Nem az anyagi függetlenség ad lehetőséget a szabad önmegvalósításra. Hanem az önmegvalósítás eredménye az anyagi függetlenség.

Egy nagyszerű könyvet olvasva csapott belém az érzés, hogy csudába is, sokan remélnek szabadságot, önmegvalósításra végre teret az anyagi függetlenségtől, de ez valójában pontosan fordítva van. Az anyagi függetlenség csakis akkor elérhető, ha az ember megvalósítja önmagát. Jót s Jól. Lelkesedésem szerinti Ügyben, Tehetségem szerinti Helyen. Ennek eredménye, csakis ennek eredménye lehet a Siker, okozat tehát, aminek a pénz pedig csak az egyik szükségszerű következménye.

Automatikus.

Aki jól használja az erőt – nem az övé, hanem Erő, univerzális –, annak egyre több hatalma lesz fölötte, pontosan azért, mert ő jól használja, aki rosszul, attól a kevés is elszivárog, amit nagy nehezen megszerzett. Ez van. És fontos látni, hogy az egésznek éppen ezért pontosan az Önmegvalósítás, aminek pedig az Önfelvállalás, tehát a fent bemutatott Önazonos hely elfoglalása a kulcsa. Jót s Jól. Lelkesítő Ügy, Tehetségem szerinti Hely. Utóbbi másképp: olyan tevékenység, amit Szeretek, ami Örömet okoz. Nekem, tehát a környezetemben is automatikusan. EZ a siker kulcsa.

A Hasznosulás.

Fontos ez nagyon. Hogy egyetlen valóban sikeres, tehát jó estben, de nem feltétlen Boldog embernek sem volt egyszerűen csak pénz a célja. Henry Ford a szekeret, tehát a közlekedést akarta forradalmasítani, Bill Gates számítógépet akart minden asztalra tenni, Steve Jobs pedig a világ legjobb kütyüit Akarta gyártani. Megszállottan, egytől egyig, valódi Férfiak tehát, akik a maguk egyéni módján

gazdagítani Akarták a világot.

Érdekes hogy minél egyszerűbb, amit forradalmasítani akarsz, annál nagyobb bátorság kell hozza, hiszen hogy képzeled, hogy a szekér kiváltható, és másrészt annál nagyobb a siker, ha kitartasz, igen, olimpikon módjára, napról napra, hittel és alázattal, ha megcsinálod. Ugyanis Lehetséges. Bármi. Pontosabban, amit el tud az ember hinni. Az a lehetséges. Pontosan az lehetséges, amit el tudsz hinni. Amiben nyugalmad van, hogy képes vagy rá. Az sikerül. Mindenkinek. … és az is izgalmas, hogy a fentiekkel látszólagos ellentétben

lehet anyagi a cél, amit az egyén elhisz.

Nekem is volt ilyen korszakom. És el lehet érni, mert az ember képes a világgazdagítás azon módját megtalálni, amivel pontosan azt éri el. Lehetséges. Én informatikai cég formájában értem a számomra épp elképzelhető léptékében az anyagi sikert el, más pékséggel vagy kozmetikai termékek forgalmazásával, de ez teljesen mindegy. Az eszköz mindegy, sőt, az anyagi siker léptéke is mindegy, ugyanis a Lényeg, hogy bár pénz lesz, de valódi Boldogság így NEM elérhető. Minden látszat ellenére sem, bármit is gondol a világ. Nem. Hanem ahhoz Ügy is kell. Szolgálat. Bill Gates megcsinálta a “minden asztalon legyen számítógép” víziót,

ÉS továbblépett!

Új harcot keresett és talált, aligha tudatosan, de szükségszerűen, mégpedig nagyobbat, és hatalmas vagyonával ma az AIDS meghaladásán dolgozik. Ami másrészt szintén mindegy. A vagyona nagysága mindegy és az Ügy is mindegy, hanem a lényeg most itt, hogy bár lehet jelentős passzív jövedelmem, de Boldog csakis akkor vagyok, ha Ügyem is van. Egy. AZ Ügy, ami ENGEM Lelkesít. Most. Amiről nyugalmam van, hogy meg tudom csinálni, amiben Hiszek. Most. Csakis olyanban szabad (érdemes) résztvegyek, amiben Hiszek, ami csak egy másik mondás arra, hogy látom és értem, hogy amiben vagyok, az miért Jó, hogy a világot, tehát az azon belül elő konkrét embereket hogyan gazdagítja négykerekű autók, számítógépek vagy kozmetikumok által, és hogy Képesnek érzem magam rá, hogy ezt a tényleg valóban megvalósítsam.

Minden más kevés.

Tehát hiába van sok szabadidőm vagy sok pénzem, vagy a sok pénzem ÉS sok szabadidőm együtt, ez mind kevés a Boldogsághoz, ha az embernek Célja, Lelkesedése, Ügye, Hasznosulása nincsen. Kell legyen. Onnan ismerszik, hogy vonz, Lelkesít, és közben picit félek is tőle, hogy képes vagyok-e rá, míg aztán egy nap Beleállok, minden súlyommal, és megyek, és csinálom, és Áldozok, kockáztatok érte, ha kell mindent egy lapra téve fel, a végsőkig. Mert muszáj. Nem mert döntök róla, hanem mert él bennem, mert nem tudok szabadulni tőle, mert ennyire Lelkesít – ÉS mert tudom, hogy az Út arra visz, hogy elkerülhetetlen, hogy Próba. Csakis a mindenemet, tehát minden erőmet, legyen az fizikai, lelki, szellemi vagy anyagi képes vagyok áldozni érte állapoton áthaladva érkezhetek a Hasznosuláshoz, tehát Boldogsághoz, tehát Nyugalomhoz, tehát – abszolút mellékesen, de szükségszerűen – az immár nem feszítő anyagi bőséghez el. Ügy és Részvétel által. Jót s Jól.

Ezért a “Mi Lelkesít?” a legfontosabb kérdés.

Utána a “Milyen módon Öröm tegyél érte?” és a “Kikkel?” (a kettő ugyanaz, lásd alább). Ami persze hogy jelent olyan tevékenységeket is, amit nem kívánok épp a pillanatban, különösen amikor még fiatal a projekt, naná, hogy tisztába kell időnként tenni. De fontos, hogy ez csak az indulás idejére igaz. Átmeneti. Amíg egyedül / kevesen vagyunk. Egyedül indulok, de megcsinalni végül csak Csapatban tudjuk. Az elején tehát hihetem, hogy ez az ÉN Dolgom. Hogy tehát Vezető és Menedzser és Szakember IS vagyok, hogy ezeket ki kell magamban egyensúlyoznom a siker érdekében, ami igaz, abszolút igaz is, DE csak az elején, amíg egyedül vagyok, mert elindulni csakis így lehet. Igaz. Aztán azonban másokkal, emberekkel, potenciális társakkal találkozom. Hamarosan. Döntési pontok. Mehetek tovább egyedül, de mélyen benn tudom, sőt tudjuk, hogy az közös célt elérni csakis együtt lehet.

Gigantikus alázat próba.

Mert univerzális embernek magamat eddig hihettem, büszke is lehettem rá, kellhetett az induláshoz, de most szembe kell nézni azzal, hogy akkor Ki / Mi vagyok Hozzájuk képest? Ki valóban? Funkcionálisan mi? Vezető, Menedzser vagy Szakember. Átmenetileg mindhármat egyensúlyoztam, de úgy nincsen csapat. Nem lehet. Mármint amíg mindhárom vagyok, addig csak belül van “csapat”, mert aki nem szorul másokra rá, az nem is kapcsolódik, a kapcsolódás alapja megengedni, hogy bár teljes ember vagyok, de az Ügyet megvalósítani, valóban hasznosulni csakis másokkal Egységben tudok. Tehát félre kell mindazokból a funkciókból álljak, ami NEM vagyok. Ami nem igazán. Mert csakis így egészülhetek a társakkal ki, így születhet a Fúzió meg, aminek maghasadás, tehát hatalmas, tehát sokakat éltető energia az eredménye, a Lehetőség ez, AMINT elengedem, hogy minden tudok lenni. Nem. Minimum ketten kellünk, mert az atommag magában stabil, még az urán is viszonylag, az energia felszabadulásához bombázni, tehát feszíteni kell. Feszíteni és aztán hűteni, hogy az egyensúly maradjon, és ne atomrobbanás, tehát pusztítás legyen belőle. Ez van.

Mi vagyok tehát? Mi vagy? Mi leginkább?

Vezető, aki Vizióval terhes, de ehhez bombázni kell, és magát áldozza, hiszen bomlik, hasad a folyamat által, vagy menedzser aki bombáz és koordinál, vagy szakember aki hűt és elvezeti az energiát. Mi vagyok? Milyen tempóval tudok mindazzal felhagyni, ami nem? Mennyire tudok bízni azokban, akik kiegészítenek? Nagyon kemény ez. És nem csak a született Menedzser számára, aki a Szabadság délibábját kergetve átmenetileg Vezetőnek vélte és élte magát. Nem. Hanem a született Szakembernek is, alázattal beleállni, és a Vezetőnek is, Merni Bízni, totálisan odabízni a megvalósítást, Dőlni a többiek kezébe. Nagyon, nagyon kemény. Ez. Különösen, hogy

a Rend átmeneteket is ismer.

A legtöbb Menedzser Szakember előbb, fokozatosan lép Menedzserbe tovább, lesz felsővezető, és kézenfekvő azt hinni, hogy számára a nagy betűs Vezetői szerep a szükségszerű továbblépés, ami mindig is Akart lenni. De nem. Ritkán. A sakktáblán egyedül a király állandó, a túloldara átérve tehát az nem, de bármi más lehetsz. Kemény ez nagyon. Hogy a Vezetők nagyrészt nem kinevelődnek, hanem egész életükben azok voltak, vannak, lesznek. Fura, bogaras, közelről gyakran kiállhatatlan, mert megalkuvást nem ismerő, szó szerint megszállott emberek, jövőbe révedő tekintet, gyors felfogás, lassú mozgás, intenzív tekintet, akiknek a jelenlétében statikusan töltött, konkrétan vibrál a levegő, különösen míg a megvalósításba bele nem állnak, amíg még magukban érlelik a rendelt Víziót. Ne irigyeld! Sőt. Örülj, ha nem vagy az! Legkomolyabban. Viszont: nincs Ügy Vezető nélkül, ergo: Mersz-e választani? Kit? Vezető Kell a Hasznosuláshoz. Ami a legkomolyabb alázat próba. Minden érintettnek. Viszont nincsen más út az Igazi, a világra szóló önmegvalósításhoz, mint az Önazonos hely, a tiszta Alázat, a Funkció szerint megvalósuló Összefogás.

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!