Szeretem a Miatyánkot, de valahogy huzamosabb ideje élményem, hogy olyan, mint a járóka pereme, kezdőknek való. Nem jelenti, hogy ne támaszkodnék olykor – gyakran – rá, különösen kibillenéseim pillanataiban, de másrészt fontos számomra meghaladásban, szárnyalásban lenni. Személyes kapcsolat lehetséges. Közvetlenebb. Amihez a Miatyánkon túl lehet és túl is kell lépni. Bátorság!
–
Történt egyszer, hogy Jézus éppen befejezte imádságát; Ekkor egyik tanítványa arra kérte: „Uram, taníts meg minket imádkozni, mint ahogy János is tanította imádkozni tanítványait.” Jézus erre így szólt hozzájuk: „Amikor imádkoztok, ezt mondjátok: Atyánk! Szenteltessék meg a te neved. Jöjjön el a te országod. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma. Bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk minden ellenünk vétőnek. És ne vígy minket kísértésbe.”
Lk 11,1-4
Öröm, ha megosztod!
