Eltévedni JÓ.
… mert a Sűrű Sötét Erdő valójában játszótér, a Lélek pillangójának Bábja, Iskola, ahova a feladatommal, pontosabban a feladatom megoldására akalmassal ELLENTÉTES viselkedési módot követve jutok … oka tehát egyedül bennem, mindaz, amit „rosszul” csinálok … és igen, addig mélyül, tehát a helyzet addig „romlik”, amíg ezt folytatom … a Nő az Erdőben dönt, kezdeményez, választ, megpróbálja, Harcol, mert meg akarja oldani, erőből – a Férfi pedig Vár, és meditál, és passzív, és nem áll ki, mert majd az idő megoldja, és a háborút egyébként is „meghaladta” már … és nem … NEM sikerül, egyiknek sem … és ez JÓ … NAGYON jó a fordított szerepet, megoldási kísérletet, annak a csődjét megtapasztalni … mert szubjektív halálhoz vezet … a tapasztaláson keresztül … addig hiszem, hogy működhet a kényelmesebb, mert kevésbé kockázatos út, amíg meg nem próbálom … vicces ez … a Nőnek kezdeményezni, a Férfinak várni KEVÉSBÉ kockázatos, a Férfi tehát az erdőben vár, bóklászik, látszólag halad, valójában el sem indul, miközben állítja, hogy nem hogy az irányt, de az összes lépcsőt tudja – a Nő pedig megold, és intéz, és rohangál, de Irány, tehát valódi eredmény nélkül, körben … szép ez, nagyon … mert nem … NEM működik … de hogy ezt elfogadjam ahhoz előbb TAPASZTALNI kell, hogy nem … amihez pedig ki KELL próbálni.
Az erdő lényege önmagam megtévesztése.
A Nő NEM választ.
… mármint igen, de CSAKIS a kérők közül … ez nagyon fontos, hogy hölgyválasz CSAK a tánciskolában van – tehát, ahol a nő választ, az CSAK iskola … nem lehet más … mindaddig, minden olyan helyzetben, ahol a nő a kezdeményező, ahol a férfi biztosra megy, a tutiból választ, ott még csak iskolába járunk, kisfiúk és kislányok, gyakorlás, felkészülés, tanulópénz, NEM az Igazi … Tovább
ÍTÉLJ, hogy ítéltess!
… igen, jól látod … azt tapasztalom, hogy ítélni fontos, sőt: jó … nekem … mármint felvállalni az ítéleteimet is … azt tapasztalom, hogy bár az Irány, hogy „Ne ítélj!”, de én mégis, folyamatosan, egy csomó témában, automatikusan: ítélek Tovább
A harag is JÓ
Sokan kritizálnak, sokan vitatkoznak velem, sokan okítanak ki, sokan látják úgy, hogy hülye vagyok kissé, hogy elpocsékolom az életem, várják lelkesen és tiszteletre méltó türelemmel, hogy majd egyszer megértem … és mindez JÓ … mert a Kapcsolat a lényeg … az érezelmi kapcsolódás, hogy foglalkoztat, mert CSAK az foglalkoztat, amihez érzelmileg kapcsolódom … ezért tehát teljesen mindegy hogy az Igazat hallom valakin keresztül, vagy dühöt kelt, vagy vitára sarkall, vagy csak olvasom nap nap után, titokban … mindegy … a kapcsolat tényét az mutatja, hogy reakciót vált ki, hozzászólok, követem … ami pedig reakciót vált ki, azzal dolgom van … abban van VALAMI … nekem … akár látom már, akár nem … és az a Valami mindig valami, amit ÉN tanulhatok … valami, ami tovább segít … mert a reakció MINDIG olyasmire világít rá, amiben eddig ÉN becsaptam magam … ezért tehát mindegy hogy a reakcióm vonzalom, vagy figyelem, vagy vita, vagy rádöbbenés … csak fokozatok … viszont a Valami CSAK úgy megtalálható, ha tovább lépek, és felteszem magamnak a kérdést, hogy MÉRT nem tudok elmenni mellette, MÉRT olvasom, MÉRT reagálok, MÉRT foglalkoztat ez ennyire … ENGEM.