Szeretett Mind!

Az élet külső körülményei – és a belső valóságunk, a magunktól várt eredmények – mindannyiunkat nyomnak szinte állandóan, ami miatt szerintem nem túlzás azt állítani, hogy az életben a válság folyamatos. Mert mindig van valami, amit meg kell az ember oldjon.

Az emberi élet válságok sora.
A kérdés nem ez, a válság a normalitás.

A kérdés a rá adott reakciónk.

Megfigyelésem, hogy csak két “értelmes” reakció van:
1) hogy én belül változom,
2) vagy a világban változtatok.

(A harmadik az lenne, hogy a válságot elviselem – magamba nyelem – hagyom összenyomni magam, ami ugye a nemreakció, és egyre súlyosabb válságot eredményez. Ez bár valós lehetőség, de nem tekintem értelmes reakciónak. Ez az értelmetlen reakció. Ami a rugalmatlan-makacs-tudatlan emberek sajátja.)

Az ember a nyomás hatására – nevezzük most így a válságot – előbb kellemetlenül kezdi érezni magát, majd szenvedni fog, ha soká fennáll a helyzet, később akár meg is betegszik (vagy balesetet szenved). És ez jó!

A válság – az élet (!) – felelősségvállalást-növekedést kényszerít.

Finoman kezdődik mindig, és ez a finomság a szeretet, az első jelek mindig gyengédek. Meglátjuk? Reagálunk? Vagy kitartunk amellett, amit a fejünkben gondolunk. Az élet folyamatosan terel bennünket – míg a szenvedéséért maga felelősséget vállal az ember.

És akkor: változik, vagy változtat.

Amikor változik, belül állnak át dolgok. Megértések születnek, másképp kezdek értékelni és látni tényeket. Kívül nem is kell változás történjék, ha én alakulok a válság hatására, a válság elmúlik. Többé nem zavar, ami korábban igen.

Másrészt, amikor változtatok, akkor a világba lépek ki, bátran, valamivel, amit eddig nem vállaltam még fel. Megmutatom, érvényesítem magam. A terveim, a vágyaim, a határaim – teszek azért, ahogy szerintem a dolgoknak lennie kell.

Hogy a kettő egyidőben is történik, mondod. Igen, csakugyan. De valahogy én azt látom, hogy mégsem. Hanem inkább az egyik, vagy inkább a másik. Felváltva. Egyikből következik a másik.

És szenvedés eredménye mindkettő.
Még senkit nem láttam, aki jókedvében változtatott volna.

Soká gondoltam Hamvassal, hogy az életben “a hála helyes alapállás” – és bár ez változatlanul igaz, de fontos szerintem elfogadni, hogy “az emberi élet alap állapota a szenvedés”. Nem gondolom, hogy ebből meg lehet szabadulni. Sőt azt sem gondolom, hogy meg kellene belőle szabadulni. Mert szenvedés nélkül változás és változtatás, tehát fejlődés sincsen.

Amiről mindez eszembe jut: anyák napja és a munka ünnepe.

Az anyaság szeretet, persze, de másrészt folyamatos változás, ezen belül: elengedés. A születés pillanata az első nagy válság, és aztán tovább is: a gyermek örökkön távolodik. Ez a rend. “Hálátlanná” kell legyen. Nem hálátlan valóban, csak saját élete van – amihez el kell a szüleit hagyja. Muszáj. Teljesen. Nagyon kemény, nagyon nehéz ez, különösen annak, aki a szíve alatt hordozott minket. Szeressük ma az édesanyákat!

A munka sem állandó. Folyamatos válságok folyamatos változást katalizálnak, fontos velük menni – merni menni velük. Nekem magamnak is. Örömmel jelentem, hogy az Énakadémia ingyenes és személyes férfi kör mellett havi klubeseményekkel is gazdagszik, sokkal több lett az ingyenes online konzultáció, és pódium beszélgetések, találkozók is szerveződnek – jelentősen növeltük a tagok számára elérhető értéket. És ezzel együtt kicsit a tagdíjat is. Célunk, hogy annyi pénzből, ami máshol egy órás konzultációra elég csak nálunk folyamatos figyelmet és működő segítséget kapjanak a tagok – küldetésünk, hogy a lelki wellness legmagasabb minőségű közössége legyünk.

Boldog anyák napját! 🌷
Jó munkát! 🔥

Hálával,
István

 

p.s.
Ha egy ideje már foglalkoztat, hogy csatlakoznál, és bosszant az áremelés: holnap éjfélig még 15 000 Ft kedvezménnyel válthatsz éves tagságot (tehát csak kicsivel a régi ár fölött). A “JoMunkat” kódot írd be, miután az éves tagságot kosárba tetted! Regisztráció ITT.

[Az Énakadémia tagjait a mai árváltozás most nem érinti. A korábban indított előfizetések még maradnak érvényben.]

 

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!