Sok pénzt fizetni Jó. Sokkal, de sokkal komolyabban veszem, amiért sok pénzt Adok, tehát sokkal, de sokkal jobban Figyelek, sokkal inkább Ott vagyok, amikor kézbe veszem vagy résztveszek, és ez a Jelenlét, amit az így sokkal komolyabban vett tárgyakkal és eseményekkel, tehát emberekkel kapcsolódva átélek a pillanatnyi valóságomat is áthangolja, ugyanis a Jelen létem, az abból fakadó Derű, Nyugalom, Erő a világ számára is nyilvánvaló, észlelhető, tehát a Világ velem való kapcsolódása is változik, komolyabban vesznek, amint én is magamat, emelkedő Tánc, ami által sokkal nagyobb eséllyel és hamarabb sikerül a kitűzött Lépés, HA számomra jelentős értéket Ma a Jelenbe fektetek. Hogy nincs? Nem igaz. Az Igaz az, hogy mindig Van, de félünk költeni. Pedig muszáj. A legolcsóbbat el KELL engedni. Olyannyira muszáj, hogy aki nem Költ, tehát nem Engedi magának meg, tehát nem Szeret, tehát nem Kockáztat, tehát nem Ad tovább, attól elszivárog, ahhoz nem érkezik, annak egyre kevesebb lesz, az maga legolcsóbb marad, mert magát ítéli erre, mert nem Enged egyre többet Át, tehát nála nem hasznosul. Így értendő a tálentumos példázat, aki nem használja attól a keveset is “elveszik” – így értendő, hogy Tégy úgy, mintha már Az lennél, Aki lenni Akarsz. [Igen, a toll új. Alatta pedig Könyv vázlat.]

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!