Egyre gyakoribb felém a kérdés, hogy miért nem határolódom el az orbáni politikától. Nagyon egyszerű.
Ami van, azt muszáj elfogadjam.
Jelen-ségekről való ítélkezés helyett engem azok okai foglalkoztatnak, mert a jövő formálása foglalkoztat. Hogy a magunkba roskadó önközpontú értelem individualista fekete lyukai után hogyan születhet meg nap jellegre törekvő, adó-szolgáló működés, minél több emberben.
Számomra ennek személyes felelősségvállalás a kulcsa. Nem politika. A politikán nem tiltakozással lehet szerintem változtatni, hanem a mindenkori politika az egyének állapotának okozata, és mint ilyen: helyzetkép mivoltán túl nem érdemel túl sok figyelmet az én szememben.
Aki dühöng, és elhatárolódik: vesztett. Mert nem ért. Míg ezzel szemben, aki ért: együttérez, tehát szeret.
Így van az, hogy én szeretem Orbán Viktort. Meg az összes többi politikust, beleértve az ellenezékét és az újságírókat és az aktivistákat is. Mert értem őket, és együttérzek velük. Annak ellenére, hogy sok mindenben nem értek velük egyet. Mert értem, hogy aszerint cselekszenek, amiben hisznek, és legjobb szándékkal teszik, amire képesek. Ez van. Minden emberrel ez van, mindig csak ez van. És ez teljesen független a közösség helyes működése feladványtól. Ma ott tartunk, amit látunk, hogy hogyan működik a világunk. Különben nem így lenne. Egyrészt. És másrészt a problémát soha nem azon a szinten lehet megoldani, ahol a probléma látszik. A probléma megoldása mindig magasabban van, amihez a tágabb képet kell nézni. Én ezzel foglalkozom. Hogy emberek milliói hogyan juthatnak egy vagy két tudatszinttel magasabbra. Ha elég sokan látunk elég tisztán, akkor a politika is változik majd. Sőt csakis így változik szerintem. Facebookon politikáról vitatkozni és/vagy utcán tüntetni számomra lenyűgözően értlemetlen. Hanem
jobb Célt kell tudni az embereknek adni.
Jobb történetet, mint a “nemzet önrendelkezése”, és hogy “megvédjük, ami a miénk”. A közösségek működése mindig világképről, tehát kitűzött célról, közös álomról szól. Egyszerűbben: a közéletben is igaz, hogy mindig
a sztori ad el.
Orban Viktor víziója egy erős Magyarország, ezt fejezi ki úgy, hogy “Hajrá Magyarország, hajrá magyarok!”. Ahonnan én a világot nézem ez nem kielégítő. Számomra nem az, mert túl kicsi, mert túl önző célnak látom. Mi tízmillióan mindenki más ellenében. Szerintem nagyobb időszerű immár, mint a nemzet. Mert nagyobb az igazság, mint tizenöt millió magyarul beszélő összertartozása. Mi tizenöt millióan a nyolc milliárddal szemben elavult önmeghatározás. Számomra az, mert nekem nem elég helyes.
De ettől még (1) elismerem, hogy tiszteletre méltó következetességgel dolgozik érte, és (2) tisztában vagyok vele, hogy kormányra sem kerülhet, aki nem ezt hirdeti. Azért nyer kétharmaddal újra és újra, mert az emberek többsége pontosan ezt akarja. Jó életet és biztonságot. Magának. Viktor ettől király, hogy ezt megadja. Úgy adja meg, hogy egyeseket olykor korlátoz, de az mindegy, mert a többséget jól kiszolgálja, tehát megválasztjuk újra.
Érdekesség a helyzetben, hogy amúgy az ellenzékének a nagy része is pontosan ugyanezt akarja szerintem. Jó életet és biztonságot, csak épp a saját “vezetése” alatt. A cél azonosnak látszik, a módban volt némi különbség, de ez sem elég nagy, és így a módot, ahogy ezt az ellenzék akarta leszavazta az ország. Mert a cél a lényeg, és erre a célra Viktor már bizonyította, hogy ő jó, sőt talán a legjobb.
Paradoxon a helyzetben, hogy mivel a többség jó életet és biztonságot akar, így hatalomra jutni csakis ezzel az üzenettel lehet. Tehát bárki akarhatna többet és jobbat és mást – például keresztény Európát –, csak a vágyott cél részleges feladásával nyerhet, mert csakis a jóllét és biztonság üzenetével lehet ma hatalomhoz jutni. Ha ennél többet akarsz, akkor az elveidet, a valódi prioritásaid el kell ma rejtsd, hogy a többség választani tudjon. Ami az orbániviktori dráma szerintem. Mert az elvek elrejtése azok feladását jelenti – elveket elrejteni nem lehet, csak feladni. Ami megalkuvás a hatalom érdekében, önmagam erkölcsi szabotálása. Mert (1) pontosan tudom, hogy hazudok, amikor a könnyen érthető dolgokat mutatom csak a világképemből, és (2) az emberek azonnal állnak ki mögüled, amint a trójai falóból az igazi szándékod bármikor előbújik, legyen az bármilyen tiszta, mert nem értik, mert nem érthetik, hiszen nincsenek abban az állapotban, hogy értsék.
Változás akkor lesz, ha az emberek többsége változik, és már nem jó életet és biztonságot akar majd – vagy ha valaki olyan módot tud ehhez a célhoz mutatni, ami a többségnek a jelenlegi állapotában vonzóbb. Utóbbit nem tartom elképzelhetőnek. Tehát marad az első. Változás akkor lesz, amikor a cél változik, amihez emberek tömegeinek állapota kell előbb radikálisan megváltozzék.
Változás akkor lesz, ha a többség legfontosabb célja már nem a saját jólléte és biztonsága lesz majd. Hanem ennél nagyobb.
Szabad Orbánnal vitatkozni, meg tőle elhatárolódni, de látni kell közben, hogy nem Orbán Viktortól határolódik el, aki így tesz, hanem a magyarok többségétől. Orbán Viktor a néplélek jelenlegi állapotának a megnyilvánulása. Mely okból tőle harcosan elhatárolódni NEM a jobb élet irányába mutat, hanem épp ellenkezőleg: polgárháború irányába, mert a belső ellenségeskedés folyamatosan nő, aminek eredményekén emberek immár családokon belül is “ölik egymást” politikai témákban. A viszályt csak tovább szítja, aki harcosan elhatárolódik. Ami egyre veszélyesebb, ahogy a társadalmi feszültségek amúgy is nőnek a gazdasági helyzet miatt. Ez volna a megoldás? Az egyik, biztosan, hiszen abból is bizonyosan lesz változás, ha előbb megfojtjuk egymást – de szerintem van jobb út.
Az én politikám az, amit már évek óta mondok, hogy: “Jó munkát!”.
A világban helyére kerülő egyénből ahogy egyre több van, úgy az érettebben gondolkodó, tisztábban látó embereknek közéleti képviselete is lesz. De ide csak úgy juthatunk el, hogy előbb elég ember megjárja a saját személyes poklát, és választ talál a kérdésre, hogy neki mi a jó munka. Másképp: hogy van-e bármi fontosabb, mint a saját biztonsága. Még másképp: hogy kiket kell szolgáljon. Bővebben: mi az ő személyes tehetsége, ami hol hasznosul a legjobban, mi az, amit a világban konkrétan neki kell csinálnia, mert rajta kívül senki más nem tudja. Tehát:
Mi az, aminek a fontosságában annyira hiszel, ahogy azért a biztonságodat és jóllétedet is kockátatod?
Hasznosságot adó ügynek, önbecsülést alapozó küldetésnek, férfi-nő egységet összetartó közös harcnak is hívom ezt, ami a tudatlan felnőttkor utáni tudatos keresés eredményeként a céltudatos állapotban jön el. Ábra alább, ingyenes előadás itt.
Sok ezer céltudatos, tehát a teremtésben a helyét elfoglaló-elfogadó, emberre volna szügség, hogy az ország közéletében is változás legyen. Amihez néhány száz ember kell, aki bátran példát mutat. Amihez jó, ha ezek tudnak egymásról, mert közösségben erősebbek vagyunk. Érthető ez? Nincsen más út az én meggyőződésem szerint, mint az egyének fejlődése, az ez által egymásnak mutatott péda, hogy egyre többen lássák tisztábban a képet.
Aki a politika jelenlegi szintjén vitázik: az életében halogat. Mert felelősséget hárít az által, hogy ujjal mutogat, ahelyett hogy felelősséget vállalna azzal, hogy példát mutat.
Nincsen más út, mint a jó munka, tehát a helyes példa, amit így egyre többen választanak. Jó lenne végre belátni ezt.
Aki háborúzik, magát nem győzte még le!
Avagy másképp:
Magad győzd le, ha Orbán Viktorral harcolnál – az életedben lépj tovább!
Elhatárolódás számonkérésre helyett példát tessék mutatni! Jó (tehát a világban, mások életében időszerű, és így értékes) munkára (tehát szolgálatra). Keresztjüket tudó, azt büszkén vállaló, de legalább erre aspiráló férfiakat szólítok… évek óta már, és nem sok sikerrel. Még nagyon kevesen vannak. Ha pedig nincsenek elegen, akik jobban csinálják, akkor igenis lehet hálásnak lenni, hogy a nemzet immár elavulóban lévő egysége addig legalább fennmarad a jelen politikusainak hála. Tessék meglátni, hogy a jelen politikusai a nemzeten egykor majd már túlmutató jövőt szolgálják azzal, hogy viszonylagos biztonságról gondoskodnak a nemzet számára MA – a nemzet jelenlegi állapotában egy tágabb jövő csírájának értékes inkubátora.
Így tehát én nem csak szeretem Orbán Viktort, de hálás is vagyok nekik. Miközben másrészt jobb célt próbálok jól szolgálni, mint a nemzet túlélése, és ezt olykor immár szavakban is próbálom mutatni. De még nem teszem elég vonzó módon, ahogy más sem, és a fent elmondottak miatt nagyon korán is van. Tehát a tömegek szempontjából én “sufni filozófus” vagyok, “kuruzsló”, “dilettáns”, “idealista”, és csak nagyon kevesek számára vezető. Elfogadom ezt. Politikai szerep döbbenetesen messze.
Saját útján az igaz tettek és igaz beszéd két erős lábán bátran haladó emberből kell sokkal több, hogy a közéletben változás legyen.
Ezért nem politizálok. Mert nincs vele dolgom. Hanem csak választom négy évente, ami szerintem épp jobb, tudva és elfogadva, hogy bár számomra mindkét választás elavult, de itt tart az emberiség. Nem tudom, mi mást tehetnék még. Hányan reagálnának arra, hogy “az emberek testvériségét” építsük együtt. Vagy: “Isten országát”, ahol résztvenni úgy tudsz, hogy példás lelkesedéssel viszed a saját keresztedet. Ugyan. Pont senki nem kapcsolódna ehhez az elborultan vallásos és az elborultan tudatos emberek halmazain kívül, akik azt hinnék, hogy róluk és nekik beszélek. Pedig nem. Mert amiről én beszélek az valláson és tudatosságon egyaránt túl van. Így tehát nem közélettel foglalkozom, hanem azzal, hogy minél többen legyenek, akik már rendben vannak. Szó szerint. A teremtés rendjével összhangban. Ennek érdekében készülnek a videók, a könyvek, a közösség, a kurzusok, amiken felül összefogást kovácsolok, és új közösségi rendszert törekszem építeni, ami az emberek fejlődését a jelenlegieknél jobban szolgálja majd. Meg írogatok itten, mert frusztrál olykor engem is a helyzet, és valamit kell az indulataimmal kezdjek. Célom, hogy “Legyen mindenki boldog!”, ami alatt azt érzem, hogy minél többen találják meg a helyüket az életben, magukat, tehát a teremtés természetét, tehát, igen, a Teremtőt is felfedezve. Ami a “Jó munkát!” üzenet lényege. És majd, ha ez már elég sokaknak megy – a jó munka –, akkor lesz változás is. Nem bízom benne, hogy ezt én megélem.
Öröm, ha érted. Válts támogató vagy legalább éves tagságot! Mert a Te erődre is szükség van, hogy minél több ember változzék – a Te hited, a Te tapasztalataid, a Te fényed is kell, hogy egykor majd társadalmi változás is legyen. Találkozzunk, ismerjük meg egymást, tartozzunk-gyűljünk, és legfőként:
Segítsünk egymásnak változtatni!
Hogy talán majd később? Nagyszerű válasz ez is, ami azt jelenti, hogy racionálisan érted, de lépni még nem tudsz. Egyáltalán nem baj. Sok más ok között ezért is fizetős a tagság, és ezért sem alacsony a díja. Hogy valódi áldozatot, tehát valódi szembesülést jelentsen. Mert
Másképp, mint véráldozat árán nincsen igazi szövetség. Ma sem.
Áldozz tehát, ha érted, és kapcsolódj hozzánk, találkozzunk rendszeresen személyesen – vagy mutasd meg nekem, hogy hol gyűlnek már a keresztjüket derűsen hordozó emberek, hogy én oda áldozhassak, és az engem követőket is hívjam!
Jó munkát!
István
Öröm, ha megosztod!