… a Nő Ügye, Alkotása, Munkája a Férfi, sok szó esett már erről … lehetnek más tevékenységek, persze, ha befér, de minden más csak hobby, a prioritás nem lehet kérdés … másrészt a Férfi Munkája, Alkotása, Szolgálata az Ügy, aminek Kép-viselője, a Közösség, Funkciója szerint … hobby itt is lehet, de a prioritás itt sem […]
… és ezért nem kell többet tudjak, ezért abszolút releváns és abszolút elég, Abszolút … az ő története is végtelenül hosszabb, mindannyiunké, de a mélypont a lényeg, mindig, az átváltás … és EZ az Evangélium, az Örömhír … három év, Szavak és Tettek, négy olvasatban … az Időszerűség (kánai menyegző), a Kísértések (negyven nap), az […]
… ez fontos, nekem, nagyon, az egyik legfontosabb megértésem … mert abban nevelkedtem, hogy az önkielégítés BŰN, hogy megbukom az érettségin, sőt, megvakulok, ha csinálom – amitől persze elfojtottam, súlyosan, és rabja, függője lettem, ugyanilyen súlyosan … volt olyan időszak, hogy haza se mentem az irodából, mert ott volt csak internet, és pirkadatig szexoldalakat néztem, […]
… Szavak. Igen. Fontosak. SzÉPek. … de a Valóságom Tánc … ahol botlom is néha, és az is része, és az is tökéletesen Rendben van, mert Ember vagyok … épp EZ a lényeg, számomra … az emberségem Lényege a botlás … abból tanulhatok, attól figyelek egyre jobban, mert fáj … aki nem botlik – mind […]
SZERETEK SÍRNI … hónapok óta sírok, sokat, csak úgy … felszakad időnként … KI, szakad, időnként, ÁRad … Valami, egyre gyakrabban … és közben könnyebb leszek, egyre könnyebb, és még könnyebb, és egyre nyugodtabb, és egyre erősebb is … miközben sírok, picit, olykor sokat, olykor percekig, hullámokban, csak úgy rázkódom belé, biciklin, kádban, erdőben, filmnézés-olvasás-írás […]
… nem a körítés, NEM a vallás, hanem a Hűség, az Odaadás, a Szolgálat … a fohász önátadás, magam emlékeztetése, meghívom, igen, a Nagyobbat, Aki bennem Van, magamban szólítom meg, félreállok … a Fényesség, a Lélek, AZ Akarat … hogy tudjam, sose felejtsem, hogy eszköz vagyok, NEM forrás – kirakósdarab, ami magában értelmetlen, aki Kapcsolódás […]
… soká a Sárkány rabja, minden Nő … saját vágyai és félelmei … a Sárkány … LE KELL ÖLNI … nehéz … egyrészt Stockholm-szindróma, szerelmes belé, vonzódik hozzá, a Sárkányhoz, félti … másrészt nehéz az életet a Sárkány nélkül elképzelnie … harmadrészt egyedül NEM megy, nem lehet, hanem segítenie KELL a királyfit, BÍZNI benne … akiben érzed, amikor érzed, AZONNAL, totálisan, pedig csak most, ma, néhány perce érkezett, és picit esetlen is … mégis … Bízni KELL … és így is, lehet hogy a sárkány győz, hogy levágja, hogy nyernek a félelmek, de akkor sem visszavonulást és elzárkózást tanulni, NEM bezárkózni, kevésbé bízni, elaludni, hanem épp beengedni, jobban, a következőt, kockáztatni, BÍZNI, még jobban, a Lovagban, aki érkezik … érdekes ez … a siker ugyanis nem a királyfin múlik … hanem a NŐ Bizalmán.
Akiben Valóban Bízol, akiben MERSZ, az le is fogja vágni a sárkányt.
„Hogy döntöd el ki az, akit szolgálni tudsz, és aki ezt el is tudja fogadni?” … kaptam ezt a kérdést, a válasz egyszerű … sehogy … TESZEM … ha el akarom dönteni, ha tépelődöm, már csak akarás, már csak lehatárolt, korlátos kis tudat, már csak az ÉN erőlködésem, egó-projekt csak, magam-a-forrással-összetévesztés és nem Az Akarat […]
