Fontos a napi kapcsolat. Ezt tapasztalom. Pontosabban merítkezés ez valójában, egyoldalú nyitás, nyugalom által, a nagyobbra, aminek segédeszközeként az olvasás számomra tökéletesen alkalmas. Hmm. Hiányzik, amikor elmarad, egyrészt, és másrészt bármikor megnyugtat, amikor beiktatom.
Nem vallás dolga.
Nagy és félelmetes ez a vallás téma, szent könyvek, te jóságos ég, merjem vagy sem, mintha eleve dönteni kellene róla, hogy akkor most hiszek-e, pedig nem. Egyszerűen csak egy könyv. Benne egy történet, emberi történet egy emberről, emberi visszaemlékezés, gondolatok, kétezer évvel ezelőttről, ami nyilván körülbelül stimmel csak, nem is lehet másként, hiszen eleve emberek írák, és az idő vas foga is szükségszerűen kikezdte, mivel világunk része. Ez minden. Rejtőt vagy Hamavast is olvashatnék reggelente, de ebből többet kapok, a mindennapjaimhoz hasznosabb, és ezért ezt olvasom. Magam miatt.
És nem mert szent.
Sőt. Szerintem épp nem szent. Mármint bennem egy nyugodt, derűs, mély és ellenállhatatlan hang mosolyog olykor egyes részeken, a velem lévő és bennem lakozó isteni, hmm, ki merem mondani, a valódi belső Szent számára mulatságos, mert kedvesen emberi olykor, de még így is jól esik olvasni.
–
Egy alkalommal: Amikor Jézus látta, hogy Nátánáel közeledik hozzá, így szólt: „Nézzétek, ez egy igaz izraelita! Nincs benne kétszínűség.” Nátánáel megkérdezte: „Honnan ismersz engem?” Jézus így felelt: „Még mielőtt Fülöp hívott volna, láttalak a fügefa alatt.” Nátánáel erre elismerte: „Rabbi, te vagy az Isten Fia, te vagy Izrael Királya.” Jézus így szólt: „Azért hiszel, mert azt mondtam: Láttalak a fügefa alatt. Nagyobb dolgokat is fogsz látni ennél.” Majd így folytatta: „Bizony, bizony, mondom nektek: látni fogjátok, hogy megnyílik az ég, és Isten angyalai fel-alá szállnak az Emberfia felett.”
Jn 1,47-51
Öröm, ha megosztod!
