Rendben van, ami körülvesz, bármi is az. Fontos ez, a legfontosabb, hogy egyáltalán nem, legkisebb részletében sem véletlen, hanem alapvető belső igényemre adott válasz, a tökéletes iskola, minden pillanat, a legapróbb körülményt is beleértve, minden ember életében – amibe tehát Bele KELL Nézni. Continue Reading
Nagy volt a kísértés, mégnagyobb az erkölcsi dilemma, de végül nem tudtam ellenállni. Almáskertek, kilométereken át. Loptam egyet. Continue Reading
A kedves zöldséges dupla csomag kekszet gyömöszölt a zacskómba, hosszú még az út mottóval, a szintén nagyon kedves apáca néni pedig kidobott a zárdából, mert náluk sziesztázni nem lehet, vagy itt is alszom, vagy nem is jöhetek be … fura a világ … másrészt abszolút megértem, mindkettejüket. Continue Reading
Meleg van, nagyon, árnyék alig, víz ritka, a nyakam ég, a hátizsák messze túl nehéz, a talpam pedig szó szerint szétesőben. Hmm. Semmit nem adnak könnyen. Igaz. És ilyenkor szokott a dilemma jönni, hogy akarom-e én ezt egyáltalán, munka, kapcsolat, barátság, bármi, tényleg Akarom-e, Continue Reading
Kedves volt a plébános bácsi, nagyon. Érdeklődve kérdezte, esetleg olaszul tudok-e, majd szomorúan nyugtázta, hogy ő sem németül, miután a spanyolt és az angolt eleve kilőttük, picit bólogatott, hogy ejnye no, majd megindult az áradat, spanyolul, diadalmaskodott a közlési vágy … : ) Continue Reading
Lelkesítő indulni, miközben cidrizek, persze, erősen, sőt, Nagyon, de mégis, amikor Lépni kell, akkor muszáj, Lépni, csudába is, Bele az ismeretlenbe, vÉgre … irány tehát a Királylány, idegen ország, nyelv, emberek … és a várható próbák, tehát a Félelmek, az enyémek, szükségszerűen jönnek, amik még vannak, és szembesülni, egyesével, legyőzni vagy belehalni a Férfi dolga, […]