Menu Close

Én Vagyok

Mit Tennél, ha nem félnél?

Author / Joós István

Pünkösd a Vigasztaló.

Sokkal nagyobb vagyok belül, mint kívül, évek óta élményem ez, szinte félelmetes, hogy mennyivel, máskor elkeserítő, nézőpont dolga, de a játék számomra végül erről szól, a leglényege, felszínre hozni, megengedni az Igazat, ami belül van. Mármint a lehetőség igazsága van belül, kívül pedig a megvalósítás igazsága, ott tartok. Continue Reading

Magány.

Személyes mélypontom a péntek este, erre jöttem ma rá. Egyrészt mert minimumon vagyok péntek estére, az energiaszintem nagyon alacsony, törődésre, töltődésre vágyom, másrészt mert ehelyett épp a magánnyal szembesülök ilyenkor, amitől meg úgy érzem magam, mintha teljes csőd lennék. Continue Reading

Lassúság. Erő.

Bolondok napján kiálltam azzal, hogy jó lenne valamit, közösséget csinálni, és egészen elképesztően lenyűgöző, hogy mennyire nagyszerű emberek érkeztek, dolgok történtek azóta. Hmm. Férfi és női körök, vezetőképzés, kirándulás, sőt „Lovagi Torna” is volt már, és bár kívülről talán úgy tűnik – tűnhet úgy – hogy Continue Reading

Szerelem vs Szeretet

Szerelmet vadásznak sokan, körülöttem, párkapcsolat néven, mámor, bódulat, nekem, enyém, most, konkrét függés, megszállott egó tobzódás, és én ÉRTEM ezt, de emberek, ez így NEM megy. Nem fog menni. Körben rohangáltok az önzés poklának bugyraiban, önmaga paródiája csak szépség és vonzalom, míg hasznosulni nem kezd. Continue Reading

Do. Or do not.

Szeretni azt tudom, aki Lát. Engem. Amihez mutatni kell magamat. Totálisan. Minden más kevés. A férfi útja ezért az önfelvállalás, mert örökké marad magára, falazza magát a megalkuvás, tehát a félelem börtönébe, aki ezt nem meri. Muszáj. Basszus. Semmi más, semmi, de semmi, de semmi más nem elég mint a MAXIMUM, amire a férfi képes. Fér-fi. Csak az. Continue Reading

Newer Posts
Older Posts