Category / Dolgunk itt
A purgatórium végső kihívása a Siker.
A művészet szolgálat. Kell legyen. Az igazi művész átadni próbál, valamit, amit tud, még ha talán sosem fejezte még ki. Fényt. Ellentéte ennek a sötétség, ami az alvás, majd az ébredést azonnal követő purgatorium sajátja, ahova az ember tisztulni kerül, a démonaival szembesülni, szabadon őket ezért kell engednie, hogy rájuk nézve megérteni esélye legyen. Magát. Continue Reading
Lassan járj, tovább érsz!
Lenyűgözően legnehezebb számomra egy ideje a növekedés. Hagyni. Évek óta tudom, évtizede már, hogy a világ rendje egyszerűen csak, hogy ami él növekszik. Szükségszerűen. És ami nem él, az Continue Reading
A boldogság hősies önfeláldozás.
Karácsony a fény ünnepe, ami minden ember legnagyobb vágya, a fény, tehát Boldogság, ezért a legnagyobb ünnep Karácsony, és … szerintem … a legkevésbé megértett. Ugyanis a fény NEM jön magától. Continue Reading
Nyugodj végre meg!
Hogy vagy? Én rosszul. No nem nagyon és nem igazán, de mégis. Hónapok óta tisztul a kép, hogy tovább az új évben hogyan, és merre, korszakváltás előtt állok, ismét, és értem, és lelkesít nagyon, Continue Reading
A név Igaz. Hatalom.
Nomen est omen, minden téren, tehát, igen, a Nagyobb irányában is: a név kifejezi a viszonyt. Hmm. Rácsodálkozás ez most, hogy Continue Reading
LEFELÉ Az Út!
Karácsony. Mindjárt. A szeretet és a fény ünnepe, az új fényé – és magam körül ez alkalommal szétnézve mintha minden rohadásban lenne. Sötétség, penész, baljós árnyak, amerre csak nézek, Continue Reading
A fiatalokat nem kell, nem lehet, nem szabad megmenteni.
Igen. Tudom, hogy úgy tűnik, hogy a fiatalokat meg kell menteni – a világtól, olykor maguktól – de nem. Részben nem kell, részben nem lehet. Continue Reading