Szeretettel hívlak spontán teázni MA estére. :-) Egy ideje úgy érzem ugyanis, hogy jó lenne találkozni, csakúgy, kapcsolódni, beszélgetni Veletek, akik olvastok itt, különösen előfizetőkkel, és bár az Együgyűek Társasága is erről szól, de az más mégis picit, mert tágabb, játékosabb, érthetőbb, vagy talán épp nem, mindenesetre számomra szubjektív eggyel külsőbb kör, akik a játékokban […]
– „Szerinted mit tegyen az a fickó, aki nem mer közeledni a nők felé? Pedig vágyik… akarna… szeretne… jó lenne… de úgy tűnik szeretni sem tud… még… vagy egyáltalán nem… és ezért inkább csak magában van.” – jött a kérdés. Continue Reading
Az egyik legkeményebb felismerésem a közelmúltban ez, hogy nincsen rám szükség. Jó, hogy itt vagyok, igen, van is mit adjak, Dolgom, van, de úgy szükség rám, hogy nélkülözhetetlen lennék nincsen. Sőt. Nem is lesz. Continue Reading
Akkor tehát újra, erről, gyönyörködtess, mert muszáj! A Nő gyönyörködtet, mert szüksége van a gyönyörködésre, tehát csakis gyönyörködtetés útján, hogy ő választja meg, magát merre adja, lehet Ura az életének. Fontos ez. Continue Reading
Aki érkezik, azt kívántam. Mindenkit. Még ha nem is értem. El pedig csakis az megy, akire már nincsen szükségem. Pontosan akkor. Continue Reading
Sokkal nagyobb vagyok belül, mint kívül, évek óta élményem ez, szinte félelmetes, hogy mennyivel, máskor elkeserítő, nézőpont dolga, de a játék számomra végül erről szól, a leglényege, felszínre hozni, megengedni az Igazat, ami belül van. Mármint a lehetőség igazsága van belül, kívül pedig a megvalósítás igazsága, ott tartok. Continue Reading
Éppcsak felszállt a gép, de már érzem, hogy jó az Irány, hmm, szimpatikusak ezek a skandináv emberek. Sőt. A légitársaság is. Hogy mi a különbség? Nagyvonalú. Continue Reading
Jézus nem azért jött, hogy megváltson minket, engem, csudába is, nyilvánvalóan nem, ahogy én másokat akarattal meg nem válthatok, ugyanúgy nem, ő sem. Dejó. Continue Reading