Huhh. Ez a legkeményebb állításom, alighanem, eddig, de így érzem: hogy NEM érdekel, hogy a Nő hogyan gondolkodik, működik. Ez az élményem. Hogy az ő megértése NEM Lelkesít, mert NEM Dolgom, NEM kell értsem. Ez Van. Férfi Lelkesedésem ugyanis Kifelé Néz, a Világba bele, Ügy, Feladat, Projekt, ahogy a Nőé is, kifelé, de ő bennem áll, tehát rajtam keresztül Lát, érdekes számára épp ettől vagyok. Rész egész viszony. Ahol én kívül lévén és kifelé Nézve őt NEM Láthatom, ezért, hogy a Nő más nőkkel KELL sokmindent megbeszéljen. Másrészt, igen, értem én a nőket, ha akarom, de akkor az munka. Számomra az, ami igénybevesz, valamint bizonyosan Nem a Társam, aki tőlem ezt elvárja. Egyfajta tanítóva lettem az utóbbi időben, mert értem a Nőket magam körül, ha figyelek, ezért tudok nekik nézőpontokkal segíteni, de ez fáraszt, ténylegesen munka, pontosan ezért kérek pénzt érte. A Társam pedig ezzel szemben, akit Nem kell értsek. Mert Ő ért engem. Amiből következik a mégdurvább, hogy NEM érdekel, hogyan működik. Figyelek rá, szeretem, gondoskodom róla, kényeztetem, gyönyörködöm benne, Hálás vagyok érte, Adom, amit tudok, Biztonságot is, igen, de nem próbálom a Lelkét megváltani. Miközben látok, persze, ettől még, az állapotát érzem, beszélgetünk is, de tudom, hogy a terheit nem az én dolgom átvenni, hogy a legbelső bizalmasa NEM én vagyok. Hanem más Nők. Vagy egy férfi Tanító, amint én egyre többeknek, de a Társamnak akkor sem lehetek. Nagyon kemény ez. És bízom benne, hogy a sok felháborodó mellett néhányan meg is értik, amiről írok, ugyanis vagy semmi nem igaz két év 540 bejegyzéséből, vagy ez a legfontosabb. Nagyon, nagyon kemény. Hogy NEM érdekel. Mert persze, hogy elvártam magamtól, sőt, ostoroztam magam, hogy hogyan lehetek türelmetlen, épp Vele, sőt, ingerült olykor, amikor értetlen, vagy a dilemmáiról kezd beszélni, a Nő, aki engem pedig Vonz és Szeretem. Hát így. Kőkemény. Hogy BÁRKI másnak szabad, bárkinek segítek, csakúgy vagy szolgálatként, és ő az egyetlen kivétel. Csudába is. Neki nem. Mert ő Bennem Van. Ő tehát NEM várhat tőlem választ, mert akkor a Világ, annak a Rendje, a Belső stabilitásom és Biztonságom, tehát ezért a Nyugalmam borul azonnal meg, és lépek is, szélvész tempóval, mintha tűztől ugranék, tovább, NINCS azzal dolgom, aki rám próbál támaszkodni. A Társ ért, lényege EZ, hogy Rá, Belül támaszkodva vagyok Erős, Stabil és Nyugodt, funkciómat így tudom, Közös Boldogságunkat szolgálva betölteni, tehát NEM várhatja tőlem a magyarázatot, mert ha mégis, akkor azzal tanítványba lép ki, tehát nem Társ és Támasz többé. Hogy akkor szerintem nem jár figyelem a Nőnek, hogy ezt mondom? Nem. Jár. Csak én vagyok az egytlen, aki ezt nem tudja megadni neki. Lehetetlen. Hegedű a vituózt mikor értheti meg? Nem megy. A Nő, a Társ van belül, tisztábban ő Lát, hiszen ő játszik rajtam, és nem én őrajta, tehát nem érthetem. És igen, tudja is ezt. A Társ Tudja. Tehát nem várja tőlem el. Az Társ, aki nem várja el tőlem, hogy értsem.
Öröm, ha megosztod!
