Színház az egész. Valóságosan. A Világ. Színház, ahol EGY szabály van csak, hogy a saját szerepedet kell végül játszd. Komolyan. MINDEN a Tied lehet. Continue Reading
Category / Félelem és Bizalom
Isten szeret.
Isten szeret. Ez minden. Ennyit szeretnék most, húsvét vasárnap este, egy angliai templom kanapéján ücsörögve mondani. Continue Reading
Öld meg!
Azonosítottad? Helyes. Akkor MOST vezesd elő, katonákkal, igen, elő, akár erőszakkal, amire persze, hogy nem lesz szükség, és hajrá, vallasd, de, hmm, nem érted, ilyen ez, a Főpap a Félelmek, fogalmilag nem értheti az Újat, tovább tehát, Continue Reading
Azonosítsd!
Nagycsütörtök, igen, a lábmosás és a példa napja, „amint én tettem veletek, Ti is úgy tegyetek”, de erről tavaly már írtam, hogy Jézus az Ajtó, most tehát más, az idei élményem: hogy a zsidók IS én vagyok. Continue Reading
Priorizálni lehetetlen.
Próbáltam. Onnan tudom. Lehetetlen. Prioritásokat nem tudok meghatározni, hanem prioritások Vannak. Bennem. Continue Reading
Költs!
Sok pénzt fizetni Jó. Sokkal, de sokkal komolyabban veszem, amiért sok pénzt Adok, tehát sokkal, de sokkal jobban Figyelek, sokkal inkább Ott vagyok, amikor kézbe veszem vagy résztveszek, és ez a Jelenlét, amit az így sokkal komolyabban vett tárgyakkal és eseményekkel, tehát emberekkel kapcsolódva átélek a pillanatnyi valóságomat is áthangolja, Continue Reading
Lány, Vezető, Nő
Nőnap alkalmából a kreativitásról. Mert igen. Kreatív a nő is. Mindannak ellenére, amit közös ügyről, táncról, nemi szerepekről írtam. Persze, hogy az. Tele ötletekkel, és egyik jobb, mint a másik, sőt, megvalósítani is képes azokat, gyakran épp kevésbé fél belevágni, mint a férfi, hiszen zizgett, egész életében, csak egy újabb irány, nem veszi túl komolyan, tehát nem is gondolkodik hónapokat, hanem teszi, és neki, lám, megy is, neki bezzeg megy, neki épp ezért megy. Csakhogy. Continue Reading
Nem kell érteni, és mégis.
Hogy nem kell érteni, hogy nincsen más megoldás, mert a tudás almájából csak egyet haraptunk, az marad végtelenül nagyobb, tehát azt az egyetelen harapást kiköpni, tudni akarást elengedni, hogy EZ a megoldás, mert nem kell tudjam, sőt, arrogancia azt képzeljem, hogy tudhatom, hanem helyette Bízni, Continue Reading
Út a Sötéten Át
Sötét van. Sőt. Köd is. Halmozottan kilátástalan napok, a legsötétebbek az évben, sokakon látom, magam is erősen érzem. Ezt. A Fény hiányát, a kínt, a reménytelenséget, és másrészt, hogy nézőpont és elvárás dolga. Ez is. Continue Reading