A sorrend. EZ a sorrend, így, születnek, sorban, ezt tapasztalom, magamban. Hit először, a mélypont ajándékaként érkezett, de még nyers, sőt vakon arrogáns volt olykor, Continue Reading
Author / Joós István
Ne féljetek!
Nincsen mindig meg. A belső hang, a bölcs, a király, abszolút nem, nekem semmiképp. Olykor visszavonul. Mert elüldözöm. Continue Reading
A király belül Van.
Elvonult. Amikor látta, hogy erőszakkal királlyá akarják tenni: elvonult. Hová? Vissza. Pontosabban? A hegyre. Hogyan? Egészen egyedül. Miért. Miért is? Mert nem akarta. Nyilván. De miért nem? … Continue Reading
Egy vs. Egyetlen
Aki dudás akar lenni, pokolra kell annak menni. Ez van. Mégpedig nők számára is… Gyakori megfogalmazás, sokat hallom, hogy ő nem egy akar lenni a sok között, hanem az Egyetlen. És én értem. Szorítok. Azonban Egyetlen végül csakis az lesz, aki képes átmenetileg túllépni ezen a reményen / várakozáson, és vállalni, hogy Continue Reading
A bizonyosság LEFELÉ van.
Látni? Kevés. Persze, hogy tapasztalnom kellett, idén is, semmi nem változott. Mint Tamás. Nekem az elmondás kevés, hanem várok és szenvedek, míg aztán a nyolcadik napon, végre elég nagy a sötét, hogy a fényt észrevegyem, és akkor ujjat mélyen a sebbe, Continue Reading
Feladni Jó.
Vicces, ahogy lendület, lassulás, feszülés, válság, zuhanás, becsapódás, megújulás, lendület, lassulás, feszülés, válság, zuhanás, becsapódás… követi egymást, újra és újra és újra. Hogy ebben hol a fejlődés, mi változik, hogy akkor az egésznek mi értelme? Hmm. Nagyon is sok. Continue Reading
Az Én Uram
Az előző írást folytatni azonnal muszáj, hiszen nem nyilatkoztam, nekem is nyilatkoznom KELL arról, hogy ki az Uram. Magam miatt, és miattad is. Az én Uram Jézus. Continue Reading
Mégsincs ügyem.
Uram. Ki tudod-e ejteni, ki tudod-e komolyan? Minden más kevés, férfiként és nőként egyaránt. Uram. Azzal érdemes lenni, akinek tudom, tudod, tudja ezt az ember legkomolyabban mondani, hogy Uram. Mert Continue Reading
FEL. Támadás!
Hoppá. Megvan. EZ a feladat. Szó szerint ez, nem véletlen rezonált sokakban az Internacionálé. Fel. TÁMADÁS! Szó szerint és legkomolyabban, ami azonban csakis azoknak sikerülhet, akik az önközpontúságukat, tehát minden, de MINDEN énvágyukat maguk mögött hagyták, mert csak ők tudnak valóban FEL. Continue Reading