Boldog, aki szegény, éhezik, szomorú, szidalmazott? Nem. Nyilván nem. Nem mindenki. Hanem csak azok boldogak közülük, akik okkal viselik ezeket a szenvedéseket el, akik tehát valami nagyobb, egy ügy, a Mindenség, Isten szolgálatban kapják a pofonokat. Másrészt ők ezt tudják is. Akkor miért mondja Jézus? Felkészít. Nyilván. Mert hosszúak a téli éjszakák, és mi emberek olykor elbizonytalanodunk. Mert haladhatnék jobban, gyorsabban, látványosabban, eredményesebben – lehetnék hasznosabb, tehát sikeresebb. Gyakori élményem ez, hogy az Úton, sőt a Helyemen vagyok, tudom, de közben mégis sok az ellenállás, akadályoztatás, rosszindulat, miért, „Atyám, mit nem látok, mit teszek rosszul”… és semmit. Ami szintén nem igaz, mert millió apró dologban folyamatosan van fejlődnivaló, de mégis, a lényeget tekintve helyes a munka, hanem a világ rendje az ellenállás. Nem lehet másképp, mert annyira nagy és összetett rendszer, és másrészt mert ez így Hasznos is. Nekem. Hasznos, mert erő próba, ami megacéloz, szó szerint, lelkesedés izzása után a csalódás ahogy lehűt, újra és újra, aminek folyamatosan erősödő ötvözet az eredménye. Nyugalom a tünet. Kevésbé akarok. Nem semennyire, de kevésbé mint tavaly. Foglalkoztat, hogy emberek eljönnek, résztvesznek, választanak-e, de sokkal sztoikusabban figyelem, mint tavasszal. Kisebb a görcs, az edződés, a hullámzó tapasztalatok, a gyakori szenvedés tanulságai által kisebb, ami közvetlenül összefügg a növekvő hatékonysággal is. Emberek érzik. Figyelnek, jönnek. Sok-sok mikro-hullámzás által megedzve sokkal nyugodtabban és sokkal derűsebben, nagyobb bizalommal teszem a dolgomat, a szűkölködés, bánat, megnemértettség úgy tűnik az út elkerülhetetlen, sőt fontos része, ami szükségszerűen múlik, amint az ember az erdőből ki, a Harcba vissza lép – amint kellően megedződik. Tapasztalás által. Mert nem halok éhen, nem vagyok egyedül, kis sebek által nem folyik el a vérem. Sőt. Csak erősödtem. Mindezek által. Sokat. A kapcsolatom, részességem, Helyem tudata, és hogy a társaimban immár Bízni is jobban tudok. Pontosan ezzel arányban.
–
Az apostolok kiválasztása után Jézus lejött a hegyről, tanítványaira emelte tekintetét, és így szólt: „Boldogok vagytok, ti, szegények, mert tiétek az Isten országa. Boldogok vagytok, akik most éheztek, mert jutalmul bőségben lesz részetek. Boldogok vagytok, akik most sírtok, mert sírástok nevetésre fordul. Boldogok vagytok, ha gyűlölnek titeket az emberek, kizárnak körükből és megrágalmaznak, s neveteket, mint valami szégyenletes dolgot emlegetik az Emberfia miatt. Örüljetek, ha majd ez bekövetkezik, és ujjongjatok, mert nagy jutalomban részesültök a mennyben. Atyáik is így bántak a prófétákkal. De jaj nektek, gazdagok, mert már megkaptátok vigasztalástokat. Jaj nektek, akik most jóllaktatok, mert éhezni fogtok. Jaj nektek, akik most nevettek, mert sírni és jajgatni fogtok! Jaj nektek, ha az emberek hízelegnek nektek! Hisz atyáik is így tettek a hamis prófétákkal.”
Lk 6,20-26
Öröm, ha megosztod!
