Csodálatosan fantasztikusan nagyszerűen elképesztően örömteli Boldog Évet Kívánok! Pontosabban mégsem. Continue Reading
Author / Joós István
A Rend a fontosabb.
Rend. Van. Erről írok, szinte kizárólag. Van. És Tökéletes, és nagyobb nálam, és nem érthetem, nem kell értsem, hanem ha Elfogadom, Bízom, a Rend általam megismert törvényei, tehát az állapotomnak megfelelő teljesség szerint veszek részt a Játékban, ami az élet, ha tehát e szerint Lépek, akkor Biztos a Siker. Continue Reading
Mea Culpa
Még mindig az interjú, az általa kiváltott indulatok kapcsán, mert tudom, látom, érzem a felelősségem. Egy könyvnyi mondanivalót próbáltam egyetlen beszélgetésbe zsúfolni, kötött terjedelmi keretek közé, és ez ütött vissza. Continue Reading
Senki nem méltatlan.
Nincs méltatlan. Fontos ez. Hogy nincs. Nem csak méltatlan kapcsolat nincs, de méltatlan ember sincs. Hanem csak ember, Van, és annak a pillanatnyi állapotai, valamint arrogancia, ha a másikat métatlannak, tehát magamat méltóbbnak ítélem meg. Continue Reading
A Férfi nem hagy el. Soha.
Egy Férfi nem hagy el. Soha. Semmikor. A hisztis királyfi, aki megkapta apuka fele királyságát vagy aranybányába tenyerelt, de nem nőtt fel, hiszen el sem indult, tehát fogalma is csak halvány van magáról, a nő szerepéről és értékéről végképp kevés, csakis ő tud elhagyni. Continue Reading
Megkövezve
Szó szerint kövezve éreztem magam tegnap, nevem napján, az interjú nyomán, mint az az egykori vértanú, éles, súlyos, szó-sziklák repültek felém, ha talán nem is gyilkos szándékkal, de gyilkolásra alkalmas erővel. Érdekes, sőt értékes ez. Continue Reading
Közös az Ügy
Az Ügy nem a Férfié, hanem közös. A Nő tehát NEM a Férfi Ügyét szolgálja, sosem, hanem közös a Lelkesedésük, mert megérinti, sajátjának érzi, sőt, egész életében ezt várta, amit a Férfi végre hoz. Continue Reading