Hit és Remény és Öröm után ma, végre: a Szeretet vasárnapja van. Meglepő talán, de az az élményem, hogy Szeretet dolgában egy fontos megállapítást érdemes tenni: szeretetre az embernek nincsen hatása: Szeretet vagy van, vagy nincsen.
Pontosabban…
Szeretet Van, mindig, a Teremtés Forrása A Szeretet, az állításom nem ez, hanem, hogy
A SZERETET NEM AZ EMBERBEN VAN, HANEM AZ EMBER TUD A SZERETETBEN LENNI.
Másképp: szeretet akkor van az emberben – és abban az emberben van –, aki mer A Szeretetben lenni, aki Meri az életét, a pillanat döntéseit A Szeretetnek FEL adni.
Ami azt jelenti, hogy a szeretet nem döntés dolga.
Nem értelmes az “elsajátításán dolgozni”, és felesleges “jobban szeretni próbálni”, vagy azon izgulni, hogy „jobb Apa, jobb Anya, jobb Férj, jobb Feleség próbáljak lenni”.
Hanem:
A Szeretettel érdemes összhangban lenni.
Amihez a világ legfélelmetesebb dolgát “kell” az ember megtegye: az irányítást, a kontrollt muszáj hozzá elengedni.
Az emberi szeretet tapasztalatom szerint A Szeretettel való összhang következménye, ami annak a következménye, hogy a Hitem helyes, és ha a Hitem helyes, akkor Reményem van, amiből Tetterőt meríthetek, és az ilyen A Szeretettel összhangban lévő cselekvés eredménye Öröm, sőt Boldogság lesz. Bizonyosan az.
Megfordítva:
Ha nem megy a szeretet: nem vagyok elég jól. És kész. Magamon kell és tudok változtatni.
Pontosabban: ez sem egészen igaz…
Nagyon, talán túlzottan fókuszálunk az ÖN-ismeretre (minő arrogancia ez is), holott aminek sokkal nagyobb hatása van az ember A Szeretettel való összahagjára a Világ-Ismeret, tehát a Kapcsolódásaink.
Az általam segített emberek száz százalékánál igaz, hogy (1) elavult, tehát őket már nem szolgáló, tehát megszítandó emberi kapcsolatokat vonszolnak, és (2) kiépítendő, tehát őket emelő-töltő emberi kapcsolatokat halogatnak-félnek.
A peremvidék könnyű: ami nagyon negatív, és nagyon lehúzó, azt életösztön okán rúgjuk magunkról le, szakítjuk erővel meg – a kihívás nem ez, hanem a menedzselt emberi kapcsolatok világa. Szülőkkel, párkapcsolatokban, munkahelyeken…
Régi tapasztalatom már, hogy a világban nincsen stagnálás, hanem a dolgok vagy fejlődnek vagy pusztulnak.
Ami stagnálásnak tűnik valójában mindig önámítás.
Mert ami stagnál (amit az ember saját életenergiája befektetésével megőrizni próbál), az valójában pusztul – sőt ha sok energia kell hozzá, akkor igazából halott már.
Másképp: a jó (helyes-időszerű) emberi kapcsolatok azok, ahol nem kell magamra figyeljek, magamat adagoljam, hanem szabadon lehetek önmagam.
(Kicsit persze ez is egyszerűsítés, mert férfi-nő kapcsolatokra és férfi-ügy kapcsolatokra nem maradéktalanul igaz de ezt most nem fejtem ki. Szeretettel ajánlom adventi beszélgetésünket Angélával: ma került ki a videó felvétel.)
Karácsonyi ajánlásom, hogy
- Szakítsd meg azokat az emberi kapcsolataidat, amik úgy viszik az energiádat, hogy nem adod szívesen!
- Lépj új kapcsolatokba, keress meg olyan, akár vadidegen embereket, akikről azt érzed, hogy jól esne velük kapcsolatban legyél!
- Légy Igaz Ember, értsd: látszódj minél őszintébben az életedben, hogy észrevegyenek és megkeressenek, akiknek Dolga van Veled!
És kész, ennyi, mást nem is kell tegyél – minden megváltozik, ha csak a fentiekre hajlandó vagy, ha csak ezeket sikerrel teszed. Megígérem ezt.
Szeretettel,
István
p.s.
Az új Humania platform pontosan erre való. ÚJ és JOBB emberi kapcsolatok alakítására… Mondj el valamit magadról, hogy mások megkeressenek!
Öröm, ha megosztod!