Hogy vagy? Én rosszul. No nem nagyon és nem igazán, de mégis. Hónapok óta tisztul a kép, hogy tovább az új évben hogyan, és merre, korszakváltás előtt állok, ismét, és értem, és lelkesít nagyon, Continue Reading
Hogy vagy? Én rosszul. No nem nagyon és nem igazán, de mégis. Hónapok óta tisztul a kép, hogy tovább az új évben hogyan, és merre, korszakváltás előtt állok, ismét, és értem, és lelkesít nagyon, Continue Reading
Nomen est omen, minden téren, tehát, igen, a Nagyobb irányában is: a név kifejezi a viszonyt. Hmm. Rácsodálkozás ez most, hogy Continue Reading
Karácsony. Mindjárt. A szeretet és a fény ünnepe, az új fényé – és magam körül ez alkalommal szétnézve mintha minden rohadásban lenne. Sötétség, penész, baljós árnyak, amerre csak nézek, Continue Reading
Igen. Tudom, hogy úgy tűnik, hogy a fiatalokat meg kell menteni – a világtól, olykor maguktól – de nem. Részben nem kell, részben nem lehet. Continue Reading
A jövő az egyik legfontosabb téma azok közül, amikkel nem foglalkozom. Egyáltalán nem. Nem kell tudjam, nem kell értsem, a világ végét éppen úgy nem, ahogy a saját halálom pillanatát sem. Vagy hogy mi van az együgyű korszak után. Nem kell. Continue Reading
Sokan kérdeznek, hogy szép ez az egész, amiről irogatok itt, a világkép, az ábra, a korszakok, de mi van a végén, hogy értik ők, hogy király és királynő felé tart az út, de ez mit jelent konkrétan és a gyakorlatban, továbbá hogyan lehetséges, hiszen nem lehet mindenki abszolút király, széttöredezne akkor a világ. A válsz egyszerű: pontosan így van. Continue Reading
Soká gondoltam, hogy a siker az, amikor elérem, amit kitűzök magamnak. Én. Én kitűzöm, és én elérem. Aztán ez többször sikerült, és nem mindig voltam tőle boldog. Sőt. Continue Reading
Két nap késéssel, ma nyitottam csak a párizsi eseményekről szóló beszámolókat meg, és ami mélyen elszomorít, az nem is csak, ami történt – hanem, hogy mennyire kevesen jutnak oda el, hogy a saját felelősségüket megtalálják, vagy ezt egyáltalán akár csak vizsgálják. Continue Reading