Én Vagyok

… sötét van, igen, most a legsötétebb, és borús, de LÁSD a vékony csíkot az ég alján … holnap áttörünk … mind, együtt … és senkit nem hagyunk hátra … holnap megadjuk magunkat … ennyi a dolgunk, ez minden … nem ellenállni tovább … holnap megadjuk magunkat az abszurdan irracionális, követelően sürgető, sőt, sarokbaszorító, biztonságom igényét, szabadságom szubjektív vélekedését nem egyszerűen porba, de atomtöltettel repesztő igazságnak, hogy közünk van egymáshoz, sőt, kapcsolatban állunk, és a kapcsolódásnak más módja nincs, mint magam alárendelni, önként a másik felé Lépni, ha ő meg sem mozdul, akkor is … a távolság csak így leküzdhető, mégpedig, igen, magam miatt, mert én nem lehetek másképp Boldog … holnap Lépünk … ami az Odaadás, ami a Kapcsolat, ami a Szeretet, ami a Szolgálat, ami a Megadás, ami a Felelősségvállalás, ami az Önfelvállalás lépése lesz … semmi látványos … se kisbolygó, se egyéb katasztrófa, és mégis, holnap áttörünk … mert a kritikus tömeg ADJA MEG MAGÁT, holnap … az Igazságnak … és többé soha semmi nem lesz, nem lehet olyan, mint volt … holnap áttörünk … mind … együtt … egymás kezét fogva, az erősebbek a gyengébbeket támasztva, mind, Együtt … holnap Felvállaljuk Tehetségünk szerinti, Lelkesedésünk által jelzett Helyünk és megadjuk magunkat a Játéknak … a nemtudásnak … a nem kell tudásnak … a Teremtés módja a játék, mindig, minden a Játékkal indul … holnapra sokan, kritikus tömegben adjuk meg magunkat a Játéknak … a Játék Tér és Keretek … komolytalanság, és radikális szigor … nemakarás, oldottság, derű, és annak elfogadása, hogy vannak szabályok, hogy nem én írtam, hogy rám is vonatkoznak, s hogy megvan a helyem a táblán, hogy nem érdemes erőlködni, sem érteni akarni … mert a Kocka Dönt, és én nem értem, hogy miért, de mégis, ÚGY van jól … a Játék Lényege a Bizalom … a Kockában, a Táblában, a Rendben … Játék … ami, mégis, véresen komoly, mert az életünkre, sőt, a szeretteink életére megy … ki mint vet, úgy arat – fel kell vállalni, holnap megadjuk magunkat, a vetésnek, de az aratásnak is, mert a terményt be is KELL takarítani, ez IS a Rend, nem csak a vetés játékos, szeretetteli, földmeditációs, pozitívgondolatos, szeressükegymást gondoskodása … az aratás IS a Játék része … és a betakarítás erőszak, mert, igen, az almafának válság az almáit elengedni, HA-AMÍG érteni akarja – az almafa persze nem akarja, de én még igen, és mégis el KELL engedni, az almákat, amikor ideje … kemény, mert még csak az idejét sem én tudom … hanem ideje akkor van, amikor leesnek, vagy, amikor valaki letépi őket … mindegy … nagyon fontos, hogy mindegy … a Rend nagyobb és értem van és nem kell értsem … sőt, a Rend része az is, hogy nem csak rólam tépnek, de esetenként nekem is kell tépnem … sőt, vágnom, ölnöm … kalászt a búzáról … be kell takarítani, kicsiben, mint nagyban, a Játék Egy … ölni IS kell, hogy a mag és a pelyva elváljék és hasznosulhasson, értéke és funkciója szerint … a Rend fontosabb, mert nagyobb mint az élet … sokkal, hiszen a Halál is része, a tél, a pusztulás, a rohadás, a betakarítás FELTÉTELE az Újnak … holnap megadjuk magunkat … a Háborúnak … ami Játék, de mégis, életre, mert vérre, mert Igazságra megy … az Emberiség nagy része áttör holnap … megadjuk magunkat, annak, amit már rég érzünk, a vetésnek ÉS az aratásnak is, anélkül, hogy értenénk … mind, Együtt … és senkit nem hagyunk hátra … a Világnak, tehát a Világ és az Én szétválasztásának, az individuum kétezer évének, fontosságunk és önközpontúságunk tévedésének, a Forrással való önösszetévesztésnek vége … a Közösség Kora kezdődik.

A GONDOLATOKNAK IS VÉGE … erre jutottam, hogy nincsenek gondolataim, mármint eredeti, egy darab sem … sőt, hogy gondolatok sem léteznek, különálló valamikként, semmiképp … hanem időszerűség van … ami VAN, a világban, csak úgy, és mind érezzük, bárki számára hozzáférhető … ráhangolódhatunk … a nyugodt derű állapota ez, a bekapcsoltság … és ilyenkor vagyok valószínűtlenül hatékony, mikor látszólag semmit teszek … mert a rendszer, ami vagyok, ÍGY működik, ezért ilyen komplikáltan redőzött az agyam, mint bármely antenna … ráhangolódva pedig kapom, amit magamtól, erőlködve sosem találtam volna ki, sosem oldottam volna meg … aminek akadálya tehát csakis egy valami lehet, amiről csakis én tehetek, mert bennem van: az erőlködésem … ÉN MAGAM rontom a műszer érzékenységét, az akarásom, ami mögött a kontroll vágya, ami mögött a félelem … az akarás elengedése, magam megadása, odaadás, szolgálat, vezetés, alkotás, ráhangolódás ezért AZ Út … mind ugyanazt jelenti – és mind ezt játsszuk … sokan fogunk hasonló időszerűséget – ne is nevezzük gondolatoknak – sokan dekódoljuk, gyakran megfigyeltem, sokaknak érkezik hasonló ötlete, szerte a világban … másrészt belefogni, már kevesebben fognak bele, és még kevesebben tartanak ki … végül a legjobb, igazából, gyakran csak a legkitartóbb … aki a folyamat által csiszolódva lesz valóságosan a legjobb is, mert tapasztalva tanul … s így él túl, ezért a legjobb, ezért ő … szép ez a Rend … és az is, hogy teljesen mindegy, hogy melyik konkrét kezdemény „nyer” … mert egyazon időszerűséget engedünk át, mind … Isten laboratóriuma vagyunk, így, együtt, mindenki a MAGA módja, magán átszűrve, saját színekkel … EZ a Játék … együtt játsszuk, gyakorlás a kulcsa, a Bizalom, hogy ÉR „semmit tenni”, „irracionálisan” dönteni, „impulzusokat” követni, sőt … nem csupán ér, de Jó, sőt: JOBB … és így lesz egyre hatékonyabb a ráhangolódás, egyre tisztább a csatorna … no és EZÉRT van tehát valóságosan vége a világnak … mert immár emberiség szinten nyilvánvaló, hogy nincs külön a „Világ” és az „én” … hanem csak EGY Van … én Én Vagyoknak hívom, más Buddha természetnek, megint más Jézusi minőségnek, vagy Mindenségnek, vagy Szent Léleknek, de ez teljesen mindegy … bárhogy hívhatnák … Van … Rá és összehangolódunk, mi, Emberek, MindÉnKi … ezt jelenti a világ vége … hogy nincs többé külön „Világ” és „Joós István” … se gondolataim … hanem csak Én … Vagyok. : )