Párkapcsolatban a nő, munkában a beosztott kellene továbblépjen, ahol gyakori a vita.
Az igazi (parancs)követés automatikus, mert belátom, hogy valóban úgy helyes, vagy mert úgy érzem, hogy jobb, ha követek – ami tehát azt is jelenti, hogy a vita mindig értetlenség, tehát figyelmetlenség vagy bizalmatlanság, tehát hibás részvétel vagy hibás helyválasztás jele. Tovább
Értem, hogy egy jobb rendszerben, sőt az isteni törvények szerint szeretnél élni, de nem tartunk ott. Az egyik legnagyobb kihívás számomra egy ideje már, hogy az egyén világértése könnyedén meghaladja a közösségét, mely helyzetben az ilyen ember igényeit a közösség nem szolgálja jól ki, és így csak mértékkel otthonos abban. Könnyű – és lenyűgözően arrogáns – ilyenkor a közösséget és annak szabályait egyszerűen figyelmen kívül hagyni, Tovább
Soká volt fontos a tutit másoknak megmondjam, rengeteg indulat forrása volt ezirányú arroganciám, hiába láttam bizonyossággal jól, ugyanis az emberek köszönik Tovább
Világkép-közösség nélkül kapcsolat sincsen. Fontos ez most pünkösd kapcsán, ami valószínűleg a legkevésbé értett ünnep mind között. Szentlélek? Ugyan… Holott mégis. Van.
Pünkösd a Hogyan ünnepe számomra. Karácsony a Ki, húsvét a Mit, pünkösd a Hogyan ünnepe, amit a korszakos úttal megfeleltetve úgy is mondhatok, hogy Vándor és Amazon nagy témája, hogy „Ki vagyok” és „Mi ez az egész”, amire választ Karácsony ad, mert Tovább
Valóban legyőzte a világot. Mármint a zavart a világban – káoszt a harmónia, önzést a szeretet, sötétséget a fény, tényleg így van… az ember (és innentől haladóknak szól csak) Tovább
Velünk van, a világ végéig, igen, HA Tovább
Kérj, és megadatik? Lófaszt… amiért máris elnézést kérek, de muszáj már keményen mondjam. Olyan nagyon egyszerűnek hangzik ez a „kérj és megadatik!„, és valahogy mégsem működik, és soká gondolja az ember, hogy bennem a hiba, mert nekem nehéz ezt elhinni – holott pontosan azért nehéz elhinni és működtetni, mert NEM is így van. Hanem úgy van, hogy Tovább
Van kérdésed? Akkor nem szenvedsz eléggé. Nagyon kemény, de ez van. Ugyanis, amikor az ember eléggé szenved, akkor cselekedni kezd, és többé nincsen kérdése, mert ideje, mert szabad energiája nincsen kérdéseken gondolkodni. A kérdés mindig ellenállas jele… Hogy érted, de akkor is: VAN kérdésed. Persze. Jó ezt Tovább
Soká akartam minden tudást azonnal, soká éreztem magam sértve emiatt, hogy mi az, hogy nem adják, sőt mintha akaratom ellenére sem szerezhetném meg, míg aztán az derült ki, hogy ez nem az akaratom ellenére, hanem pontosan az erőlködésem okán nem ment. Egy ideje nyugodt vagyok ebben. Hogy nem vagyok elég erős. Pici patakként mély völgyben futok, és hiába vágyom a fennsíkra kilátni, sőt az egész térképet, madártávlatból, most – ez jelenleg nem lehetséges. Hanem ma folyni lehet. Lefelé, tovább, lépésről lépésre, amit Tovább
