Sokakat látok belső célt kitűzni, boldogság, gyermek, család, és abszolút megértem, mert éveken át csináltam én is. Esetemben, hogy megvilágosodom. Közvetlen azután, hogy a korábbi célomba, mely szerint elképesztően meggazdagszom, belebuktam. Ezután jött a megvilágosodás, bővebben kifejtve a Boldog, Teljes, Tökéletes élet – éés ebbe is belebuktam. Mondhatni nagyobbat, mint az elsőbe, mert afelé legalább tettem valódi lépéseket, egy darabig haladtam, hiszen viszonylag „gazdag” lettem huszonéves koromban, kortársaimhoz képest nagyon, ha nem is szemérmetlenül, míg a belső célt viszont nem egyszerűen nem értem el, hanem helyben toporogtam csak, magamat önközpontú spirálként emésztve, aminek semmiféle valós eredménye nem lett. Kivéve a szenvedést. Egyre jobban szenvedtem ugyanis attól, hogy nem haladok, nem Igazán, hogy a sok meditáció és a sokezer oldal ellenére sem érzem magam a megvilágosodáshoz egy picit sem közelebb. Mígnem egy nap nem bírtam már tovább, és újból külső célt tűztem. Szívesseg.Net a világra szóló közösségi oldal, ami által az egész Földet megváltjuk. Megváltom, ha igazán őszinte akarok lenni. Én. És bár persze, hogy nem értem el, ezt sem, de megépült, elindult, nehány tízezer embernek örömet és reményt adott, tehát lett eredménye. Ahogy az első külső cél esetében is. Lett. A Célt pontosan egyik esetben sem értem el, de eredmény mégis lett. Míg a belső célnak csak szenvedés. No és így tanultam, hogy

csakis a külső célnak Van értelme, avagy: a külső cél nekem Jobb.

Tegnapi megfogalmazásban: „Nem lehet belső az irány. Ezt látom. Kint mit adok által tudok csak belül is haladni.” Ez az élményem. Amire gyakori reakció, hogy amint kinn, úgy benn, tehát az ember, ha magának belső célt tűz, azzal ugyanúgy fog kívül is haladni, de az én élményem, hogy nem. Én nem. Nem úgy. Mert belül nincs cselekvés, hanem az csak kívül van. Ezért helyben áll, mert nem tudja hogyan kezdjen hozzá, aki belső célt határoz meg. A mi kultúrkörünkben/szintünkön nem. Ez a tapasztalatom. Hogy csábító belső cél által az iskola fájdalmait, félelmeket, kudarcokat, kockázatot átugrani próbálni, elhinni, hogy ezt lehet, de a valódi tanulás a külső cselekvésben Van. Az iskola lényege ez. A külső tapasztalás, kapcsolódva Adni, tehát az eszme, a tennivaló, a mag kívül van, rajtam kívül KELL legyen, Külső Cél, Ügy, ami Lelkesít, amit Szolgálok, amit egy ponton el KELL tehát ültessek, bele KELL vágjak, ha még nincsen, vagy ha azt más már elültetette, és engem is Hív, ha az enyém is Az, akkor kapcsolódni oda. Ez van. Ültetni, belevágni vagy együtt gondozni dolgom, külső Cél, másokkal közösségben, funkcióm szerint, az önmagamba fordulás, a köldököm nézése helyett. EZ a mag A Lényeg. A Mag-am lényege, az örök „Ki vagyok?” Válasza tehát, ez, amit Adok, az ÉN egyedi hozzájárulásom, ami így csakis belőlem jöhet, ez Vagyok, Én, és aztán ki mint szánt és vet és arat a világban kívül, olyan lelki eredmények érnek benne belül is be. Velem így van. A korábbi céljaim felé megtett út tanulságainak az eredménye, aki ma vagyok. És a következő mérföldkő, a ma kitűzött Cél eredménye lesz, akivé majd még válok, amit akkor majd Adni tudok, és akkor majd azt kell adjam, ami által megint változom, és tovább, és tovább, ugyanígy, folyamatosan, haladok. Az Úton. Ez Van. Külső cél KELL tehát, amivel a Világot Gazdagítod, ami Lelkesít, ahogy a Nagyobbnak része vagy – mi az, amit a létezéshez Így csakis Te tehetsz hozza? Nos? Vezess vagy Csatlakozz!

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!