Nagyra tartom Hörömpő Andreát, a munkáját, mely okból nagy öröm, hogy bekapcsolódtál a beszélgetésbe, Andi – olyannyira, hogy fontosnak éreztem, hogy a hozzászólásodra részletesen reagáljak, ami így Facebook komment helyett külön bejegyzés lett.

Szerintem a céltudatos férfi már nem harcol, hanem “pusztán” teremt, azzal a tiszta, fényes, nagyszerű, ragyogó férfienergiájával, és képes arra, hogy FELÜLEMELKEDJEN a harcon. A Férfi-Női EGYÜTT TEREMTÉS lesz az, ami megváltoztatja a jelen helyzetet. Nem pedig a harc. És véleményem szerint nincs olyan, hogy hasznos harc. Persze értem mit értesz alatta, de ez még mindig a harc energiáját erősíti, ahelyett, hogy valami mást, nagyobbat, többet mutatna és kilépne a harc kereteiből és elvezetne a harc nélküli valóságba. Szerintem. 🙂 

Elméletként jól hangzik, amit írsz, de tapasztalatom szerint gyakorlatban csak részben igaz. Mert a “Céltudatosság” első időszaka nagyon is harcos – a “Harcos” állapotú férfi nagyon is harcol (saját tapasztalat), MERT még túldimenzionálja a(z immár helyes) cél (ügy) és önmaga fontosságát. Ami pontosan a korszak nagy témája, ezért az “Akarás Feladása” a “Harcos” (Hős) kor végén a vízválasztó (R.I.P. Enyém), ami után a “Vezető” (Bölcs/Király) majd valóban nem harcol már. Mert nem akar, hanem szolgál. Figyelmesen. Ahol és ahogyan kell. Másképp: nem ő akar, hanem az akaratot figyeli. Követve szolgál – TUDTÁN KÍVÜL harcol… “Szelíd és alázatos.”

Az én tapasztalatom szerint nincsen “férfi-nő együtt Teremtés”. Hanem EGYÜTT SZOLGÁLAT van. És ez sem együtt igazából, mert nem mellérendelt, hanem RÉSZ-EGÉSZ VISZONY. Férfi az Ügyben, és Nő is az Ügyben, de a Férfin belül, ahogy a férfi is közösségben. Nagyobb részeként mindketten. Külön-külön a helyükön.

FONTOS ez nagyon – és köszönöm az alkalmat, hogy írhatok most erről –, mert a haladó nők tábora ugyan nagyon kicsi még, de Nálatok láthatóan (és abszolút érthető módon) ez az egyik legfontosabb téma. Ami a kapcsolódást akadályozza.

Tehát: NEM a “teremtés” ige a hangsúlyozandó. Hanem a figyelem és a szolgálat. A “teremtés” egy ÉN teremtek (MI teremtünk) implikációt is tartalmaz, mintha a cselekvő ÉN lennék, és a gyakorlat nagyon nem ez. Mármint tényszerűen igen, kívülről nézve, de belülről-élményként nem, sőt olyannyira nem, hogy amint megjelenik benne akár csak halványan is, hogy ezt ÉN csinálom: máris billen az egész, azonnal nem jó a munka.

NEM teremtés ez, hanem közös szolgálat. Nem együtt, tehát NEM egymás mellett, hanem egységben, tehát rész-egész viszonyban. Ami így nem “teremtés”, hanem részesség a Teremtőben, amit az ego félreállása tesz lehetővé.

Férfi és nő EGYSÉGBEN SZOLGÁL.

Ez a legpontosabb, ahogy ezt ma mondani tudom.

“Láttuk, hova vezetett az a rendszer, amit a férfiak és a harchoz való ragaszkodásuk teremtett. Én hiszek abban, hogy létezik harc nélküli világ. És ennek a kulcsai lesznek a Nők. Azok a nagybetűs NŐK, akik képesek a BÉKE energiája lenni, és ezáltal a Férfi lelket is elvezetni egy harc nélküli valóságba… Hát ebben meg lehet, hogy én vagyok idealista…. 😃 Ez nem valószínű, hogy kollektíven megtörténik még a mi életünkben, de egyénileg bárki választhatja már most is. Mondjuk melós az út oda… de nem lehetetlen. 🙂”

Értem ezt, de nem így látom. Sőt. Ezt a megoldást teljesen kizártnak tartom. A férfiak túlzásai után a nők felé billenés (és a nők önmaguk felé billenése) elkerülhetetlen volt, hasznos és jó, ami után nem NŐKtől váható a megoldás, hanem szintézisre van szükség, ami szerintem Az Egység.

Fontos ebben, hogy az egység, amiről beszélek nem a MI egységünk, tehát NEM férfi és nő egysége csupán. Hanem a TEREMTÉS EGYSÉGE, aminek férfi és nő is csak a maga helyén része (ami a működő kapcsolat és az élő közösség kulcsa) – igazi egy-s-ég azzal arányban Van, amennyire igaz-odásban vagyunk.

Veszélyes nagyon a fenti – a nagy betűs NŐK megoldják – hit, óva intek a terjesztésétől, mert magányba reked, aki nőként ezt gondolja, és így éli a saját szerepét meg. Hübrisz még mindig, hogy ÉN tudom, arrogancia és büszkeség…

a nagyok vétke (talán a legfőbb és egyedüli bűn): a gőg.

Nem “a férfiak harchoz való ragaszkodása” teremtetette a “káros” rendszert, hanem a mintáik szerint működő titánok ÖNZŐ célt szolgáló harca. Nem a mód (harc) volt a “gond”, hanem a titán mindent felfaló célja (NEKEM). Amit aztán a NŐK harca követett – szintén önző (NEKEM) motivációval. A helyzet feloldása nem az, hogy akkor most a NŐK megoldják, hanem hogy helyesen együttműködni megtanulunk. Ami az egység. Egymással, amint a Teremtéssel – a Teremtéssel, tehát EGYmással.

Szép ez nagyon. Hogy kellő távolságból nézve – és ezt is fontos lesz meglátni és elfogadni – “káros” sem volt a férfi-uralom. Hanem szükségszerű evolúciós lépés volt csak, ami nélkül nem tudtunk volna civilizációt építeni.

Szerintem se bánd [hogy a cikkedből nem lesz kávé Szentesi Évával]… Mit remélsz titkon? Ezt a harcot feladni nem fogja, majd maximum a ráció halálánál, valami brutál mélyponton. De még nyilvánvalóan nem tart ott, a vadfeministák meg erősítik, hogy igaza van. Amíg Te akarod jobban, ő van erőfölényben. És ezt egyértelműen Te akarod jobban… De én alapvetően kedvelem benned ezt az idealizmust. 🙂

Titkon – ezekszerint mégsem annyira :) – azt remélem, hogy hátha, igen, haldoklik már a ráció eléggé ahhoz, hogy lehetőség után kapjon. Másrészt ez nem akarat, hanem tényleg csak remény, egyoldalúan kinyújtott kéz. Szeretem Évát. Konkértan is, őt, és általánosságban is, ezt a női energiát. Mert kellett az öntudat, aki leszakította az almát.

“Hívj kávézni egy értelmes nőt, akivel tudsz valamit együtt teremteni. De ehhez lehet az kell, hogy feladd azt, hogy harcolni akarsz. Ez az egyik dolog, amit én másképp látok, mint Te, és a Férfi útja táblázatában másképp fogalmaznék.”

Hogy harcolni akarnék – nem érzem ezt, miből gondolod / engem nézel-e, amikor ezt mondod? :) Hanem erő van most ebben a témában és az összefogásban, amivel örömmel megyek én is a fent említett figyelmes, tehát “tudtomon kívül” harcoló, követő üzemmódban.

Harcol a fény valaha a sötétséggel? Szerintem nem. Csak világít.

Értelmes nőkkel való együttműködés témában: a tapasztalatom, hogy NEM az értelmen múlik. Hanem nyugalmon és bölcsességen, aminek az értelem épp legnagyobb akadálya gyakran… mert szükségszerűen túldimenzionálja magát az ember az értelmével arányban (ahogy ezt én is csináltam). “Boldogok a lelki szegények”. De tudom, hogy erre gondolsz Te is. Egy kávé valamikor? :)

Annál is inkább, mert terveket említettél, kíváncsian kérdezem, hogy Benned mik formálódnak? És: mit szólsz az új férfi-nő magazin ötlethez? Különösen, hogy Téged többen is ajánlottak. Jössz? Szerinted kiket hívjunk meg?

“Nőtársaim nevében köszönjük hogy vagy, és hogy teszed amit teszel, még az ilyen “Évák” világában is. Ne hagyd, hogy kicsináljanak!🙂<3”

Köszönöm nagyon szépen, nagyon kedves-nagyvonalú-szívet-melengető Tőled!

A nehezén, úgy érzem, túl vagyok.

Amit onnan tudok, hogy már nem érzem, hogy ÉN akarnám csinálni. Hanem “csak” TÉNYLEG szívesen segítek Nektek.

🙏🔥

Jó munkát!
István

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!