Mért vitte őket? Sosem gondolkodtam még ezen, de talán egyszerűen csak nem jó egyedül. Különösen mikor nagy találkozásra, tehát megmérettetésre készülsz. Hmm. Minden találkozás megmérettetés, és könnyebb nem egyedül, tehát: veszel-e társakat magad mellé? Sőt. Hoppá. Hajlandó vagy-e egy elébe menni a Találkozásnak. Egyáltalán. Én gyakran nem. Sokat halogatok. Társakat veszek, igen, magam mellé, aztán velük vitatom meg, ami abszolút nem rájuk tartozik pedig, hanem amivel fel, a Nagyobbhoz kéne menjek. Hogy ki a Nagyobb? Mindegy. A lényeg, hogy mindenkinek van, muszáj legyen, mert a Nagyobbal való kapcsolódás nélkül az ember kívül áll. Ez van. Nőknek talán könnyebb. Mert tudható, hogy a Nagyobb az ő esetükben általában Férfi, a közvetlen szolgálatot ők általában Férfiban látják el, míg férfiaknak esetében ez nem ilyen egyértelmű, ugyanis a Férfi számára a Nagyobb konkrét másik Férfi vagy Szellem is lehet. Hoppá. Ilyet sem mondtam még, de a tapasztalatom ez, hogy a Férf számára vagy másik konkrét Férfi képviseli a Nagyobbat, vagy közvetlenül kapcsolódik hozzá, mely esetben az Ügy Szelleme jelenik Neki és Benne meg, inspiráció, érzetek és megérzések formájában, és követnie azt kell. Amihez azonban igenis hegyekre és csendes helyekre kell időnként vonuljon, hogy tisztán hallja. Muszáj. A böjti időszak pontosan erre lehetőség. 

Abban az időben Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, és egyedül velük fölment egy magas hegyre. Ott elváltozott előttük. Ruhája olyan ragyogó fehér lett, hogy a földön semmiféle kelmefestő nem képes így a ruhát kifehéríteni. Egyszerre megjelent nekik Illés és Mózes, és beszélgettek Jézussal. Péter ekkor ezt mondta Jézusnak: „Mester! Olyan jó nekünk itt lennünk! Készítsünk három sátrat: neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet!” Nem is tudta, mit mond, annyira meg voltak ijedve. Ekkor felhő árnyékolta be őket, és a felhőből szózat hallatszott: „Ez az én szeretett Fiam, őt hallgassátok!” Mire körülnéztek, már senkit sem láttak, csak Jézust egymagát. A hegyről lejövet megparancsolta nekik, hogy ne mondják el senkinek, amit láttak, amíg az Emberfia fel nem támad a holtak közül. A parancsot megtartották, de maguk között megvitatták, hogy mit jelenthet az, hogy feltámad a holtak közül.


Mk 9,1-9

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!