ajtó, minden emberben … ami mögött a Kapcsolat, a Kiteljesedés, a Boldogság, a férfi-nő Egység, szívem minden Vágya vár … másrészt … azonban … ehhez … FONTOS észrevenni … hogy
Jézus férfiakhoz beszélt … ! …
Continue Reading
Júdás személye nagy titok, mert Jézus ellenpontja, az önfejű, az ÉN akaratom legyen meg, a mindenség rendjéből kiszakadt férfi … példa, kis p-vel … totálisan érintve érzem magam tehát, általa is – érdemes megvizsgálni … tudjuk, hogy kritizálta Máriát, „méltatlankodott” … „Mért nem adták el inkább ezt az illatszert háromszáz dénárért, s mért nem osztották ki a szegények közt?” … ám a jótékony szerep csak póz, hamis … „nem azért mondja mintha a szegényekre lett volna gondja, hanem mivel tolvaj volt: ő kezelte a pénzt és elsikkasztotta a bevételt” … Jézus rászólt, lásd tegnapi írás … aztán elment a főpapokhoz, maga ajánlkozott … harminc ezüstpénz, előre, egy rabszolga ára … és azt is tudjuk, hogy Jézus ezekkel a szavakkal küldi az utolsó vacsorán … „Tedd meg hamarosan, amit tenni akarsz!” …
Continue Reading
Egyedül nem megy … a mai megértésem … amihez nincs kedvem, de fontos, ahhoz nélkülözhetetlen a Nő, a Társ, a Konnektor … az Erő … erre jöttem ma rá … mert fókuszban tart, éltet, elvégezni segít … mert érzem az ebéd illatát és beszól, sőt, bejön, egy pillanatra hátulról átölel, fölém hajol és úgy mondja: „Hogy haladsz Drágám?” … én persze kedvesen grimaszolok … mire ő: „Szolgálat, emlékezz, hamar megleszel vele, nagylevegő, ez most fontos.” … és igen, én tudom, hogy Úgy Van, hogy Isten szólt épp hozzám, és hálát adok, és elmosolyodom, és folytatom … Ő az alap, a borda, a tartásom, az erőm, a szívem védi … a Nő … mert csinálja … folyamatosan, keni az olajat … tehát én is, mosom a lábakat … mert tudom, hogy fontos, de főleg mert Ő … csudába … ezért vagyok ilyen hangulatok mentén szétfolyó az elmúlt években, az Irányt pontosan érzem, az időszerűséget, minden ötlet jó, de ahol alaposság kéne, szétfolyok … épp nem viszem végig … majdnem, de épp nem … és mondhatom erre, hogy ki kell egészüljek, és majd a komplementer emberek, vezetőkön múlik, de hazugság … az én dolgom az én dolgom … amire senki nem képes egyedül … egy Férfi sem … Continue Reading
Kapcsolataink válságai idején hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy pedig mindent megtettünk … holott ez sosem igaz … sokkal többet lehet, mindig, és sosem a visszább lépés a megoldás, sosem a kevesebb, hanem mindig a több, a még, az adni, mindazt amire képes vagy, messze sokkal többre vagy képes … „Mária pedig vett egy font valódi […]
Mindennek, ami történik megvan az oka, még ha nem is mindig értem … ezt Látom … hogy hatalmas és végtelenül Bölcsebb a Rend, és értünk Van, és soha sekit nem ér semmi érdemtelenül Continue Reading
Egy év … pontosan … egy éve kezdtem rendszeresen írni a facebookon, nagyhét volt, akkor is, elvonulás, böjt, március 23., és lent voltam itt, Dömsödön, akkor is, és féltem … emlékszem … legalább annyira féltem akkor nyilvánosan belevágni, mint most az envagyok.info-ra visszább lépni … vicces ez, a Rend, a korszakok … és igen, a jelek … amik egészen világosak, ha merek nem kitérni előlük … : ) … akkoriban közléskényszer feszített, olyannyira, hogy 2011 őszén két hónapot Sopronban töltöttem, azzal a céllal, hogy na most megírom a Könyvet … nem készült el … sokat írtam, de csak jött, csak jött, nem sikerült a szerkesztésnek nekiálljak … kudarc … pedig megígértem … aztán március elején kaptam egy okostelefont, új számmal és előfizetéssel … nagyon nagy dolog volt, mert már hónapok óta tiltva voltak a kimenő hívásaim … és ez meg okostelefon, internet hozzáféréssel … így indult, Szegi Attilának Hála … és oly szép is ez … ahogy keretezi ezt az évet a készülék és a szám, hiszen pont egy évvel később, pár hete, március elején ajándékoztam el, és fizetem immár magam az ismét megújult számom … kor-szakok … viszont tényleg ettől indult, ugyanis ezt megelőzően papírra jegyzeteltem, de azokból sosem lettek írások, most meg a telefonban készre irogathattam, sőt, képeket is kattintgathattam hozzá, és máris mehetett fel a Joós István, ember oldalra … így indult … gondoltam, ha már könyv nem lett, hát megírom folytatásban …
Continue Reading
Jn 8,51 a tegnapi, ma Jn 10,31 … és döbbenetesen időszerű, szokás szerint … mertigen, az is felelősségem, hogy amikor a kőzápor már heves, akkor kitépjem magam és elrejtőzzek … különben nem tudom többé, később, újra, másképp elmondani … ami felelősségem … a hasznosulás, hogy a csatorna, az eszköz, Aki Vagyok hasznosuljon, funkciója szerint … elrejtőzni tehát […]
A legjobb irány MINDIG az, amitől legjobban félek – sokat beszéltem, írtam már erről, ma este is épp, egy csoportnak … hogy az Időszerűség jellemzője, hogy Vonz, de félek, lelkesít, bizserget, de mi lesz, ha tényleg megteszem, ha belevágok … a facebookkal vagyok most így … sokat kaptam a napokban, kemény vihar, hozzászólások, és levelek is … ami nem baj, abszolút, bírom a kritikát, a személyeskedést is, megszoktam, alig nyugtalanít, alig szegi kedvem, mert elfogadom, hogy sokan mást értenek … még … és jól van ez így, a heves érzelmek is, nyilván, KEMÉNY, évtizedes elakadások ezek, és sokkal könnyebb felháborodni, mint szembesülni, abszolút megértem … viszont a vita Zavar … nem a tény, éljen az szabad vélemény, hanem, hogy a hozzászólók közül sokan a kifogásban, az önbecsapásban, a halogatásban erősödnek, harcban és ellentmondásban találnak egymásra, megadás, követés, megújulás helyett … ami visszahúz, így, másokat is … látom ezt … de nem cálfolhatok mindent egyesével, se energiám, se értelme nem lenne … nem dolgom senkit megváltani, nem akarok, nem lehet – viszont az felelősségem, hogy minek adok teret … és, méginkább … hogy a zavaros, HIDEG vízben Én meddig állok …