Az adás nem a másik felé nyit meg. Egyáltalán. Sőt, nem is az adás nyit meg, hanem a figyelem, hogy a másikra, tehát kifelé, tehát nem magamra figyelek. Ez nyit meg. Az adás csak okozat. És a megnyílás sem a másik felé történik. Ellenkezőleg. Continue Reading
Pihenj! Nemrég írtam erről, de igen, van, amikor a fáradtság már strukturális. Hogy ilyenkor mi a tennivaló? Nagyon egyszerű. Működtess vagy Boríts! Az első eset belső munkát követel meg. Rendszer, struktúra, pihenés, idő magammal, sport, rendrakás a közvetlen és tágabb környezetemben, szellemi és lelki táplálék, határok megvonása, őszinteség abban, hogy mennyit tudok adni, és mi az, amit már nem, vagy, ellenkezőleg, megosztás, elkezdeni adni, ha eddig ez nem volt az életem része. Continue Reading
Félelem + Bukás = Szabadság … a (tudtommal) első Fail Conference vendége voltam Szlovéniában. Nagyszerű hétvége volt, Hála érte! : )
„Forradalom van, itt és most, utcai harcok, ugyanúgy, és fiatalok, és lelkesedés, és Hősök, és igen, emberek halnak bele, ugyanúgy, most is – csak mindez most belül zajlik. Az Önfelvállalás Forradalmát éljük, BELSŐ személyek dulakodnak, élnek, halnak. A legkisebb királyfi és királylány gyermeki Bátorsága, Bizalma, Hite feszül a Minták, a Félelem, a Látszat megszokása, a biztonság illúziójának húgymeleg idillje ellenében, sőt, Continue Reading
Na jó, nem bírom ki … „soft opening” a la Ocean’s 13, „egyik nap még nem volt, és ma már van” … tehát … örülnék visszajelzéseknek az Én Vagyok Ügy két új hajtása dolgában Continue Reading