Negyven nap. Szeretjük a böjtöt érteni belőle, de valóban ez-e a lényeg? Szerintem nem. Nekem most nem. És különösen nem önerőszak és önsanyargatás formájában, mint ahogy sokan gyakorolják. Hiába. Mert nem lesz tartós, a böjt a tér nyitás mágia, volt már erről szó, de valóban teret nyitni csakis ott tudok, ami időszerű, tehát igaz. No és EZ a negyven nap, az elvonulás lényege számomra: időszerűség, tehát létmód dolgában továbblépni. Gyakori élményem, hogy jóelőre sejtem, érzem, tudom: változás jön. Ádvent még a sötétség, tehát értetlenség ideje, Karácsonyra születik a fény, kezdem az értelmemmel kapisgálni, azonban a negyven nap, a böjt, az elvonulás időszaka is kell, hogy aztán húsvétra valóban áldozni tudjam a régi én már időszerűtlen, tehát elavult részeit.
Lét-mód-korrekció.
A negyven nap, tehát az elvonulás leglényegibb funkciója, magamon, a hiedelmeimen és az életformámon igazítani, ezek szükségszerű – mert a régi módon már nem működő – változásait tevőlegesen segítve megengedni, az idei helyemet így elfoglalva tevékeny tavaszt, kitartó nyarat és gyümölcsöző őszt alapozni. Muszáj. Élményem szerint, évről évre, korszakos – tehát törvényszerű – válságokon át, mindenkinek.
Időszerű csakis az, amire felkészültem.
Nos? Hogy állsz? Én az idei elvonulás nyolcadik napján annyiból egész jól, hogy egy napsütötte ausztriai kis falu főterén ücsörögve tisztábban érzem, hogy mi és merre változik, mint egy hete. A „Pusztába ki!” bevált. Lényege NEM, hogy sivatag vesz körül – sípályák –, sem, hogy nincs mit egyek – húú, de finom itt minden –, hanem a mindennapi rutin és az emberi kapcsolatok megszakítása. Internet szünet tehát. A puszta napjainkban a net hiánya, nagyon ajánlom,
senki nincs valóban elvonulva, akit az internet követ.
Hogy mire jutottam? Nagyon egyszerű: sokat foglalkoztam rendszer építésével a közelmúltban, hogy vidéki csoportok hogyan indulnak, hogy a világkép és annak gyakorlati alkalmazása minél többeknek elérhető azonnal hogyan lehet, hogy „országot hogyan hódítunk” és mégis azóta és azzal arányban lendül csak az egész, ahogy emberekkel konkrétan kapcsolódunk. Korrigálok ebben. Mármint nem kell, mert automatikusan igazodom, tehát változom attól, hogy észrevettem.
Rendszer. Ugyan!
Mikor épített bárki rendszert sikerrel magáért. Semmikor. A „tökéletes” Rendszer idealisztikus kísértetváros csak, míg ezzel szemben tökéletlen emberekkel kapcsolódva pontosan az időszerű, tehát az emberi épül. Nem az én fejem, hanem az igények alapján. Óriási különbség. A tökéletes Akarása magában semmi, a szolgáló szeretet világokat formál. Hmm. Arroganciám máig lenyűgöző. Erre jutottam. Hogy még mindig erőltetek, holott a játékos felfedezés működik. Együtt. Emberekkel van tehát dolgom, jól látható konkrét igényeket napról-napra kiszolgálni elég. A tökéletesedés pedig eredmény. A vágyott, sőt annál jobb, mert igazabb rendszer. Fokozatosan. Lépésről lépésre. Türelmesen.
MENJ a pusztába ki!
Kicsit. Legalább nehány napra. Figyelj! Érezz! Légy magaddal őszinte! Ez minden. Garantálom, hogy észreveszel Te is önbecsapást, amiben igazodnod Neked is időszerű. Meglátni a lényeg. Ami után a régihez nyugodtan visszatérni az ember többé sehogy nem tud, tehát változás indul, még ha kínlódunk is a dilemmában picit. Ahol dilemma, ott változtatni kell. Bizonyosan. Szívesen segítünk is akár, a nagyböjt ideje alatt együtt haladók korszakos csoportjai indulnak! Három is. … Hogy aranyos, de nincsen erre időd? … Akkor ne! Akkor további jó kinlódást kívánok szeretettel, ugyanis a változás bizonyosan eljön, örömteli új korszak, amint az ember választani meri, elhúzódó válság csak azok jussa, akik ellenállnak! Persze, igen, szabad.
–
Abban az időben: Jézus a Szentlélektől eltelve otthagyta a Jordánt, s a Lélek ösztönzésére a pusztába vonult negyven napra. Itt megkísértette a sátán. Ezekben a napokban nem evett semmit sem, de végül is megéhezett. Ekkor megszólította a sátán: „Ha Isten Fia vagy, mondd ennek a kőnek, hogy váljék kenyérré.” De Jézus ezt felelte: „Írva van, nemcsak kenyérrel él az ember.” Erre a sátán fölvezette egy magas hegyre, és egy szempillantás alatt felvonultatta szeme előtt a földkerekség minden országát. „Minden hatalmat és dicsőséget neked adok – mondta –, mert hisz én kaptam meg és annak adom, akinek akarom. Ha leborulva hódolsz előttem, az mind a tied lesz.” Jézus elutasította: „Írva van: Uradat, Istenedet imádd és csak neki szolgálj!” Ekkor a sátán Jeruzsálembe vitte, a templom párkányára állította, és így szólt: „Ha Isten Fia vagy, vesd le magad innét. Hisz írva van: angyalainak parancsolta, hogy oltalmazzanak, és: kezükön hordoznak majd, nehogy kőbe üsd a lábad.” De Jézus ezt válaszolta: „Az is írva van: Ne kísértsd Uradat, Istenedet!” Miután a sátán ezekkel a kísértésekkel hiába próbálkozott, egy időre elhagyta Jézust.
Lk 4,1-13
Öröm, ha megosztod!
