Gyakori kérdés felém, hogy meddig van értelme … valaminek … legyen az munka, párkapcsolat, bármi … tapasztalatom, tehát válaszom, hogy amint gondolkodni kezdtem valamin, már nincs … mármint az nincs, amin gondolkodom, már NEM az van, már nyilvánvalóan más a valóság, mint ami arról bennem pörög … így tehát ha gondolkodom, akkor már értelme sincs … mármint a gondolkodásnak nincsen értelme … hanem aminek viszont Van, az a Mit tennék, ha nem gondolkodnék – avagy: Mit tennék, ha nem félnék kérdés … és akkor TENNI … azt … a reménytelennek tűnő helyzetekben gyakran a legjobb TÖBBET, MÉG, JOBBAN … MINDEN erővel BELE abba, ami még köt, amit nem tudok elengedni, amin ezért tehát gondolkodom … mindent Adni, és az annál is Többet … totálisan odavetni magam … és ez azért nagyon jó, mert ha így is pofáraesem, az akkor végre igazán fáj, eléggé ahhoz, hogy ne is gondolkodjak tovább azon, hogy van-e ennek értelme, hogy ne kísértsen egy életen át, hogy véglegesen elválasszam a hiedelmeimet és reményeimet a Valóságtól és az Igazságtól … ha pedig nem esem pofára, akkor működik, és akkor vissza is többet fogok kapni, és akkor pedig ezért nem kell többé gondolkodjak, mert így oldódik meg … HAJRÁ tehát! … MINDEN erővel, Bele, Vissza, Mélyebbre abba, amit nem tudsz elengedni!
: )
Öröm, ha megosztod!
