Fel és el vagy el és fel? Vagy ugyanaz a kettő? Hmm. Jézus fel és el ment, de egy ideje úgy tűnik nekem, hogy az el automatikusan fel, továbbá, hogy erre nagyon nagy szükségünk van. Olykor. Gyakran. Nekem hetente legalább, hogy kicsit el mehessek. Erdő többnyire, bár igazság szerinte ez a reggeli tea-szeánsz sem magammal telik. Hanem az el automatikusan mindig fel is, ha csak az el sikerül, abból a fel is következik. Érdekes, hogy részben időjárás-függő. Borús napokon kevésbé megy, nem ülök a teraszra ki, a kapcsolat akad olyankor, míg az ilyen verőfényes napokon automatikusan megy, hív a fel, derűsen ülök ki. Ami aztán kihat az egész napra persze. Akár úgy is mondhatnánk, hogy tartós rosszidő esetén lemerülök, és ilyenkor töltődöm vissza. Ejnye. Mintha elhanyagolva érezném magam olyankor, pedig tudom, hogy nem vagyok, de mégsem működik a kalcsolat úgy, mint amikor süt a nap, mosolyog rám az Isten. Érdekes ez nagyon. Csodás emelkedést mindenkinek!
*
Abban az időben Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, és egyedül velük fölment egy magas hegyre. Ott elváltozott előttük. Ruhája olyan ragyogó fehér lett, hogy a földön semmiféle kelmefestő nem képes így a ruhát kifehéríteni. Egyszerre megjelent nekik Illés és Mózes, és beszélgettek Jézussal. Péter ekkor ezt mondta Jézusnak: „Mester! Olyan jó nekünk itt lennünk! Készítsünk három sátrat: neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet!” Nem is tudta, mit mond, annyira meg voltak ijedve. Ekkor felhő árnyékolta be őket, és a felhőből szózat hallatszott: „Ez az én szeretett Fiam, őt hallgassátok!” Mire körülnéztek, már senkit sem láttak, csak Jézust egymagát. A hegyről lejövet megparancsolta nekik, hogy ne mondják el senkinek, amit láttak, amíg az Emberfia fel nem támad a holtak közül. A parancsot megtartották, de maguk között megvitatták, hogy mit jelenthet az, hogy feltámad a holtak közül.
Mk 9,2-10
Öröm, ha megosztod!
