… igen, jól látod … azt tapasztalom, hogy ítélni fontos, sőt: jó … nekem … mármint felvállalni az ítéleteimet is … azt tapasztalom, hogy bár az Irány, hogy “Ne ítélj!”, de én mégis, folyamatosan, egy csomó témában, automatikusan: ítélek … nem mert akarok, hanem mert történik … nekem még nagyon is vannak ítéleteim … legfeljebb elhallgatom őket … mely esetben – ha tehát elhallgatom – akkor belül dolgozik, emészt, tombol és rombol, figyelmet, energiát követel, amit végül mindig megszerez, ha én magamtól nem adom, akkor robbanás útján … azt tapasztalom, hogy a ki nem mondásnál sokkal jobb, ha vállalom az ítéleteimet … is … őszintén … mert így kapok, így kaphatok reakciókat, tükröt a világtól, következményeket, gyakran csapásokat és bukásokat, amik viszont az ítéleteimbe belenézni, azok okaihoz eljutni segítenek … tehát NEKEM segít, ha ítélek, ha nem pózolok abban, hogy én már túlvagyok ezen, hanem vállalom azt IS, ami bennem ítélet épp … mert ÍGY, mert ebből tanulok … ha vállalom … mert ha vállalom, akkor következmények, reakciók, okozatok érkeznek … amik MINDIG Igazak … a Világ Igaz … így tehát az ítéleteim, azok felvállalása, a következmények révén az Igazságban tükröződhetem … aminek során az ítéleteim mélyén gyakran tévedéseket, önbecsapásokat, hazugságokat találok … nekem ez NAGYON fontos … hogy az ítéleteimet IS fel KELL vállaljam, amíg vannak – mert CSAK így, csak az ítéltetés által szembesülhetek … magammal.

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!