Csakazértis a benyomásom, az alábbi igehelyet olvasva, hogy csakazértis megteszi azt, ami az embereket a saját téves határaikkal szembesíti. Hmm. NAGY bátorság kell hozzá. Nagyon, nagyon nagy. Sőt. Talán azon is túl van ez már, mert: Bizonyoság.
Neked Van-e? Mered-e követni?
Megfigyelésem, hogy a valódi Bizonyosság automatikusan, a megléte által szembesít másokat, folyamatosan adódnak helyzetek, nem igazi Bizonyosság csak önámítás az, ami nem. A szeretet kemény is, a minden áron való konfliktuskerülés gyávaság és önbecsapás.
–
Egy szombati napon Jézus betért a kafarnaumi zsinagógába. Volt ott egy fél kezére béna ember. A farizeusok figyelték Jézust, vajon meggyógyítja-e szombaton. Vádaskodni akartak ugyanis ellene. Jézus felszólította a béna kezű embert: „Állj ide középre!” Aztán megkérdezte a körülállókat: „Szabad-e szombaton jót vagy rosszat tenni, életet menteni vagy veszni hagyni?” Ők azonban hallgattak. Erre Jézus szívük keménységén elszomorodva haragosan végignézett rajtuk, aztán így szólt az emberhez: „Nyújtsd ki a kezedet!” A beteg kinyújtotta kezét, és meggyógyult. Erre a farizeusok kimentek, és tanakodni kezdtek a Heródes-pártiakkal, hogy miként okozhatnák Jézus vesztét.
Mk 3,1-6
Öröm, ha megosztod!
