Fontos a mérték. Legfontosabb azonban, hogy ez a mérték bennem elsősorban úgy él, hogy nekem jár, hogy én megérdemlem, vagy pedig abban mutatkozik, hogy ezt meg és el tudom engedni, ennyit még tudok adni. Egy világ a különbség. Amit tudom, hogy tudsz, és tudom, hogy évek óta próbálkozol, mert ismerem, mert ugyanezt az Utat járom, értem, próbálom, de valahogy gyakori élményem, hogy nem jutok mégsem át, még nem jutottam, mert bár törekszem az utóbbi, a nagyvonalú létmódra, automatikusan választom, mikor jól vagyok épp, tudatosan döntök mellette, mikor kevésbé, de újra és újra beszűkülök mégis, kibillenések történnek, amiknek frusztráló nagy igazsága, hogy mennyire nem tartok még ott. Mégsem.
Ismerős?
Ha nem, akkor jelentkezz, és mesélj az életedről, ma kezd megosztani, bár valószínűbb, hogy önbecsapásban vagy. Nem biztos. De valószínű. Eddig főként pózként láttam ilyet. Amit nem azért mondok, mert én sem tartok ott, hanem épp mert ráismerek, ha látom. Olykor. Idős emberekben. Fiatalokban nem. Hmm. Érdekes ez. Megfigyelésem, hogy a két létmód között az élet útjának felén a sűrű sötét erdő, az önfelvállalás sivataga vár, amin ÁT KELL MENNI, és csakis utána érkezhet az ember a valódi bőségbe, tehát a megosztó, a Helyén álló, a királyi, a Férfi és Nő, az Egység működésbe el. Muszáj. ÁTmenni. Belehalni. Ehhez. És egészen elszomorítóan kevesen Mernek erre tudatosan lépni, miközben másrészt szorít az élet úgyis, mindannyiunkat, mert KELL a Nagyobb, mert a Rend a nagyobb, végül, szükségszerűen, amilyen mértékkel ti mértek, olyannal mérnek majd nektek is, tehát a sivatag vár, aki magától nem indul az idővel kilökődik oda.
–
A hegyi beszédben Jézus így szólt tanítványaihoz: „Legyetek irgalmasok, amint mennyei Atyátok is irgalmas. Ne mondjatok ítéletet senki fölött, s akkor fölöttetek sem ítélkeznek. Ne ítéljetek el senkit, s akkor titeket sem ítélnek el. Bocsássatok meg, és nektek is megbocsátanak. Adjatok, és akkor ti is kaptok. Jó, tömött, megrázott és túlcsorduló mértékkel mérnek öletekbe. Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyannal mérnek majd nektek is.”
Lk 6,36-38
Öröm, ha megosztod!
