Ismered ezt? Amikor nincs ott. A másik. Amikor LÁTOD, hogy nincs. Jelen. Hanem csak egy óriási hiány, egy óriási akarás, nyers lelki erőszak, ami van, az követel, figyelmet, megoldást, segítséget, most épp tőlem, de az nem ő, hanem ő nincsen. Mármint mégis, van, persze, belül, elveszve, de nem irányít. Nem Ő irányít. Hanem az akarás, tehát a hiány, tehát a rettegés, és ennek jele a felém forduló extázis. Ismered? Én gyakran látom, és gyakran tapasztalom, és gyakran szembesülök azzal, hogy mit tehetek. Hmm. Régebben megmenteni próbáltam, felébreszteni, hinni, szeretni, kedvesség, Adni, de egy ideje az a tapasztalatom, hogy nem működik. Veszi, elteszi, és SEMMI nem történik, mert a hiány marad, hiszen az Űr nem valós, csak fél-elem, tehát betölthetetlen. Adva. Nem lehet annyit adni, hogy megváltozzék. Hanem neki magának kell a Kegyelmet, tehát a Szertetetet, tehát a mélypontot tapasztalnia.
Második megközelítés a pénz volt.
Tehát Kérni. Feltételeket szabni, Döntés elé állítani, hogy Akar-e eléggé, hogy valóban tőlem akar-e, így és ennyiért is Akar-e, és bár ez viszonylag bevált, amennyiben elválasztotta azokat, akik nyugalommal és figyelemmel valóban maguk és valóban hozzám jönnek, azoktól akik Akarnak, akik engem trófeaként vágynak, pontosabban nem engem, épp ez a lényeg, hanem a trófeát, az Akarásuk pillanatnyi céltábláját, az aktuális „gurut”, aminek szükségszerű következménye, hogy harcolnak, méreckednek, lerántani próbálnak, ami vagy sikerül, mármint a szubjektív megélésük szerint, mert nem segítek, nem vagyok elég kedves, elég bölcs, elég olcsó, elég szent, vagy tovább Akarnak, tőlem és velem, ami nyilvánvalóan függés, engem függenek, ami nyilvánvalóan nem megoldás, bár lehet időszak, viszont szükségszerűen csalódáshoz vezet, végül, részben mert egy idő után nem bírom, kevés a kiegyenlítés, mert a vonzásom nő, és az ár el van maradva, lemerülök, másrészt mert nyilvánvalóan NEM kaphat tőlem válaszokat, senki, hanem csakis inspirációt, tapasztalni tudok segíteni, hogy Indulj, aki tehát további kérdésekkel jön, ahelyett, hogy ezzel felszerelkezve Lépni merne, azzal megakadunk, szavak ismétlése a Csinálás helyett, amiben én sem érzem már magam hasznosnak, tehát MUSZÁJ elősegítsem, hogy mélyebbre menjen, hogy tapasztalás szülessen, tehát muszáj megvonjam magam.
Ami a pofon.
Ez a harmadik. Egészen elképesztően kemény, füle cseng jellegű szembesítés a harmadik módszer, ez működik legjobban, függőkkel csak ez működik. Három okból. Egyrészt mert nyilvánvalóan nem ezt, hanem megértést és kedvességet várt, tehát meglepetés, másrészt mert nagyon keményen szembesít, cselekvő módon, tettek által, harmadrészt mert konkrét utasítást tartalmaz, és mivel magamat a pofon pillanatában megvonom – ez fontos, CSAK így működik, pofon és lépsz, egyedül KELL utána maradjon – így nem marad más instrukció, tehát bár mélyebbre esik, de végül gyakran követi. Kemény ez nagyon. Hogy Dolgunk olykor pofonokat adni egymásnak, mindazon helyzetekben amikor a másik ember erőn felül terhel, fontos hogy a helyzet kialakulásában felelős vagyok, én engedtem, mert hagytam, hogy a takarót nyújtsa, és ugyanilyen fontos, hogy ez ilyenkor csakis pofonnal helyrehozható. Nőnek férfit, Férfinek szövetségest – tehát SOSEM nőt – olykor pofonvágni IS Dolga.
–
Amikor Jézus a Genezáreti-tó keleti partján Gadara vidékére ért, két ördögtől megszállott ember jött vele szemben. A sírboltokból bújtak elő. Már annyira elvadultak, hogy senki se mert arra járni. A megszállottak kiáltozni kezdtek: „Mi közünk hozzád, Isten Fia? Azért jöttél ide, hogy idő előtt gyötörj minket?” Tőlük távol nagy sertéskonda legelészett. Az ördögök arra kérték Jézust: „Ha kiűzöl minket, küldj a sertéskondába.” Erre ezt mondta nekik: „Menjetek!” Azok ki is mentek, és megszállták a sertéseket, mire az egész konda a meredek partról a tóba rohant, és odaveszett. A kanászok elfutottak, bementek a városba, és elhíreszteltek mindent, azt is, ami a megszállottakkal történt. Akkor az egész város kiment Jézus elé, és amint meglátták, kérték, hogy távozzék határukból.
Mt 8,28-34
Öröm, ha megosztod!
