NEM TUDOK DÖNTENI … nagyon érdekes megfigyelés ez, most … vergődni, igen, azt tudok, soká, de elindulni, utat választani nem, önerőből nem, dönteni nem … hanem csak felfénylik valamelyik … amint felfénylik viszont nincs már dilemma többé … tehát döntés sincs többé … hanem csak Lépek, mert világos, hogy arra kell menjek … izgalmas ez […]
JÁTÉK VAGY HÁBORÚ?
A kérdés … az EGY kérdés … ami MINDEN téren kérdés … ami az Egyetlen Kérdés, Ami Kérdés … Játék vagy Háború … mindenki maga dönt … harcolok vagy megadom magam – félek vagy Bízom … az érintettek száma mindegy, hogy az két ember, vagy család, vagy csoport, vagy cég, vagy szervezet, vagy ország, vagy kontinens, mindegy, a Kérdés azonos az Egész Világ számára – és mindenki maga Dönt … én akarom tudni, és partizán/hős/amazon vagyok, és harcolok, és elveszem magamnak – vagy megadom magam, beállok a Rendbe, elfogadom a Szabályokat … EZ a Döntés … a Játék alapja, a Kihívás pedig a Bizalom … mert a Játék megadás, követés … a Játék Tánc, ahol elfogadom, követem a zenét, még ha okoz is néha meglepetéseseket, figyelek, követem, nem akarom átírni – míg a Háború ezzel szemben önérvényesítés … a Háború az ÉN érdekeim és akaratom érvényesítése, bárki és mindenki ellenében.
NINCSEN JÁTÉK SZABÁLYOK NÉLKÜL.
Érzékeny, csodás, mágikus idő ez … a nyitány … mert MIND-EN benne … az egész ciklus, az első pillanatban, már, benne, mindig … és pontosan olyan lesz, mert már az, ami lesz, van, most, már, benne … a nyitányban, benne, mindig … a Kezdetben az Ige, az Igében a Kezdet … Ige-n, Ben-ne, Mind-En …mágikus, […]
NEM LEHET KIHASZNÁLNI … én döntök, egyedül én, hogy ki és meddig „használ” … tehát, hogy mennyit adok, hogy meddig megy „viszonzás” nélkül, hogy kell-e „viszonzás” egyáltalán, vagy más módon, vagy más forrásból töltődöm … NÁLAM a felelősség … hogy vállalom-e a valódi, az Igaz igényeimet őszintén, hogy kiállok-e, hogy meddig tartok ki, hogy az kitartás vagy halogatás, hogy szembenézek-e a reményeim, a félrenézéseim, a megalkuvásaim mögött lappangó önbecsapással, hogy ki merem-e mondani, hogy eddig és ne tovább … a világ Rendje az Erők kiegyenlítődése … gyengülök, sorvadok, ha erőn felül adok, ha önfeláldozok, ha pózolok … és túltöltődöm, feszülök, kínoz, ha blokkolok, ha magam nem vállalom, ha halogatok … a döntés nálam … a döntés egyéni felelősség, és a nemdöntés is döntés … EZ az Út lényege … a Döntés … minden pillanat Döntés … Adok vagy Nem, Itt és Most – és a legfontosabb: Kinek? … kihasználni ezért nem lehet … sem engem, sem mást …
Csak a Döntés Van.
… nem az akaratom teremt … sőt, az akaratom épp nem teremt, hanem akadályozza a teremtést … EZ a Titok … az akarásom akadály … sziklák és zátonyok, a tapasztalatlan kormányos csapdái … az időszerűség teremt … pontosabban: az időszerűség Van … az akaratom, mikor az időszerűséggel összhangban áll, mikor elhiszem, mikor bízom, mikor megadom […]
… napok, hetek, hónapok, néha évek … a Titok Útja … formálódik, alakul, nevelgetjük … soká nem mondjuk el, aztán, igen, meglátszik, egy idő után, hogy valami belül megváltozott, meglátszik kívül is … a Titok átformál … Titok-zatos módon, épp, amint érkezett … angyal az álomban … nem értem, és mégis, úgy van … irracionális, […]
… mert minden más csak eredmény. : ) Szeretettel, István
„Világ. Vég(r)e. Vagyok.” címmel meséltem Nagykanizsán. Hála a megtisztelő meghívásért, a csodás környezetért, az együtt töltött időért! : ) 3:20 – felvezetés: a Világ és Én 13:30 – a Világnak valóban vége van 16:50 – a lábmosás mint Út és Lehetőség 23:05 – a „Cél” akadály, a „Válság” ajándék – Lépj! 32:10 – a „szabadság” tévedéséről […]