Ahol a Nő munkája, ott a szíve … ahol a Bizalma, a Hite, az Ereje … OTT … a szíve … nem lehet két helyen … a nő munkája egy Férfi … A Férfi … EGY … a Társ … főnök VAGY férj … nincs ÉS … nem működik, nem lehet … az ÉS egyiksem, az ÉS önbecsapás, az ÉS önzés … EGY Hely Van … dönteni kell, Bízni … ahol a Nő munkája, OTT a szíve – ahol Nő a szíve, AZ a Munkája … minden és mindenki más hobby. : )
… tudni kevés … hogy „már nem akarom”, hogy „nem bírom tovább”, hogy „ez így nem mehet”, hogy „csak használ” … kevés … a szerelem függés, és vége is úgy van … átkattan, fény gyúlik, és nem nem akarom, hanem NEM VÁGYOM többé … eszembe sem jut … többé … ehhez azonban tapasztalni KELL … mert ez NEM racionális, hanem érzelem, sőt, KÖD … ami csakis a tapasztalás legalján kattan át … bele kell halni … csak így lehet valóban vége … bárminek … ha tehát eleged, akkor MENJ MÉLYEBBRE … szó szerint … ADJ többet … Tovább
Játék, Élet, Tánc … Van … a Tánc lényege, hogy NEM tudom, NEM kell tudjam, NEM tudhatom … a Zenét … NEM tudom előre, nem kazettáról játszák, sosem ismétlődik … hanem születik, itt és most, folyamatosan … nem tudom, hanem érzem … a következő ütemet, mindig csak … sejtem az előzőből, igen, racionálisan, de az önmagában kevés – Lépni azért lépek, mert érzem, a MOST ütemét érzem, az Irányt … és a mozdulat indul, még MIELŐTT meghallanám … mert MEREK bízni abban, aki Vezet … apró, könnyed, játékos jelzések, mindig csak itt, mindig csak most, mindig csak EGY lépés … Tánc … és ez TOTÁLIS Kockázat, NINCS Bizonyosság, a SEMMIBE Lépek, folyamatosan … hiszen a saját mozdulataimat sem tudom előre, minták bár vannak, de modellezni lehetetlen, és az ütemet is csak akkor hallom mire MÁR zárom a mozdulatot … BÍZNI kell … magamban és a Vezetőben, aki valós személy, aki kívül van, akit ÉN választok, aki nélkül nincs Tánc … Bízni … hogy AZT érzi, az Irányt, a Zenét, az Időszerűt, az Igazat, hogy MERI is vállalni, tehát megadja magát, tehát Követésben van … ő is … sőt, összhangban.
FONTOS megérteni, hogy a Vezető NEM ENGEM, hanem a Zenét követi.
… a Férfi, a Mester, a Vezető … NEM ENGEM követ, hanem a Zenét … figyel rám, DE a Zenét követi … mert neki AZ a dolga, mert éppen ezért tud, mert CSAK ÍGY tud vezetni, hiszen ha engem követne nem haladnánk sehova, nem lenne közös Irányunk, sőt, állóháborúba fulladnánk hamar … hiszen épp EZÉRT választom, a Vezetőt, mert világos Irányt ad, Vezet … munkában és párkapcsolatban is … ugyanez … bízni KELL … a Vezetőben, mint önmagamban – mert Bízni csak akkor, csak annyira tudok … ha magamban bízom … hogy tehát ÉN tudok követni … őt és a zenét, tehát a Zenét, de Rajta átszűrve … elfogadás … és NEM mert nincs fülem … Van! … de nem tud nagyobb emberi közösséghez kapcsolódni, örökké magányos marad, mert magát elszigeteli, aki a csak a maga füle alapján halad … kereszt, NAGY kereszt, vedd észre, hogy kereszt …
NE AKARD, HOGY KÖVESSENEK
… fogadd el, ha így történik, de sose legyen céllá, NE befolyásolja a hallásod … a Zenére KELL figyelj, arra, hogy TE hogyan követsz … a Zenére, ami IGEN, a Téged követőkben is szól, ők is érzik, mutatják, de sok lúd nem győzhet disznót, NEM SZABAD a követőknek akarni megfelelni … nem … a ZENE kell maradjon az Irány, saját hisztit is lehántva – különben eltévedsz … mert a Zene megújul, folyamatosan, a tegnapi dal ma már elavult, FIGYELJ … kövesd, ha hallod, vagy kövesd, akiben BÍZOL, hogy hallja … a Tánc lényege EZ … követésben lenni, JÓ Vezetőt követni Boldogság … ÖRÜLJ, ha van kit … aki Neked hiteles … NAGY érték, ha van … FIGYELJ hát … Rá … kövesd … de ne csak nagyjából, hanem mindenben, SZÓ SZERINT … abban is, amit nem értesz – abban leginkább … a NŐ Férfit vagy Tanítót követhet, de az utóbbi csak tánciskola, gyakorlás, ami bár fontos, de csak felkészülés a Férfi érkezésére … másrészt Férfi csakis Vezetőt követhet, Nőt NEM … a Férfi esetében a Vezető mindig Tanító is egyben, a Tanító Vezető … Férfi számára tehát a Tánc idővel Ügy, tehát közös Harc, tehát Munka is egyben … Nő nem lehet Tanító … viszont a fonóban a tapasztalatokat egymással megosztani fontos és értékes – amint tánciskolában fiúkkal gyakorolni is … és továbblépni IS … mert a tánciskola csapda IS … egy ponton TOVÁBB KELL LÉPNI … KI az ismétlődő, az unalomig ismert, a megtanult klisékből … kockáztatni … nem erőltetve, csak bátran, a döntés érett gyümölcsként hullik, amikor ÉRZED, ebben is.
Vezetőt KELL választani.
Figyelni ÉS bízni TEHÁT követni … BENNE bízni, FELÉ dőlni … ami, igen, totális kockázat, de másrészt CSAK rajtam múlik … hogy magamban bízom-e … hogy Bízom-e abban, hogy tudok követni, hogy tudok jelezni, korrigálni, egyensúlyozni, amikor kell – és akár jól esni is, ha zuhanok … hiszen nem, senki nincs kész, egy Vezető, egy Férfi, egy Tanító sem „tökéletes” … alázat ÉS önbizalom … el tudom-e fogadni, hogy bár Ő vezet, de mégis, KELL a segítségem is, támaszkodik rám … a kettő Egy … az alázat önbizalom, az önbizalom alázat … ami Erő, ami AZ alap … és nyilvánvalóan NEM önbizalom ez sem, hanem ősbizalom … nem JoósIstvánban bízom, hanem a Rendben, hogy az Jó és Van, és ÉRTEM van … hogy tehát ha JoósIstván megadja magát, ha a türelmetlen-rettegő-akarnok-kisfiú félreáll, és MER az érzéseire hallgatni, és követ, akkor a Hatalmas Én Vagyok megnyilvánul, aki a Vezető … és akkor érvényesül a Vezetés, ami értem van … CSAK így érvényesülhet, CSAK másokon keresztül, CSAK magam megadva.
A világ Isten Arca, s benne az Ember a Szem.
SZÓ SZERINT teremtettünk a saját képére – mi vagyunk a Képe, a Teremtés … az ember pedig a Szem a Képben … az ember a Teremtés Lelkének a Tükre … a Lélek megnyilvánulásának felülete … EZ az Én Vagyok … a Mindenség a Teremtésen, tehát a Világon keresztül – a Lélek az Emberben nyilvánul meg … követni KELL … Isten nem a szavakban, nem a rációban, hanem az érzésekben kommunikál … tehát ELÉG az itt és most kihívásainak a megoldása itt és most, az időszerű az érzések alapján … elég … Lépések a Tánc … amihez elég vagyok, elég vagy, elegek vagyunk, MÁR MA … SEMMIT nem kell tanulni hozzá … a zene szól, csak a Tánc, tehát a Megadás, a Követés a kérdés … amihez el KELL fogadjam a kis eltéréseket, kilengéseket – meg KELL engedni az emberséget, másoknak, tehát magamnak … muszáj … mert szükségszerűek … MINDEN rendszerben, MINDEN kapcsolatban, MINDEN munkában … csak így lehet Kapcsolódás, csak így lehet Tánc … ami Bizalom ÉS Felelősségvállalás … ami tökéletlen, fogalmilag tökéletlen, mert nem lehet más, mivel emberi … emberek vagyunk … a Vezető, a Férfi, a Társ … mindenki ember … így tanulunk, tapasztalva, ki-ki billenve, egyensúlyozva, magunkat egymásnak megadva, beleállva … Táncot … Játékosan … Együtt.
🙂
Alább egy facebookon folytatott párbeszéd kivonata, mert időszerű.
A célokkal és a felvázolt lehetőségekkel teljesen azonosulni tudok viszont nem vagyok benne biztos hogy szeretnék egy felülről szabályozott és korlátozott szervezet része lenni ahol az önállóság igencsak behatárolt. értem hogy az általad elfogadható szintet és színvonalat szeretnéd biztosítani de mi van akkor ha a közös álom attól közös hogy közösen álmodjuk és nem valaki álmát valósítjuk meg? személy szerint abban hiszek hogy a jó ötlet csak jobbá válik ha megosztjuk és nem kell feltétlenül az eredetihez ragaszkodni hiszen akár jobbá is válhat
Bizalom.
Nem lehet más alap.
Megadás A kihívás.
Ezért kell a Rend.
Hogy mindenki dönthessen. :)
Az érett gyümölcs lehullik … EZ a Rend … magától … pici fájdalom, pici ellenállás még van, érzem, de a gravitáció, tehát az időszerűség már nagyobb … jelen lenni a dolgom … ennyi … JELEN … tehát CÉL NÉLKÜL … tehát NEM AKARNI a szülést, a gyermeket, csak megadni magam, figyelemmel, elfogadni, átengedni … LENNI … tehát készen, tehát készültségben, és segíteni, ha és ahol van mit … megtenni, ami tőlem telik, verdesni a szárnyaimmal, Lépni, öntudatosan, Bátran, de a Vihar Végtelen Nagyobbságát tudva … alázattal … s a Szél alámnyúl … mindig … a Felszálló Áramlat … Jelen Lenni … NEM sürgetni, NEM is ellenkezni … Bízni … és ki képes rá, persze, tehát megengedni, vállalni ezt is, a kilengéseket, a félelmet, a türelmetlenséget, az Embert, Aki Vagyok … ennyi a dolgom … Ember Vagyok, aki Atya és Anya, sőt Bába is … Egy-ben … az Időszerű pedig születik … hagyni és segíteni … ennyi … bár nem értem, és mégis … felvállalni … erőfeszíteni … kitartani … és legfőképp:
NEM MEGIJEDNI
NEM TUDOK DÖNTENI … nagyon érdekes megfigyelés ez, most … vergődni, igen, azt tudok, soká, de elindulni, utat választani nem, önerőből nem, dönteni nem … hanem csak felfénylik valamelyik … amint felfénylik viszont nincs már dilemma többé … tehát döntés sincs többé … hanem csak Lépek, mert világos, hogy arra kell menjek … izgalmas ez … hogy NINCS döntés … figyelem van, és a többi ember van, és nézőpontok, és felém csatornázott gondolatok, impulzusok, és legfőképp érzések vannak … időszerűség van … és fokozódó érzékenység van … ami a szenvedéstől fokozódik … mert a helyben állás, a toporgás, az elindulok, de mindig visszajövök, és ezt sokszor, akár hónapokig ismétlem, miközben azt hiszem, hogy döntöttem, de aztán mindig vissza, mert mégsem – ez KÍNT, szenvedést okoz … bennem … és így, a kíntól nő az érzékenység, tehát a rációm beleszólása csökken, a szenvedés által, és így egyre mélyebbre tekintek … míg végül olyanba is, amibe eddig nem, amibe nem akartam, nem mertem … belenézni … és ez NEM döntés … inkább felfedezés … a külső megtorpanás okának, az önbecsapásnak, a léthazugságnak a felfedezése … nem döntök, csak történik … és amint megtörténik, amint mélyebbre nézek, amint kínom okán egyszer csak rálátok valami mélyebb Igazságra … akkor azonnal megadom magam … de ez SEM döntés, magától történik, mert egyszerűen TUDOM, hogy Igazság, amint meglátom, tudom … és akkor azonnal megadom magam … az Igazságnak, a következő szintnek, ami által felszámolódik az önbecsapás, ami az akadály volt, ami a látszólagos döntési helyzet oka volt … és akkor kész … megszűnik a dilemma, a döntési helyzet … ANÉLKÜL, hogy döntöttem volna … NEM döntöttem … okos SEM vagyok … hanem ellenkezőleg, „buta” módon erőlködtem, kinn, a világban, de nem sikerült megoldjam, ami kínt okozott, míg végül elfáradtam az erőlködésben, belehaltam a döntésképtelenségbe, belül … és akkor egyszerre Látok … Fény … és nincs többé döntés … hanem csak Lépés … Van … a magától születő, az itt és most időszerű Lépés … tovább … a következő kereszteződésig … ami persze megint nem kereszteződés, valójában … hanem csak megtorpanás, csak félelem valamire ránézni, újabb önbecsapás, amit feltárni időszerű … magamban … döntés tehát NINCS … hanem csak időszerűség van, és összhang, és egyértelműség – vagy megtorpanás, ami mindig önbecsapás … döntés tehát VAN … döntés arról, hogy figyelek, hogy befelé nézek, hogy mélyebbre nyúlok a sebbe, ami a hazugság, ami a kínt okozza, hogy kitapintom és kiemelem a gyémántot, hogy tehát szembesülök az Igazsággal, megadom magam az időszerűségnek – vagy dönteni akarok, és erőlködöm, és ellenállok, és tovább szenvedek az önbecsapásban, hogy ÉN tudom, hogy ÉN megoldom, hogy ÉN különállóként létezem, hogy az ÉN döntésem.
JÁTÉK VAGY HÁBORÚ?
A kérdés … az EGY kérdés … ami MINDEN téren kérdés … ami az Egyetlen Kérdés, Ami Kérdés … Játék vagy Háború … mindenki maga dönt … harcolok vagy megadom magam – félek vagy Bízom … az érintettek száma mindegy, hogy az két ember, vagy család, vagy csoport, vagy cég, vagy szervezet, vagy ország, vagy kontinens, mindegy, a Kérdés azonos az Egész Világ számára – és mindenki maga Dönt … én akarom tudni, és partizán/hős/amazon vagyok, és harcolok, és elveszem magamnak – vagy megadom magam, beállok a Rendbe, elfogadom a Szabályokat … EZ a Döntés … a Játék alapja, a Kihívás pedig a Bizalom … mert a Játék megadás, követés … a Játék Tánc, ahol elfogadom, követem a zenét, még ha okoz is néha meglepetéseseket, figyelek, követem, nem akarom átírni – míg a Háború ezzel szemben önérvényesítés … a Háború az ÉN érdekeim és akaratom érvényesítése, bárki és mindenki ellenében.
NINCSEN JÁTÉK SZABÁLYOK NÉLKÜL.
Érzékeny, csodás, mágikus idő ez … a nyitány … mert MIND-EN benne … az egész ciklus, az első pillanatban, már, benne, mindig … és pontosan olyan lesz, mert már az, ami lesz, van, most, már, benne … a nyitányban, benne, mindig … a Kezdetben az Ige, az Igében a Kezdet … Ige-n, Ben-ne, Mind-En …mágikus, csodás, érzékeny idő ez, a nyitány … érdemes ügyelni tehát, MOST … Nyit-ány idején … ÜGY-elni … ÉR-demes … Boldogságosan Csodálatosan Nagyszerű Nyitányt, tehát ugyanilyen Esztendőt kívánok szeretettel és Wagnerrel! : )