Berzenkedik az ember, erősen és soká, hogy mi alapon, milyen Jogon, hogy a pont a szeretet parancsával ez milyen ellentétes, ítélet, ugyan, de másrészt érezzük mégis, hogy eljön. Mélyen bent. Tudjuk. Az ítélet eljön, és megítéltetünk majd, mégpedig egyetlen szempont alapján, hogy a Renddel, tehát az önközpontúság meghaladásával, ami a Szeretet legalább minimális összhangot találtunk-e. Amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek. Így értendő. Túlél, aki akár csak eggyel is. Aki pedig nem az önmagát veszejti el, mert a totális önközpontúság a totális magány, és aki magát így elfalazza többé minden jóindulat ellenére sem integrálható, mert önnön hiedelmei zárják ebből a lehetőségből ki, az érzékek megkoptak, a falak egyre magasabbak, ami az örök büntetés. A bíró tehát nem ítél, nincsen rá szükség, csak megállapítja a nyilvánvalót. Aki nyitott a másokra, él, önmagunk elzárása pedig a lassú kihunyás, az “örök” kárhozat.

Egy alkalommal Jézus az utolsó ítéletről beszélt tanítványainak: Amikor az Emberfia eljön az ő dicsőségében összes angyalának kíséretében, és helyet foglal dicsőséges trónusán, akkor minden nemzet összesereglik előtte, ő pedig elválasztja őket egymástól, miként a pásztor elválasztja a juhokat a kosoktól; a juhokat a jobbjára állítja, a kosokat pedig a baljára. Azután a király így szól a jobbján állókhoz: „Jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba a világ kezdetétől nektek készített országot! Mert éhes voltam és ti ennem adtatok; szomjas voltam, és ti innom adtatok; idegen voltam, és ti befogadtatok; ruhátlan voltam, és ti betakartatok; beteg voltam, és ti fölkerestetek; börtönben voltam, és ti meglátogattatok!” Erre megkérdezik tőle az igazak: „Uram, mikor láttunk téged éhezni, hogy enni adtunk volna neked, vagy szomjazni, hogy inni adtunk volna? Mikor láttunk idegenként, hogy befogadtunk volna, vagy ruhátlanul, hogy betakartunk volna téged? Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy meglátogattunk volna?” Akkor a király így felel: „Bizony, mondom nektek: Amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek!” Ezután a balján állókhoz szól: „Távozzatok tőlem, ti, átkozottak, az örök tűzre, amely az ördögnek és angyalainak készült. Mert éhes voltam, és nem adtatok nekem enni; szomjas voltam, és nem adtatok inni; idegen voltam, és nem fogadtatok be; ruhátlan voltam, és nem takartatok be; beteg voltam és börtönben sínylődtem: és ti nem látogattatok meg engem!” Erre ők is megkérdezik: „Uram, mikor láttunk téged éhezni vagy szomjazni, idegenként vagy ruhátlanul, betegen vagy börtönben, és nem siettünk a segítségedre?” Ő pedig ezt feleli majd nekik: „Bizony, mondom nektek: Amit e legkisebbek egyikével nem tettetek, velem nem tettétek!” Ezek akkor az örök büntetésre mennek, az igazak pedig az örök életre.

Mt 25,31-46

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!