Ha akarod. Igen. HA akarom, akkor megy, node mit akarok, mit igazán, van-e befolyásom egyáltalán erre, hogyan tudok helyesen akarni. Mert az akarnokoskodás ugye nem megy. Ezt tudjuk. Akkor? Dönt-e az ember egyáltalán, Jézus döntött-e? Hmm. A leprás jött, és Jézus döntött. Node. Szabad akaratából a világban változást okozva döntött, vagy „csak” időszerű volt a változás, az ember gyógyulása, amihez Jézus maga is eszközként állt rendelkezésre. Nagyon nem mindegy. Megfigyelésem, hogy sokszor hisszük az előbbit. Hisszük, amikor imádkozunk, várjuk, hogy csak miattam beavatkozik a világ dolgaiba, és hisszük, amikor azt gondoljuk, hogy ha ő megtette, Akarta és megtörtént, akkor nekem is menni fog. De nem. Nem fog. Ezt tapasztalom. Hogy a Csoda nem belőlem fakad, hanem a Csoda rendje, hogy az időszerűség eszköze vagyok, fohászkodni tehát bár szabad, akár fontos is, de csak az működik, aminek valóban „történnie kell”.

Amikor Jézus befejezte a hegyi beszédet és lejött a hegyről, nagy sokaság követte. Ekkor odament hozzá egy leprás, leborult előtte, és így kérlelte: „Uram, ha akarod, megtisztíthatsz engem.” Jézus kinyújtotta kezét, megérintette őt, és így szólt: „Akarom, tisztulj meg!” Erre a leprás azonnal megtisztult. Akkor Jézus így szólt hozzá: „Nézd, ne mondd el ezt senkinek se, hanem menj, mutasd meg magadat a papnak, és ajánld föl azt az áldozatot, amelyet Mózes rendelt, bizonyságul a gyógyulásról!”

Mt 8,1-4

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!