A Férfi ott kezdődik, hogy Adja.

Van itt egy fiú… Nem legény, férfi végképp nem, hanem fiú. Volt ott. A kenyérszaporítás előtt abban az ősi időben, akinél öt kenyér és két hal van, de mi az ennyinek… és mégis elkérték, és a fiú, erről akarok ma beszélni, a fiú Adta. Egészen elképesztő. Képzeld a helyébe magad, tömeg közeledik, látod, hogy másnál nincs, nálad van, ebédidő, Neked magadnak bőségesen elég is lenne, és még a szeretteidnek is, de kérik, egy éhes tömeg számára – Adod-e? Ennyi végül a kérdés. A Hely, az Ügy, a Boldogság kulcsa, hogy adod-e amit Adni tudsz, annak ellenére, hogy az nem sok, sőt kevésnek tűnik, hogy a tömeg éhsége, a feladat nagysága, a világ sötétsége felfoghatatlanul nagyobb. Hmm.

A férfi születése, pontosan ez, hogy teljesen valószínűtlen, hogy a Cél elérhető lenne, valószínűbb, hogy elfogy útközben, de ő mégis beleáll, adja, irracionálisan, elkezdi, vállalja, meri, kockáztat, és a fiú abban a pillanatban nincsen többé. Sem királyfi, sem vándor, hanem onnantól Férfi Van, és emelkedés, Lovag, később Harcos, végül Király, mert valóságosan sokszorozódik, amit az ember Hitből táplálkozó Döntéssel Adni, Tenni kezd.

Hogy miben kell hinni ehhez?

Nem Jézusban. Tudom, hogy meglepő, hiszen vallásos témájúnak tűnhet ez az írás, de nem, nem Jézus a kulcs, nem az ő személyében „kell” hinni, sem a megváltásban, nem ezen múlik, sőt Csinálás előtt tulajdonképpen nem is lehetséges, okozat majd, hogy az ember oda megérkezik, de a Döntés témája itt és most nem ez. Hanem a megérzések. A megérzéseiben KELL a férfinek hinni, ez alapján Dönt, a nő hite és bölcsessége erősíti, és így vág bele, így indul el, így kezdi annak ellenére is befektetni, Adni, megosztani mindazt, amije van, hogy teljesen irracionális, de mi az ennyinek. És akkor elég lesz. HA így kezdi el, ha így EL kezdi, így biztosan, a Célt eléri.

–

Abban az időben: Jézus átment a Galileai-tengernek, vagyis Tibériás-tavának a túlsó partjára. Nagy tömeg követte, mert látták a csodajeleket, amelyeket a betegeken végbevitt. Jézus fölment egy hegyre, és ott leült tanítványaival. Közel volt a Húsvét, a zsidók ünnepe. Amikor Jézus fölemelte szemét, és látta, hogy nagy tömeg jön felé, így szólt Fülöphöz: „Honnan vegyünk kenyeret, hogy legyen mit enniük?” Ezt pedig azért kérdezte, hogy próbára tegye, mert tudta ő, hogy mit fog tenni. „Kétszáz dénár árú kenyér sem elég nekik, hogy mindenki kapjon valami keveset” – felelte Fülöp. Az egyik tanítvány, András, Simon Péter testvére megszólalt: „Van itt egy fiú, akinél öt kenyér és két hal van, de mi az ennyinek?” Jézus meghagyta: „Telepítsétek le az embereket!” Sok fű volt azon a helyen. Letelepedtek hát: szám szerint mintegy ötezren voltak csupán a férfiak. Jézus pedig vette a kenyereket, hálát adott, és kiosztotta a letelepedett embereknek; ugyanígy a halból is, amennyit csak akartak. Amikor pedig jóllaktak, szólt tanítványainak: „Szedjétek össze a maradékot, hogy semmi se vesszen kárba.” Összeszedték, s tizenkét kosarat töltöttek meg az öt árpakenyér maradékából, amit meghagytak azok, akik ettek. Amikor pedig az emberek látták a csodajelet, amelyet Jézus végbevitt, így beszéltek: „Ez valóban az a próféta, aki a világba jön.” Mikor Jézus észrevette, hogy érte akarnak jönni, és el akarják vinni, hogy erőszakkal királlyá tegyék, ismét visszavonult a hegyre, egészen egyedül.

Jn 6,1-15

Öröm, ha megosztod!