Örömmel jelentem, hogy megjött. A fény. Évek óta lenyűgöző számomra, hogy az időjárás, az emberek hangulata, és az évkör mennyire együtt mozog. El-ké-pesz-tő. Hetek óta alig láttunk napot, nyomott, ködös, terhelt idő – és aztán áttörés, most, egy csapásra, Tovább
Hogy vagy? Én rosszul. No nem nagyon és nem igazán, de mégis. Hónapok óta tisztul a kép, hogy tovább az új évben hogyan, és merre, korszakváltás előtt állok, ismét, és értem, és lelkesít nagyon, Tovább
Nomen est omen, minden téren, tehát, igen, a Nagyobb irányában is: a név kifejezi a viszonyt. Hmm. Rácsodálkozás ez most, hogy Tovább
Karácsony. Mindjárt. A szeretet és a fény ünnepe, az új fényé – és magam körül ez alkalommal szétnézve mintha minden rohadásban lenne. Sötétség, penész, baljós árnyak, amerre csak nézek, Tovább
Puszta. Hmm. Igen. De miért a pusztában beszélt? Érdekes ez, nem gondolkodtam még rajta… Tovább
Érdekes számomra, hogy az emberek szeretői viszonynak és bűnösnek azt tartják, ahol rendszeres szexuális kapcsolat van, míg amikor „csak” sokat beszélget férfi és nő az a közvélekedés szerint barátság, és rendben van. Tovább
Nehéz. Ez. A tömeg. Hogy mennyire elképesztően sok ember van mennyire elképesztően rosszul, nehéz nem akarni segíteni nekik. Nehéz úgy, hogy pedig tudok. Hogy napi tapasztalatom ez, tehát tudom, hogy tudok, segíteni, konkrétan és gyakorlatilag – ez a legdurvább – Tovább