NEM TUDOK DÖNTENI … nagyon érdekes megfigyelés ez, most … vergődni, igen, azt tudok, soká, de elindulni, utat választani nem, önerőből nem, dönteni nem … hanem csak felfénylik valamelyik … amint felfénylik viszont nincs már dilemma többé … tehát döntés sincs többé … hanem csak Lépek, mert világos, hogy arra kell menjek … izgalmas ez … hogy NINCS döntés … figyelem van, és a többi ember van, és nézőpontok, és felém csatornázott gondolatok, impulzusok, és legfőképp érzések vannak … időszerűség van … és fokozódó érzékenység van … ami a szenvedéstől fokozódik … mert a helyben állás, a toporgás, az elindulok, de mindig visszajövök, és ezt sokszor, akár hónapokig ismétlem, miközben azt hiszem, hogy döntöttem, de aztán mindig vissza, mert mégsem – ez KÍNT, szenvedést okoz … bennem … és így, a kíntól nő az érzékenység, tehát a rációm beleszólása csökken, a szenvedés által, és így egyre mélyebbre tekintek … míg végül olyanba is, amibe eddig nem, amibe nem akartam, nem mertem … belenézni … és ez NEM döntés … inkább felfedezés … a külső megtorpanás okának, az önbecsapásnak, a léthazugságnak a felfedezése … nem döntök, csak történik … és amint megtörténik, amint mélyebbre nézek, amint kínom okán egyszer csak rálátok valami mélyebb Igazságra … akkor azonnal megadom magam … de ez SEM döntés, magától történik, mert egyszerűen TUDOM, hogy Igazság, amint meglátom, tudom … és akkor azonnal megadom magam … az Igazságnak, a következő szintnek, ami által felszámolódik az önbecsapás, ami az akadály volt, ami a látszólagos döntési helyzet oka volt … és akkor kész … megszűnik a dilemma, a döntési helyzet … ANÉLKÜL, hogy döntöttem volna … NEM döntöttem … okos SEM vagyok … hanem ellenkezőleg, „buta” módon erőlködtem, kinn, a világban, de nem sikerült megoldjam, ami kínt okozott, míg végül elfáradtam az erőlködésben, belehaltam a döntésképtelenségbe, belül … és akkor egyszerre Látok … Fény … és nincs többé döntés … hanem csak Lépés … Van … a magától születő, az itt és most időszerű Lépés … tovább … a következő kereszteződésig … ami persze megint nem kereszteződés, valójában … hanem csak megtorpanás, csak félelem valamire ránézni, újabb önbecsapás, amit feltárni időszerű … magamban … döntés tehát NINCS … hanem csak időszerűség van, és összhang, és egyértelműség – vagy megtorpanás, ami mindig önbecsapás … döntés tehát VAN … döntés arról, hogy figyelek, hogy befelé nézek, hogy mélyebbre nyúlok a sebbe, ami a hazugság, ami a kínt okozza, hogy kitapintom és kiemelem a gyémántot, hogy tehát szembesülök az Igazsággal, megadom magam az időszerűségnek – vagy dönteni akarok, és erőlködöm, és ellenállok, és tovább szenvedek az önbecsapásban, hogy ÉN tudom, hogy ÉN megoldom, hogy ÉN különállóként létezem, hogy az ÉN döntésem.
