Az alábbi bejegyzés közösségÜNKben született, de kiteszem ide is, mert azt látom, hogy sokakat nyomaszt, hogy minden egyre drágább, egzisztenciát teremteni egyre nehezebb.
Nojó, tehát…
Sok itt a kesergés.
Az évek meg mennek…
–
#1 – HINNI KELL TUDNI abban, hogy képes vagyok a világot oly mértékben gazdagítani, hogy az sok embernek hasznos.
#2 – HA ez megy, akkor TUDOM, mert a ZSIGEREIMBEN ÉRZEM, hogy anyagi sikert is hoz majd.
#3 – Ha ez megvan, akkor NEM izgat a jelenlegi helyzetem – értsd: szégyen helyett (hogy nincs semmim) az foglalkoztat, hogy mi mindent dolgom TEREMTENI (és micsoda bőség vár).
#4 – Nők és a világ ezt látja, a HITET, ami a “csillagszemű juhász” állapot, és ez konkrétan elvarázsolja őket. Méltán. Mert MINDEN másnál fontosabb.
–
Másképp: azon keseregni, hogy milyen igazságtalan az élet, és mennyire nehéz a mai világban nulláról egzisztenciát teremteni szabad, de haszontalan – csak egyre mélyebbre húz. Ami persze jó, mert tessék a pokolba lemenni! Siránkozás a CSINÁLÁS nagyapja. TEDD hát BELE az erődet, MÉG és TÖBBET és HANGOSABBAN panaszkodj – míg végül majdcsak meghallod, hogy az emberek kinevetnek, és magad is elszégyelled!
–
A kesergés megoldása a HIT.
Máképp: az ÜGY.
Ami a személyes HARC.
Amit NEKEM dolgom csinálni.
Amire CSAK én vagyok alkalmas.
Amiből tehát ANYAGI SIKER is lesz.
–
Én mindig is dupla vagy semmi történetnek éreztem az életemet, és eszerint is éltem. Mindig. Tudva, hogy mindegy mim van, mert HA megtalálom és jól csinálom, ami a dolgom, akkor minden és bármi lesz, amire szükségem van.
–
A kesergés a HIT – tehát a felelősségvállalás – ellentéte, ami abban gyökerezik, hogy nem csak nincs meg az ügyem, de nem is érzem magam képesnek arra, hogy megtaláljam. Rendben van. Persze. Voltak ilyen napjaim bőven. De aztán a HALÁLT láttam, ebben az érzületben meg, ami CSINÁLÁSHOZ rúgott seggbe.
Hogy PRÓBÁLKOZZAK.
Azzal, amiben KICSIT IS HISZEK.
Hogy a VILÁGBAN próbálkozzak vele, ADJAM embereknek.
Amiből kapcsolódások lettek – és KUDARCOK persze.
Mert pont úgy NEM kellett nekik, és buktam.
És ettől VÁLTOZTAM, ÉN.
A VILÁGBAN VALÓ RÉSZVÉTEL által változtam, ahogy MERTEM csinálni-adni-mutatni, ahol épp tartottam. Fájdalmas volt nagyon, de így CSISZOLÓDTAM.
És ahogy változtam én: AZ ÜGY IS VÁLTOZOTT.
Míg egy ponton HASZNÁLNI KEZDTEK emberek.
És akkor TÁRSAKAT is TALÁLTAM.
És működni kezdett.
–
Elnézést a nagy betűkért, de rázni-kiabálni-ütni van olykor kedvem, hogy értelmes emberek mit nem értenek ezen. CSINÁLNI kell. PRÓBÁLKOZNI. Attól, hogy kesereg az ember semmi nem változik, csak az évek múlnak el – míg aztán már erő sem lesz változtatni, és a lelked sötét mélysége elnyel.
FÉLJ a haszontalan élettől, ember!
FÉLJ és ÉLJ,
amíg teheted…
🔥
20 perces videó erről: ITT.
Valóságformáló online kurzus: emitt
Öröm, ha megosztod!
