1. Több, mint 10 millióan néztük az új Trónok Harca sorozat bemutatóját. Miért?

2. A legnyilvánvalóbb válasz, hogy azért, mert időszerű volt lássuk. De miért?

3. Mert hat ránk, mert szükségünk van a hatásra, ami bennünket így ér. Miért?

4. Mert egészen más világról szól, mint amiben élünk, és ezt látni akartuk. Miért?

A) Hogy megerősödjünk abban, hogy helyesen élünk.
B) Hogy szembesüljünk azzal, hogy helytelenül élünk.

A reakciókat figyelve én azt látom, hogy tömegek számolnak be úgy az élményükről, hogy “annyira jó volt végre újra visszatérni a Trónok Harca számomra otthonos világába”.

Otthonos…

Brutálisan erőszakos, kegyetlen, könyörtelen, áthidalhatatlan társadalmi feszültségekkel és beláthatatlan természeti katasztrófákkal terhes, álladó ellenségeskedés által tagolt, nehezen feldolgozható, traumatizáló határát súroló vizuális élmények által festett, és mégis… otthonos.

Miért?

1. Mert rend van benne.

A Trónok Harca világának legnagyobb vonzereje az én benyomásom szerint az, hogy rend van benne. Értve ez alatt, hogy a tetteknek méltó következményei lesznek – bűn (hibás döntés, erkölcsi bukás) nem marad büntetlenül, hanem a megérdemelt büntetés (rendbe illő következmény) bizton megérkezik, idő kérdése csak. Szemben a mi életünkkel, ahol bár látszanak olykor következmények, de az esetek nagy részében inkább csak hinni lehet abban, hogy az önzésnek, önközpontúságnak, bűnnek majd megfizeti az egyén – az irigyelt (!) másik ember vagy én magam – az árát. Személyes benyomásom, hogy az elszabadult önközpontúság világát éljük, ahol az egyéni életben jelentkező csapásokat tőlünk független balszerencsének szeretjük értelmezni (véletlen, genetika, mások rosszindulata), és a már kollektív szinten is látszó következményeket (szemét, melegedés, háború) pedig egy tőlünk független “emberiség” számlájára írjuk, és így kicsit sem vállalunk érte felelősséget.

A modern emberek nagy része számára nem éri meg erkölcsös életre törekedni, és ennek részeként: helyes célok érdekében nagy kockázatokat vállalni. a Trónok Harca világában ez pontosan fordítva van: ott csakis így érdemes élni.

2. Mert gátlástalan.

Az előző bekezdésben szereplő irigyelt szó nagyon fontos szerintem. Az emberek nagy része vágyna gátlástalan lenni, de kevesen merik ezt megélni. A Trónok Harca világa a “mi lenne ha” gondolakísérleteket segít végigvinni – mint bármely jó mítosz vagy mese. Azonosulunk a szereplőkkel, olyannyira, hogy “megéljük” a lovagi torna, a bordély, az önkényes döntések és a bosszú, az igaz szerelem és a szerelemért feladott kötelesség, vagy a sárkányon lovaglás (korlátlan hatalom) katarzisát, és aztán ezek következményeit is látjuk. A nehézség ezzel, hogy ettől még nem lesz saját élményünk róla. A nehézségek és következmények bemutatása által le is beszél a film, a felperzselt lelkesedést vissza hűtve, kordában tart és fegyelmez. Aminek az eredménye, hogy a következő részben úgyanúgy bevonódunk, és aztán ugyanúgy le is hűt minket, mert látjuk, hogy ennek következményei lesznek. A gond, hogy ez a vágyakozást nem oldja meg, hanem épp ébren tartja a parazsat. Hogy talán lehetne jobb. Talán kellene a vágyak után mennem nekem is – amit a következő nagy epikus történet vagy szuperős film vagy videójáték majd újra kiaknáz. Bevon, és kiköp. Aminek az eredménye, hogy

dollármilliárdos szórakoztatóipart táplálunk az életenergiánkkal ahelyett, hogy megélnénk az ERŐnket. Filmeket nézünk, és csipszet zabálva hízunk, ahelyett hogy élnénk az életünket.

3. Mert hatalomról szól.

Vonz bennünket a hatalom. Tetszik vagy sem. Okkal szívják be az embereket a jedikről szóló filmek, az angol királyi ház történetének feldolgozása, a hatalom gyűrűjével való birkózás, az emberfeletti képességekkel rendelkező karakterek világai, gazdagok és politikusok élete, vagy a finn miniszterelnök botránya – és a Trónok Harca pontosan erről szól, már a címe is ez. VÁGYUNK hatalmasok lenni, miközben tudjuk, hogy ez nem korrekt. Kivéve persze nők számára. Fordított világot élünk, ahol az egyenlősdi a népszerű, és demokratkus módon próbálunk döntéseket hozni, ahelyett, hogy látnánk és elismernénk és ünnepelnénk az emberségben (emberi fejlettségben) nyilvánvalóan meglévő különbségeket. Azonos jogokat követelünk és mindenkinek egy szavazata van, holott nem azonos a súlyunk. Persze, hogy cirkusszá silányult a politika arénája, hogyan is lehetett volna másképp, ha mindenki azonos súllyal szavaz, és így a tudatlanok tömegeinek befolyásolása a feladat. Félünk a különbségektől, és nem beszélünk a hatalom működéséről, ahelyett, hogy a hatalom valódi természetét segítenénk emberek milliárdjainak megérteni. Az igazi hatalom ugyanis nem az erőszak hatalma, és nem is a manipuláció hatalma, hanem az önkéntes térdhajtás hatalma. Ami helyes felelősségvállalás, tehát helyes döntések, helyes szavak, helyes tettek következménye.

Az igazi hatalom más emberek önkéntes és derűs bizalma azok irányában, akik helyes módon vállalnak cselekvő felelősséget.

4. Mert királyokat mutat.

Az igazi hatalom felelősségvállalás: tehát szolgálat. Király azok számára vagy, akiket szolgálsz – értsd: akik önként követnek Téged azért, mert az nekik az ő tapasztalatuk szerint jó. Tehát hisznek Benned. Elmozdítottuk, kiheréltük, elüldöztük-lefejeztük-lőttük a királyokat, pedig nem a királyság intézménye volt a gond, hanem az, hogy a szolgálat elkorcsosult. Mert előjoggá satnyult, ami helyesen felelősségvállalás-kötelesség. Az emberek nagy része igenis királyt vágyik magának, napjainkban is, még ha azt elnöknek, miniszterelnöknek vagy vezérigazgatónak is hívják, aki lenyűgözi, és aki iránt feltétel nélküli bizalmat érezhet. Értem, hogy nem logikus. Hogy túl kellene már ezen legyen az emberiség, de ettől még ez van. A zsigereinkbe van kódolva, hogy Bízni vágyunk arra alkalmas, azt kiérdemlő, nálunk nagyobb emberekben. Bízni és hagyatkozni és felnézni, tartósan, a négyévenkénti választási háború, és az ezek közötti folyamatos családi feszültségek helyett. A király eszmét a Trónok Harca szépen rehabilitálja az által, hogy közelről mutatja a mindennapokat, ami által a szolgálat súlyát, ennek magányát, a szerettek által is fizetett árát, és a hibák következményeit is érthetően láttatja. Az üres trón a sorozat legerősebb szimbóluma. Hogy az uralkodás szolgálat, ami teljes embert-életet követel, és súlyos árat fizet, aki alázat helyett arroganciából ül rá, mindenki tisztán érzi ezt. A tettek karakter tükrök, amiknek szilánkjaiból az ember, az alkalmassága – a Te alkalmasságod is! – mutatkozik meg. A világban ma üres trónokat nézünk. Üres trónokat nézünk, amire magunk fölé másokat bár szívesen emelnénk, de büszkeségünk ezt nem engedi. És üres trónokat nézünk, ami felé mások bár minket emelnének, de nem tudjuk elfogadni, mert az intellektusunk nem engedi.

AZ EMBEREK KIRÁLYOKRÓL NÉZNEK TÖRTÉNETEKET, AHELYETT, HOGY MAGUK KIRÁLYOKKÁ LENNÉNEK.

5. Mert hierarchikus.

Az igazi királyság felelősségvállalás és szolgálat, ami tehát azt jelenti, hogy igazi király (kortárs fogalommal: vezető) az, aki legalul áll, és rá támaszkodni lehet. “Te Péter vagy, és én erre a sziklára építem egyházamat”… A kőszikla stabil. Feltétele az építkezésnek. “Adjatok egy fix pontot, és én”… Fix pontok igenis vannak, de nem a világban, hanem emberi lelkekben fellelhetők – és nem a tudomány vezet hozzájuk, hanem a hit. A kőszikla a világ rendjébe ágyazva szolgál fix pontként, és így rá építeni lehet. Ami az igazi király (a jó király / a rátermett király / a helyesen uralkodó király) másik fontos aspektusa, hogy rá mások támaszkodnak. A jó király sosem egyedül kormányoz. Hanem mások bíznak benne, és ő bízik másokban, és így közössége van. Harcostársai, akiknek elvileg ura és parancsolója, de a lényeg mégsem ez, hanem, hogy akik (2) harcban mellette állnak, tehát őt erősítik, mert (1) akik rá támaszkodhatnak-számíthatnak: akiknek “a lábát mossa”. Igazi hatalom csakis közösségben van – az igazi hatalom: szövetség. (Ami a magyar ellenzék nagy kihívása.)

A racionális-individualista ember Irtózik a hierarchia fogalmától is, holott a világban minden hierarchikus.

Kikre nézel fel, kiktől kérsz tanácsot, kik vonzóak Számodra? Mit látsz bennük? Milyen eszményt jelenítenek meg, ami felé Te is haladni szeretnél? … Hogyan hiheted ennek fényében, hogy mindannyian egy szemmagasságban volnánk, hogy ez lenne a norma? Micsoda lenyűgöző arrogancia, hogy azonos bánásmódra tartasz igényt – kinek képzeled, hát ennyire nem látod magad? A világ egymásba ágyazva mintákat ismétlő részek vég nélküli sora szerintem, egyetlen óriási fraktál, aminek elemeként minden ember is rész-egész, tehát hierarchikus viszonyokban tud csak helyesen kapcsolódni.

6. mert tiszták a férfi-nő szerepek.

A Trónok Harca világában a férfi a világban harcol, vérzik, győzedelmeskedik vagy bukik, aminek következményeként várakat nyer, vagy a fejét veszti. És kész. Bölcsessége részben saját, de nagyrészt – különösen a válság, tehát kibillentség pillanataiban – egy nő: a felesége-társa-szeretője a forrása. Akkor sikeres, ha bölcs nő segíti, akire hallgat, tehát helyesen látja el a szolgálatát, és így helyesen szolgálja (tehát folyamatosan gazdagítja) az uradalmát. Míg ezzel szemben a nő a család, a belső világ, és a férfi távollétében az egész vár ura, akinek csatamezeje az alárendeltek direkt utasítása mellett a hitvesi ágy, fegyverneme a szálakat hátulról bölcsen mozgató politika. A Trónok világában ez működik. És vegyük észre, hogy azért működik, mert egy nagy és méltó közös cél fogja a férfit és a nőt össze. Egy vár-uradalom-tartomány szolgálata, amit csakis így tarthatnak meg, és: bizonyosan veszítenek el, ha a szerepeikből kilépnek. Sok példa volt erre. Ahogy másrészt arra is, hogy nő is lehet férfi szerepben. A Trónok Harcában is, ahogy a való világban is. Aminek férfi élet az ára. Értve ez alatt, hogy imádói/hódolói lesznek, de Ura – tehát Férfi, akire felnéz – nem. Kevés nő választja a férfi életet, és azok közül, akik választják: még kevesebb valóban alkalmas. Ahogy arra meg kevés férfi alkalmas, hogy női szerepben legyen, és harc helyett csak jóemberkedjen és a gyerekeket tologassa. A tökeit elvesztő férfi nem hogy hiába várja, hogy őt úrként elfogadják-tiszteljék-kövessék, hanem a filmben konkrétan kiherélik. Míg ezzel szemben az arroganciába bukó, és ezután átmeneti jóemberkedésbe süppedő férfi némi köldöknéző önreflexió után új célt talál, és hősként tér (egy nagyszerű nő segítségével!) vissza.

A trónok harcában a nemi szerepek tiszták, és a szerepek felcserélésének az ára is világos – senki nem gondolja, hogy neki mindkét szerep előnyei járhatnának.

7. Mert van nagyobb.

Sárkányok, varázslat, abszolút gonosz, ősi jóslatok… A Trónok Harca világában egyértelmű, hogy van nagyobb és több, mint amit a tudomány – tehát az emberi ráció, a bal agyfélteke – ért. Van, és ez a nézőknek fontos. Mert vágyunk rá, hogy legyen. A moderni ember Istenbizonyítékra vágyik, amit fogalmilag nem kaphat meg. Mert az igazi hit a való világban csak áttörni-megszületni tud – lényege, hogy bizonyíték nélkül születik (“Ráció Halála”). Nem így a mesékben. A Trónok Harca reményt korbácsol, tehát a hit lehetőségét erősíti, és ezzel ösztönöz. Mind érezzük szerintem, hogy van, hogy lehet valami más és több is azon kívül, ami racionális. A modern tudomány már bizonyítja is ezt, de még kevesen értik. Hanem az intuíció viszont mindannyiunkban szól. A bal agyfélteke által soká elnyomott jobb. Nomeg persze az élet csapásai szembesítenek, folyamatosan. És így egyre többen jövünk rá, hogy Istent bár meg tudta a ráció és a felvilágosodás “ölni”, de azért az ész mégsem mindenható. Sőt. Istent a ráció nem érte valójában el, és a rációm (önmagam!) mindenhatóságába vetett hit: igazából a pokol. Magadban hiszel, ó ember, és isten próbálsz lenni, vagy el tudod hinni (meg tudod engedni), hogy van Nálad nagyobb? Vicces, ahogy az általam ismert legracionálisabb elmék is be tudnak feltétel nélkül és totálisan vonódni mesék és mítoszok teológiájába. Miközben ateistának hiszik magukat, és büszkén vallják, hogy nincsen vallásuk. Ugyan. Minden ember vallásos végül, mert mindenki hisz valamiben, és mindenkinek vannak rítusai és közössége, ahogy a hitét megéli. Legjobban a céljaink és a vonzódásaink mutatják, hogy miben hiszünk. Ideje immár vallásként elfogadni az ateizmust és a materializmust is. Mely esetben vallások összevetése a feladat, és a “melyik a legjobb” kérdésre már egyszerű a válasz: amelyiknek a célja legjobb (legmagasabb).

A keresztény vallások szerint A Cél a szeretet (Isten a szeretet). A magam részéről nem látom, hogy ennél magasabb cél mi lehet.

8. Mert a szereplők fejlődnek.

Célja-küldetése van a szereplőknek, és szinte bármit meg is tesznek érte, hogy elérjék azt. Gátlástalanul, ahogy fent volt már szó róla. Másrészt egysíkú és unalmas volna, ha csak ennyi lenne, hanem komplex személyiségeket látunk, és ami még fontosabb: változó célokat, változó súlypontokat abban, hogy a szereplőknek mi A legfontosabb, (változó vallásokat!). Mégpedig válságok-csapások hatására változó célokat – ahogy ez az életben is van. Jamie Lannister… vérfertőzésben kéjelegve gyermeket öl majdnem a történet elején, és egy súlyos csapásokkal szabdalt hatalmas ív végére az életét teszi fel az emberiség egy nagy közös ügyére. FONTOS ez nagyon szerintem. A materialista emberek nagy része sejti, hogy lehetne jobb célja is, mint hogy magáért él – olyannyira, hogy pontosan ezt a sejtést fojtják túlzásokba és függésekbe emberek tömegei napjainkban. Hiába. Mert: A halogatás ára a boldogság. Megnyugvást csakis az hoz, ha az ember a keresztjét felveszi. Ami Jézus történte. Lenne. Csakhogy a modern ember, és különösen az intellektuálisan kifinomult ember racionális igényeit annyiszor vették semmibe “Jézus felkent papjai” parttalan és értelmetlen, a konkrét élet konkrét kihívásaihoz hasznavehetetlen szenteskedéseikkel (egyszerűbben: annyira ritkák a jó papok), hogy az átlag ember a “hivatalos” úton már nem tud a példához kapcsolódni, mert saját csalódása-haragja-sértettsége ködén nem lát át, hogy az alkalmatlan pásztorok mögött az igazságot lássa. Mert ehhez a vallást az Istenkapcsolattól el kellene választania . A Trónok Harca ebben is segít. Mert példázat is. Példázatok sora. (Jamie, Tyrian, Arya, Jon Snow, Theon, stb.) Amik a kereszthez vezetnek. Mert a figyelmes, és intellektuálisan igényes nézőnek nem maradhat más következtetés, mint hogy

meg kell találjam, és fel kell vállaljam az életemben a küldetésemet, kerüljön bármibe, legyen mégoly félelmetes.

Összefoglalva: a Trónok Harca a világ működése, a helyes államforma, a működő férfi-nő kapcsolat és az igaz emberi szövetség “apró” kérdéseiben mond csak mást, mint ahogy a kortárs ember él.

És EZ ma a legnépszerűbb sorozat a Földön. Számomra egyértelmű, hogy az elején említett két lehetőség közül a második miatt.

Ahogy az is egyértelmű, hogy :

A tél mindannyiunk számára jön

és:

EZ JÓ!

Értsd: fokozódó válság van, ami javunkra fog válni. Mert

Új szövetség van születőben.

Kérdés egyedül az idő.

Hogy mennyi idő, míg újra átfedésbe kerül az, aminek lennie időszerű, azzal, ami van. Kíváncsian figyelem, és persze igyekszem hozzátenni, amit nekem hatalmamban áll. Immár játékosan. Kurzusok és közösség és könyvek és korszakos rendszer, ingyenes másfél órás előadás és ismerkedés itt.

Jó munkát mindenkinek!

Szeretettel,
Joós István

 

p.s.
Az Énakadémiában általunk használt korszakos önismereti rendszer – lásd alább – pontosan arról a fejlődési ívről szól, amiről a Trónok világa is. Tizenöt éves tanácsadói tapasztalatom alapján én úgy látom, hogy a “hős útját” járja minden férfi és nő, és jó ha (1) az ember tisztában van a rá váró mérföldkövekkel, (2) világosan érti, hogy hogyan érheti azokat el, és (3) van élő szövetsége olyan emberekkel, akik ugyanezeken a célokon dolgoznak. Várunk!

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!