Mersz-e sírni? Legkomolyabban kérdezem. Mersz sírni, vagy csak halmozod magadban a feszültséget, és robbansz olykor a világba. Utóbbit NEM fogják érteni. Continue Reading
Mersz-e sírni? Legkomolyabban kérdezem. Mersz sírni, vagy csak halmozod magadban a feszültséget, és robbansz olykor a világba. Utóbbit NEM fogják érteni. Continue Reading
a szerelem magában kevés, a szeretet az időt is megengedi.
Az ember az Istent – a nagyobbat, az értelmet, a magyarázatot – soká keresi, míg aztán a válság völgyeiben szeme felnyílik végül, és ekkor meglátja, a világban találja meg. DE kapcsolódni vele csakis Continue Reading
Másokat kell küldj. Magad helyett. Muszáj. Idővel muszáj. És ők nem fogják tudni az igényt, hiányt, szükségét úgy kiszolgálni, ahogy Te. Mégis muszáj. Másokat küldj. Magad helyett. Az élet útján az ember egy nap eléri a pontot, ahol Continue Reading
Tüzet gyújtani vad, félelmetes, nehéz – magától értetődő, automatikus, elkerülhetetlen. Ameddig nincs, ha már van. Az ember ha maga lángban áll, akkor szükségszerűen gyújt is. Aki nem gyújt, nem lángol. MAGA nem lángol. Nem lelkes. Mert… Continue Reading
A tudás felelősség. Az értés. Az átlátás. És a nagyobb tudás nagyobb felelősség, ami magyarul azt jelenti, hogy egymással kapcsolódni eszerint, és csakis eszerint tudunk. Bölcs ember számára ez: Continue Reading
Október 23. van, és… nahát… erre nem is figyeltem eddig még így fel: a farizeusok (tehát a magukat igaznak pozicionáló hazugok) kovásza valóban a képmutatás, ami összetartja, sőt felfújja és összetartja őket. Korunk népbetegsége. Ez. Farizeusok, tehát Continue Reading
Van. Most. És ez NEM baj.
Az emberiség egy nagy baja szerintem a hamis próféták. Hogy túl sok van. Túl sok a rossz tanács. Aminek egyik oka, hogy az emberek nagyobbik része szenved, és így akkora tömegek várnak figyelmet, választ, gyógyulást, sikert, iránymutatást, reményt, hogy ez is üzletté lett. Mert a szenvedő ember hiszékeny, minél rosszabbul van, annál hiszékenyebb. Mint a sivatagi szomjazó… bornak, sőt Continue Reading
Nem megy egyedül. Valóban nem, a legnagyobbaknak sem. Vagy a legnagyobbaknak talán igen, de ki legnagyobb közülünk? Egyedül az ember kevés, mert egyedül álmot tartani lehetetlen, ha nincs, aki megtámasszon a bizonytalanság pillanataiban, akkor szükségszerűen elbuksz. Nem a saját hibádból, hiszen más sem bírta volna, de a saját hibádból mégis, mert nem választottál társ(ak)at. És miért is nem? Az emberek általában Continue Reading
Sokan szenvednek, és sokan nem értik, hogy miért. Nagyon egyszerű. Mert elutasítják a lehetőséget. A szenvedésének nincsen más oka, mint ez az egy, hogy az ember Continue Reading
Isten ad, igen, de EGYMÁSTÓL KELL KÉRNI. Egymástól, egymáson keresztül. Egészen elképesztően, szürreálisan fontos ez, hogy Istentől könyörögni haszontalan. Teljesen. Legkomolyabban mondom. Haszontalan. Hanem Continue Reading