Nojó. Akkor ez most meredek lesz… Hónapok, sőt évek óta követtek engem már sokan, és egy ideje érik bennem, ma pedig felrobbant: hogy immár küldeni is felelősségem.

Téged. 

Aki értő tűként rejtőzöl az olvasók szénakazlában, és pontosan tudod, hogy Rólad beszélek, mert ebben a pillanatban is Vonz a kiállás lehetősége, lelkesít, nyomaszt, halogatni még bár képes vagy, de nyugodni a felelősségtudat már nem hagy.

Indíts csoportot!

… add át, amit tudsz, terjeszd a máshogy is lehet igéjét, támogass másokat, MENJ az emberek közé, vissza – tudom, hogy tudod, hogy dolgod immár ez, ahogy én is, hogy segítenem kell Neked, amitől a kettőnk kapcsolata is új korszakba lép, sőt a többi csoportvezetővel is közösségbe kerülsz, közösséget és engem nyersz, ha mersz.

Nos? Engem lelkesít

Várom, hogy jelentkezz, hogy hívj, hogy mehessek, Hozzátok is, egymás után, hogy nevek az oldalon, kilométerek az autóban, pontok a térképen megjelenjenek.

Hogy ennek a korábbiakhoz mi köze van?

Egyszerű. Az egológia a világkép módszerként való alkalmazásáról szól, abban mélyül, picit tehát más, míg a Női Körök és az Együttműködők Társasága bár közösség, de arra jöttem rá, hogy nem tudom készen adni ezeket Neked. Bárhogy is szerettem volna. Hanem tempósan növekvő közösség, erő, mozgalom itt csakis akkor lesz, ha többen-sokan lelkesedést érzünk, és együtt felépítjük.

Az alapjaitól.

Az én vállalásom, hogy tartom az alapokat, és segítek, amiben tudok. A Te lehetőséged, hogy jössz. Mert az „aratnivaló” sok, de a munkás kevés: a teremtés és az élet köre a közösség, amit magad miatt is választanod KELL, a felelősséget márpedig vállaló kapcsolódás „muszáj”, mert tovább csak az gazdagodhat, aki a bőségét elosztja.

IDE kattints, ha megérint mindez!

*

Az apostolok kiválasztása után Jézus kiválasztott más hetvenkét tanítványt, és elküldte őket kettesével maga előtt minden városba és helységbe, ahová menni szándékozott. Így szólt hozzájuk: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek hát az aratás Urát, küldjön munkásokat aratásába. Menjetek! Úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé. Ne vigyetek magatokkal se erszényt, se tarisznyát, se sarut. Az úton senkit se köszöntsetek. Ha betértek egy házba, először is ezt mondjátok: Békesség e háznak! Ha békesség fia lakik ott, rászáll a ti békességtek, ha nem, visszaszáll rátok. Maradjatok ugyanabban a házban, és azt egyétek és igyátok, amijük van. Mert méltó a munkás a maga bérére. Ne járjatok házról házra. Ha egy városba érkeztek, és szívesen látnak titeket, egyétek, amit elétek adnak. Gyógyítsátok meg ott a betegeket, és hirdessétek: Elérkezett hozzátok az Isten országa!”

Lk 10,1-9

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!