Lenyűgözően hálátlan vagyok. Ez az élményem. Édesanyám irányában. Soká próbáltam változtatni ezen, míg aztán arra jutottam, hogy nem tudok, mármint közvetlenül az Ő irányba kiegyenlíteni nem, lehetetlen, hanem a legjobb, amit tehetek, ha megbékülök azzal, hogy köztünk egyenlőtlenség van, és marad is. Muszáj. Ugyanis a belső békétlenség, a folyamatos ez még mindig kevés, rossz gyermek vagyok érzés teljesen ellehetetlenítette a kapcsolatunkat. Évekre. Lelkiismeret-furdalás, ha nem keresem, feszült, harcos erőlködés, amikor igen. Jó ezt elengedni. A szüleim nagyobbak, és örökké nagyobbak is maradnak, belőlük, általuk lettem, törleszteni ezt lehetetlen, hanem a legtöbb ez ügyben, hogy továbbadok. Az életet. A tanítást. Az emberséget. Hmm. Tulajdonképpen Az Ügy végül, amiből ez a blog is táplálkozik. Ebből is. Hogy elképesztően nagy adósságban érzem magam a Világ felé általában, aminek a szüleim csak egy része, és emiatt MUSZÁJ a magamét, szó szerint a magamét ehhez hozzátenni, tehát nem magamnak megtartani, hanem adni.
Mert Tartozom.
Érdekes ez. Hogy évtizedekig harcoltam azért, hogy jobb gyerek legyek, ami mögött tulajdonképpen önközpontú bizonyítási kényszer hajtott, a szüleimmel egy szintre emelkedés, az egyenlő viszony célkitűzése mögött valójában csak ego-szabadságharc folyt, jobb ezért Akartam lenni, náluk is jobb, önnön csodálatosságom bizonyításához kellett (volna) a szüleimet meghaladjam, ezért próbáltam kiegyenlíteni a viszonyt és átbillenteni, a titán harca volt ez, aki maga fölött senkit, de senkit, embert, Istent, tehát szülőket sem ismert el. Nem sikerült. A szüleim maradtak nagyobbak. Maradnak is. Ami másrészt azt is automatikusan jelenti, hogy nem csak ők, hanem sokan mások is, nagyobbak, a Helyem elfoglalni, az életben Boldogságot találni csakis így, ezt, tehát a szüleimet, a meghaladhatatlanságot, a Nagyobb létét elfogadva, ahhoz képest, konkrét helyen relatív LEJJEBB állva, tehát az előttem járókat hűen Követve, ÉS ami ugyanez, az utánam jövőket szeretettel Vezetve tudom. Végül a lényeg: ők is ezt szeretnék. A szüleim leghőbb vágya NEM az, hogy feléjük törlesszek, hanem a Boldogulásom.
Öröm, ha megosztod!
