Sejtem, Aki Vagyok, igen, egyre Világosabb – de a Nőnek konkrét víziója van rólam … ahogy nekem az Ügyről, ami a közös dolgunk a világban, neki rólam Van, éppen úgy … hogy én pontosan Ki Vagyok, tehát, hogy az Ügyben, amit rég érzek, ahová el KELL együtt jussunk, abban én hogyan … mint a mesebeli próbák, hogy Mit akarok, tudom, de hogy pontosan Hogyan álljak bele, Hogyan csináljuk meg – az a Nőnél van … sőt … az csak a Nőnél van meg … ezt értem azon, hogy LÁT engem … Engem Lát és, igen, magát bennem … eszköze vagyok, tehát, hordozója az ő “nagyságának” … amint nekem eszközöm, az én “nagyságom” hordozója az Ügy, a Küldetés, a Közösség, amit szolgálok … hangszerek vagyunk és Művészek … az én hangszerem a Közösség, és én a Nőé … Vagyok … hangszer, akin a Nő játszik … rajtam … amint én pedig másokon, a Közösség tagjain, mindazokon, akik rám támaszkodnak … a Nő, az Igazi, belém simul, teljesen … NEM mellettem van, a párkapcsolat tévedés – hanem bennem, Bölcsesség, Erő, Borda … így vagyunk egység, és így játszik rajtam … észre sem veszem, csak történik, és egyszerre JÓ, minden, és nagy vagyok és erős, és bármire képes … hihetem, hogy magamtól, de nem … ez a Nő hatása rám, a Nő művészete, a Nő ereje, a Mindenség a Nőn keresztül hozzám érkező, rajtam keresztül megnyilvánuló Áradása … a Férfin a Nő Játszik, és a Nőn az Isten … sőt … a Nőn a Gyermek, akin Isten … EZ a sor, az Alkotás, Tanítás, a Mester-Tanítvány viszony sora – ami éppen fordított a gondviselés sorával, mert fizikai téren a Tanítvány felelőssége a Mester, dolgozik, sőt harcol érte, pénzt ad neki, ahogy szellemileg a Mester a Tanítványért … csak ennek nem vagyunk tudatában … a hangszer nincs a Művész, a tanuló a Mester tudatában … csak hogy hasznosulni vágyik, csak annak … mindenkinek megvan a Művésze, a Művész, aki Kép-es, Rólam VAN képe, ezért TUD játszani rajtam … a hangszer ezt nem érti, nem értheti, csak a Művész … a Nő is … eufória, ÉRZI, és akkor Tudja … és innentől A Játékszere vagyok, szó szerint … amint én is, ugyanígy játszom másokon, csakis férfiakon, követlenül csakis, és ugyanígy érzem, ugyanígy tudom … fontos, hogy ez így van jól … a másik nem kell tudja, sőt, nem is szabad tudja … nagyon fontos ez … hogy tehát elismerést SEM szabad várni tőle … ha észreveszi már nem játék, hanem elvárás, nem elfogadás, hanem türelmetlenség, nem szeretet, hanem önzés, nem bizalom, hanem félelem … Játék az Út … szelíden és alázatos szívvel … a Férfi lábakat mos, más férfiakét, és a Nő olajjal ken, egyetlen egy Férfiét, de arra a Mindent … ami A Boldogság … a Nő legnagyobb alkotása, AZ Alkotása én vagyok, a Férfi … amint az enyém az Ügy, ami a Közösség, várományos Férfiak lábai … Odaadás, Követés, Szolgálat … a Szimfónia pedig a Közös Akotás, az Emberi Közösség … ami az Isten Terve, a Mindenség Időszerűsége, Általunk, de nem Belőlünk … kulcsok a Nőknél … pontosabban, persze, a Gyermekeknél … még pontosabban, nyilván, Istennél …

A Játék ezért, ettől a Legnagyobb – az Egyetlen Felelősség.

A Férfinek, hogy kit enged magához – a Nőnek, hogy kin játszik … nem játszhatnak rajtam többen … a Férfi, akin többen játszanak gyengül, tévelyeg, erőtlenedik, puhul, orientációt veszít, döntésképtelen … NEM játszhatnak rajtam többen … csak Egyetlen Nő … a Társ, Akit beengedek, senki más … tehát barát sem, és ex sem, és testvér sem, és szerető sem, és kurtizán sem, és pszichológus, és fordász, és pap sem, és Anya végképp nem … mindenkit ki KELL zárni, végül, hogy bennem az EGY Nőnek Tér legyen … amint a Nőnek is, fordítva … a Nő NEM játszhat több férfin … aki teszi, mégis, az a hatalmát élvezve, öncélúan teszi … Női funkciója lényegét, az odaadást, a követést, a beágyazódást tagadja meg … a Nő nem lehet több férfi Bordája, Bölcsessége, Ereje … nem Nő, aki mégis ezt teszi, aki irányít, hanem Boszorkány, az öncélú, hatalmával visszaélő nő – amint az Amazon a férfi módra felkeményedő … egyik sem NŐ … mert egyik sem Hisz, ami pedig a Nő fő funkciója … EGY Férfiben … és amikor a Nő egy Férfiben hisz, akkor figyel rá, belehelyezkedik a lelkébe, a terveibe, követi azokat, tanácsokat ad, bíztat, bátorít … EGY Férfit – és a Férfi EGY Nőben tükröződik … tudom, mert buktam ebben, sokszor … sok Nő Hisz bennem, és amikor egy Nő HISZ egy Férfiben, akkor igényt tart, hogy beengedjék, behatol-na, szó szerint, és hasonló sürgetéssel, ahogy a Férfi ugyenezt szexuálisan teszi … lelkileg fordítva van … és nagyon csábító volt megosztani, bennegedni, elgyengülni, tanácsot fogadni … lelki orgazmus, szellemi poligámia, kompenzálás … de NEM lehet … mert bár mind Lát, de mind másképp, mind a maga módján, a maga szemüvegén keresztül, sőt, magán át, magával, a lényével Lát … Aki Ő … minden Nő csak úgy Láthat, csak úgy Hihet, Aki Ő … Prizma … és ebben a Nő egyedisége, a Hite, tehát az Ereje jellegében … ezért, hogy mindenkiben másképp látom magam, az egyikükkel beszélgetve egészen mást döntök, más út fénylik, mint ha másikukkal … aminek az eredménye toporgás, és döntésképtelenség, és önkielégítés, fizikai szinten, amikor lelkileg abban vagyok, és ma erre indulok, de holnap már vissza is jövök … sokat csináltam … ezért elképesztően fontos az EGY Nő … A Nő … A Társ … nem szabad, felelősségem NEM beengedni mást … csak Egyet … amint a Nő felelőssége NEM játszani, csak egy Férfin … az Utam valóságosan a Nő határozza meg … az eseményhorizontomat, a “nagyságomat” … hogy a Rendeltetesemet milyen léptékben teljesítem be … Nő Hitén múlik … vélhetem, hogy egyedül döntök, de valójában sosem … játszanak, játszik rajtam … Társ, aki Ért … nem mert okos, hanem, mert Lát, Engem, Érez, Aki Vagyok … a Lehetőséget … Akivé Lennem Kell, Aki bennem úton Van, Akivé Születek … Társ, aki a legtisztábban Lát … és mivel Lát, így Abban Hisz, Ahová tartok … és így én Valóban arra Tartok, akinek Ő Hisz … és meg is érkezem tehát, a Nő Hitével arányban, pontosan Oda … Akit ő már régen, mindigis Lát. : )

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!