A második rögzített beszélgetős este témája a Szerelem volt.
Hála a bátor résztvevőknek!
: )
Podcast: Embed
A Férfi BELÜL támaszkodik.
… a Férfi nem lehet rosszul, erre jutottam … pontosabban igen, de kifelé sosem, hanem CSAK befelé … és az intimitás legbelső körében EGY hely van … a Nő Helye … szülőket, mestert, vezetőt, testvért, barátot, szeretőt, kutyát, jósnőt, papot, fodrászt, pszichológust MIND ki kell pakolni … a NŐBEN Bízni, beengedni … a Nő A Társ … a Társ az EGY pont, aki erősít, engem, amikor billenek, akinek nem kell terápiát tartsak, aki Lát, aki Mellettem, sőt, BENNEM áll … MINDEN erejével, MINDEN bizalmával, MINDEN hitével … Nők kezében a világ sorsa, erről is írtam már … Társ, aki elbír, aki belül támaszt, akinek munkája, alkotása, ügye Én Vagyok … és így lesz a Férfi Vezetővé … kifelé többé nem billeg … minden Férfi Vezető … akit mások követnek, mert rá felnéznek, mert vezetőként rá támaszkodnak, mert példa … az emberségét vállalni, merni, mutatni, fontos – de a hiszti, az érzelmi hullámzás tilos … nem mutathatja, mert ha mégis, akkor kártyavárként dől AZONNAL össze minden, amin addig dologzott … érdekes ez … a felelősség arcai … hogy egyrészt mennyire korlátlanul bármekkora szervezet épülhet egyetlen ember egyensúlyára – másrészt mennyire abszolút nem bírják el, akik rajtam állnak, ha én billegek … nyilvánvalóan, hiszen stablitás reményében állt rám … halat a fej határoz meg, várat az Alap … és MINDEN Férfi alap másoknak … a Férfi lényege az Irány, amit Tart, a stabil Alap … ami azonban NEM jelenti, hogy a Férfi ne lehetne gyenge … lehet … sőt … meg kell legyen, ahol ő gyenge lehet … egy Férfi életében KÉT ilyen ember van … akin ő áll … a Vezető és a Társ … Apa és Anya … az intimitás legbelső körében pedig már csak egy a Hely: a Társ … olyan nagyon szép ez … a fokozatos átmenet … aki kívül ÉS belül is támaszkodik, az szervezetben áll, értékes Férfi, egyedi funkciója szerint, boldog és teljes életet élhet – aki csak belül támaszkodik, az a Vezetők Vezetője, ő áll legalul, a szuver Én, akit az emberek királynak hívnak, mert az, csak a lényeget nem értik, hogy az a legkeményebb, a Teljes életet követelő Szolgálat.
Vezető VAGY Boszorkány?
… ez van, ez A két lehetőség a Férfi útján, és még csak nem is tudatos a döntés … történik … mai izgalmas megértésem, hogy korszakonként változik, hogy kire hallgatok, hogy az intimitás legbelső körében ki tartózkodik … sőt … a korszakváltás lényege épp ez … a szülők, a szocializációs minták után, a kalandozásaim első idejében SAJÁT magam voltam a Vezetőm … hoppá, a királyfik hármassága a személyiségemben … EZ a legidősebb, először ő volt … a NAGY Egó, az azt hiszem, hogy én tudom, én megoldom, de ha nem, akkor elveszem korszak … totális öntörvényűség … ami NAGYON fontos … hogy NEM sikerült, sőt rámomlott … meg KELL tapasztalni … bele KELL halni a nagy majdénmegoldomba … és utána is csak a második Királyfi következik, aki a bizonytalan … az ezoterikus, a spirituális, a megoldást belül kereső, rejtőző, magát fel nem vállaló széplelkű, aki MÉG MINDIG a majd én megoldom, csak most másképp, belül, másnapra megvilágosodva, földet művelve … ő az erdőben eltévedő … ami szintén NAGYON fontos, el KELL tévedni, ami a MÉLYPONT, ahol feladom, hogy ÉN megoldom … és csak ezután jön a legkisebb … aki már tisztában van azzal, hogy nem oldja meg maga, alázatos, aki segítséget AD, KÉR és/vagy ELFOGAD … sokszor megfigyeltem ezt … csak, aki leért, csak aki becsapódott már, csak annak nyílik meg az érzékenysége, csak az képes segítséget fogadni, másokra hallgatni, újat próbálni, Bízni …
és ekkor érkezik a Vezető
MINDENKI beteg.
… bármely terápia lényege ez, ennyi, ENNEK a megértése … hogy tehát NINCS VELED BAJ … semmiképp nem nagyobb, mint bárki mással … és az sem baj, hanem kihívás … mindenkinek vannak kihívásai, senki nincs készen … és mindenkié egyedi, speciális, a saját helyezete, saját feladata szerinti, mindenkinek a magáé a legnehezebb, és MINDENKI képes haladni abban, amivel itt van … mind “betegek” vagyunk tehát … a betegség neve: emberség … ezért vagyok itt, és NINCS MIT SZÉGYELNI azon, hogy vagyok, aki vagyok, ahol tartok … hiszen MIND betegek vagyunk … mármint egyediek … a kettő ugyanaz … az életünk során MIND speciális, abszolút egyedi hatásoknak vagyunk kitéve … meder és falak … a meder szív, arra könnyen áramlok, tapasztalalok, abban növekeszem … a falakon fennakadok, arra nem megyek tovább … keseregtem magamban pár éve egy kisfiú bezárkózását látva, és mára csodálatosan gazdag belső világot alakított magának ki … lenyűgöző ez … hogy a látszólagos sebek, a karcolást okozó kemény külső behatás köré épül az igazgyöngy … mindenkiben … hogy MINDEN gyermek kibontakozik, kinn vagy benn, szellemi, lelki, vagy fizikai téren, ahol Teret talál, és MINDENKI talál Teret … mert az emberi lélek MINDENNÉL erősebb … mint a víz, ha erre nem, akkor arra, de folyik, tovább, és alkot, és pusztít, és tapasztal, és tanul … ami a terápia … a FOLYAMAT a terápia … önmagam felvállalása, a Részvétel, a Beleállás, a Lépés, a Kockáztatás, hogy történik … A terápia …
A Férfi NEM vár.
… mármint igen, másokra, de magára, a saját félelmeire nem, a Férfi NEM halogat … hanem cselekszik, Lép … önfelvállalási kihívások, egyik a másik után érik, folyamatosan … és a Férfi VÁLASZT … Irányt választ, minden pillanatban, DÖNT, minden egyes Lépés döntés, nem Lépés, ami nem döntés, sőt, csak az valódi Lépés, ami fáj, ahol lemondok, levágok, ahol ELHAGYOK lehetőségeket … erre vagy arra … a Férfi választ … EGYET … sosem többet … egyszerre csak EGY irányba léphetek … világos fókusz … Lép, tehát Kapcsolódik … Magát vállalja, ami ŐT lelkesíti, ami NEKI a legfontosabb épp, SZEMBE a félelmeivel … mint a mesékben … nem konkrét céllal indul, hanem „szerencsét próbálni”, mert kidobják, vagy mert már nem érzi jól magát … ilyenkor szerencsét KELL próbálni … Lépni, tovább, az ismeretlenbe bele … a depresszió, a külső nyomás, betegség, erőtlenség, céges csőd, elbocsátás, látszólagos válságok, daganat, gerincfájás, pénzhiány mind csak a halogatás a tünetei … ha és amikor nem Lépek … „ember küzdj és bízva bízzál” … épp így … Tenni és BÍZNI, sőt, Bízni és TENNI … a következő lépést … amit MINDIG érzek … sok éves tapasztalatom ez … hogy MINDIG van mit tegyek, MINDIG tudom, és MINDIG elég vagyok a nap feladatához … csak halogatok … és érteni akarok … holott elég a napnak a maga feladata … NEM KELL a Célt értsem … Bízni és Lépni elég … választani, amit érzek … az itt és most időszerűt … amit MINDIG érzek …
A Férfi tehát NEM tudja a Célját.
Eltévedni JÓ.
… mert a Sűrű Sötét Erdő valójában játszótér, a Lélek pillangójának Bábja, Iskola, ahova a feladatommal, pontosabban a feladatom megoldására akalmassal ELLENTÉTES viselkedési módot követve jutok … oka tehát egyedül bennem, mindaz, amit „rosszul” csinálok … és igen, addig mélyül, tehát a helyzet addig „romlik”, amíg ezt folytatom … a Nő az Erdőben dönt, kezdeményez, választ, megpróbálja, Harcol, mert meg akarja oldani, erőből – a Férfi pedig Vár, és meditál, és passzív, és nem áll ki, mert majd az idő megoldja, és a háborút egyébként is „meghaladta” már … és nem … NEM sikerül, egyiknek sem … és ez JÓ … NAGYON jó a fordított szerepet, megoldási kísérletet, annak a csődjét megtapasztalni … mert szubjektív halálhoz vezet … a tapasztaláson keresztül … addig hiszem, hogy működhet a kényelmesebb, mert kevésbé kockázatos út, amíg meg nem próbálom … vicces ez … a Nőnek kezdeményezni, a Férfinak várni KEVÉSBÉ kockázatos, a Férfi tehát az erdőben vár, bóklászik, látszólag halad, valójában el sem indul, miközben állítja, hogy nem hogy az irányt, de az összes lépcsőt tudja – a Nő pedig megold, és intéz, és rohangál, de Irány, tehát valódi eredmény nélkül, körben … szép ez, nagyon … mert nem … NEM működik … de hogy ezt elfogadjam ahhoz előbb TAPASZTALNI kell, hogy nem … amihez pedig ki KELL próbálni.
Az erdő lényege önmagam megtévesztése.