Mélyen jártam tegnap. Nagyon. Olykor megesik ez, máig még.
A Feladattal birkózom ilyenkor. A Feladattal és a sártermészetemmel. Feladat és a sártermészet között kifeszítve élek, és jó ideje tapasztalom már, hogy CSAKIS a totális elengedés működik. A totális elengedés nyugodt Derű, döbbenetes Erő, irdatlan Bizonyosság, ellenállhatatlan Magnetizmus, jövő ködét Napként robbantó Látás, tökéletes Biztonság. Az idő egyre nagyobb részében vagyok ebben, ritkán billenek csak ki a korábbi évekhez képest. De akkor nagyon.
Látszólag két irányba is tudok billeni ilyenkor… vágyak, meg-nemértettség, türelmetlenség, tartozni vágyás, magány, anyagias-testi álmok az egyik, a SÁR arroganciája, hogy ott AKAROK lenni, amit Látok – hogy érezni AKAROM, hogy Haladok, és egyre inkább olyan az élet, mint amit Látok, hogy merre tart, amit Látok, hogy Hova fog érkezni, mert KELL érkezzék, mert nem érkezhet máshova, mert a Potenciál-Feladat EZ. Önsajnálat van ilyenkor, és vigasz iránti VÁGY.
A másik a lehetetlenség.
Látom a Feladatot, és TUDOM, hogy JÓL látom, és a Feladat LE-HE-TET-LEN. Sőt. Nem egyszerűen lehetetlen, de minden erőforrásomat köszönet és reakció nélkül elszívó. A FELADAT. Mintha egy a teljes Földet beborító erdő ültetvényt próbálnék életem kis cseppjeivel öntözni abban a reményben, hogy holnapra, vagy legkésőbb negyven év múlva az egész föld zöld lesz. Egyetlen csepp víztől. Nyolc milliárd kiszáradt mag közepette. Embernek lehetetlen.
Jelen és jövő.
Egyformán csapda.
Fény és sötétség.
Mindkettő arrogancia.
A fénybe Ugrás arroganciájának égető semmibe perzselő sötétsége, és a sötétbe zuhanás növekvő sötétségében elkerülhetetlenül megjelenő egy szem gyertya fénye.
Egy fekete lyuk és egy Nap között létezem, A Nap felé fordult arccal, de azért még nagyon is kitetten a Sötét, az Anyag Erejének… az emberi élet összegzése szerintem.
A csoda, hogy mindig átesem végül, az egyensúlyba vissza, bármelyik irány felé billenek is ki. És annál gyorsabban, ahogy meg tudom ezt engedni – ahogy az ellenállást fel tudom adni, ahogy bele tudok az engem épp billentő Túlzás vonzásába magamat elengedve esni.
És az átesés lényege, hogy a jelen ÉRZÉSÉT és a jövő LÁTÁSÁT egyaránt el kell engedjem. (Miután a MÚLT sérelmein az önismerettel töltött „tudatos” évek alatt túljutottam.) Mármint el kellene engedjem, de NEM tudom elengedni. Hanem CSINÁLNI tudok valamit, amitől a jelenbe megérkezem. Legegyszerűbb és leggyorsabb módja ennek mostanában a rózsafüzér. Nem azt csinálom vele, ami a “hivatalos” használati mód. Hanem beszélgetek. Istennel. Szemről-szemre. A jelenbe Istennel-beszélgetés által érkezem leggyorsabban vissza… aminek
NEM az a lényege, hogy választ kapok, hanem, hogy ELMONDOM.
Olyan ez – ha a lelkembe be akarsz esetleg tekinteni, amitől óva intelek – mint a zsoltárok hangulata … egészen elképesztően PUSZTÍTÓ viharok dúlnak bennem ekkor (skorpió szülött, skorpió és mérleg határán álló aszcendenssel), és már TUDOM, hogy nem szabad emberekkel kapcsolódjak ilyenkor. Mert SENKI nem áll meg velem, a DÜHÖMMEL szemben. Egyedül Isten. Senki más nem tart meg. TUDOM, mert próbáltam, sok-ak-at rombolva ezzel.
Hogy miért írok erről?
Legelső sorban, mert több mint húsz éve terápia számomra az írás, mindig is ezért írtam. Aztán azért is, mert sokan láttok engem követendő „gurunak”, és fontosnak érzem mutatni, hogy tökéletlen-küszködő ember vagyok. Végül pedig azért, mert pirkadó Nap erős fényeként TISZTA ebben a pillanatban, hogy a jövő csakis így jöhet el. Ha a meztelenség után még a mellkasunkat is felvágjuk, ha dobogó-véres, meggyötörtségében mégis Erős, mert az álság zsírjától megtisztult szívünket-igazságot mutatni tudjuk-merjük egymásnak. Bátorság a titka.
Szombaton írom ezt, holnap az ÖRÖM vasárnapja lesz. No. Hát EZ az Öröm. Szerintem. Hogy TUDUNK, hogy LEHET kapcsolódni. És ennek AZ EGYEDÜLI MÓDJA az én tapasztalatom szerint, hogy olyan mértékig vagyunk radikálisan őszinték, ami már-már átlátszóságot eredményez… mert akkor Fellobban A FÉNY, bennünk, a Lényeg, ami VAN.
KELL érezd ezt ezeket a sorokat olvasva. Én NAGYON érzem, ahogy itt ülök. Felemészt persze, élő ember NEM áll meg az Igazság-Isten LÁNG-pallosa előtt, de Kapcsolódni, ÚGY kapcsolódni, amire most szükség lesz: CSAKIS így lehet. Egymással tehát Istennel. Magunkkal tehát Istennel. Istennel, tehát a Teremtéssel. EZ a Ráció Halála.
Brahms hegedűversenye ÜVÖLT a háttérben, ahogy ezt most itt írom. Aztán lenyugszik a zene… a harmadik tétel vége, Joshua Bell játszik, aki harminc éve barátom.
Kapcsolódni az tud – automatikusan kapcsolódásba kerül, aki magát mutatni MERI-tudja.
A Kapcsolódás lényege ugyanis, hogy tényleg NEM egymással VAGY Istennel kell kapcsolódnia az embernek. Hanem az IGAZSÁGGAL. És nagyon egyszerű igazából – húsz év önismeretet spórolok Neked szívesen meg, ha csak ezt magaddal viszed:
Kapcsolódni Igazság által lehet.
Az Igazságot felvállalni, tehát KI mondani. Az Igazságot Tenni. Az Igazságot Kép-viselni. Az Igazság Lenni (!) … Első lépés a KI mondás, az Igazságot megfogalmazni próbálni. Aminek lényege MINDEN gondolatot elengedni, különösen azokat, amelyek a lehetséges következményekre vonatkoznak. Félreállásnak hívom. „Remove myself from the equation.”
A kapcsolódás AZONNAL és AUTOMATIKUSAN történik egymással (párkapcsolat, barátság, szövetség) magunkkal (önértékelés, egészség, derű) és a világgal (munka, imádság, felelős fogyasztás), amint elég őszinték merünk lenni.
Végül ennyi a lényeg. Mindannak, amit én “tanítok”… a LÉNYEGE ennyi.
NEM elméletekre van szükség. Korszakos ábra hasznos, de az sem nélkülözhetetlen. Az élet az IGAZ beszéden múlik végül. Mert az igaz SZÓ az igaz Tetteket megelőzi. Az IGE. És a működő ÉLET, hogy ZÉRÓ filter van köztem és az IGAZSÁG között. Mondani-tenni. Amikor a TETT gondolat-szó már szinte, EGY, mert semmilyen szűrő, pillanatnyi késlekedés sincsen. No és ÍGY lesz az Ige Testé. A tökéletlenséghez szükséges emberi BÁTORSÁG által.
Wow…
Szeretem a mélységbe pusztulás utáni Főnix állapotot nagyon. Az ERŐt, a SZÉPSÉGet, a TISZTASÁGot, az EGYÉRTELMŰSÉGet, amit ilyenkkor a nemgondolkodva cselevés, az Isten eszközeként működés, az Istenbe bekapcsolódás által – az általam “Részesség”-nek nevezett állapotban érzek. A végső-helyes függés számomra ez.
Tökéletlenség megvallása A Feladat.
Ebben másoknak segíteni.
Nos?
Beugrattalak…
Nem kell másoknak segíteni akarni. Sőt… segíteni akarni a legveszélyesebb csapda. Mert AKARÁS még mindig, tehát arrogancia, ha bárkinek segíteni akarok. Nem.
NEM segíteni kell. Hanem MERNI tökéletlennek lenni, és ha ez sikerül, akkor ez magamnak és másoknak is segít.
Ezt értem az alatt, hogy kereszténység 3.0
1.0 volt az ősi közösségek hite (nem csak nyugaton). 2.0 volt a kulturális-intézményi kereszténység, ami kiüresedett és mára elbukott. Aztán az ANTI kereszténység jött, ami a kereszténység 2.0 ellenpontja: reneszánsz-reformáció-felvilágosodás-demokrácia-szocializmus-woke ugyanannak az önközpontúságnak, tehát az ÉN-tudom, tehát Bálvány-központú ÖN-imádó életnek az arcai csak.
A teremtés Rendje a Fraktál. A demokrácia tévedés-arrogancia-hazugság-önimádat.
A helyes Kapcsolódást megalapozó két nagy kérdés, hogy
Kiben bízol, kit követsz, kinek engeded, hogy a lábadat mossa – és hogy TE kiknek a lábát mosod.
Ami egy kérdés végül. Mert a világképem, tehát a Hitem határozza meg.
A kereszténység 3.0 most van születőben. És nem tudom, hogy a fogalmat meg tudjuk-e tartani. Mert nagyon-nagyon kifejező ÉS nagyon-nagyon terhelt. Részesség a másik neve, felváltva használom őket, ugyanazt értem alatta. A teremtésben részes, tehát lelkedése és tehetségei által kijelölt helyén hasznosuló, tehát testvériség felé építő emberi életet.
–
Megnyugodtam.
Köszönöm ezt nagyon szépen!
A Jóistennek és Neked.
A Keresztemet.
Az EGYértelműséget, amit a felszegezettség jelent, hogy pillanatokra Egy-Én, az Egy Én részese lehetek.
–
A hét legjobb videója ez volt szerintem, szabadságról szól.
Vagy ez, a „bűnről”.
–
ÉS kész az új Humania logó, design és vízió.
Ez most végre konkrét és igaz. A legmeztelenebb verzióban. Most vége az van benne, amit én valóban gondolok, ahelyett, hogy az lenne benne, hogy mit hiszek el arról, hogy mások mit értenek abból, amit gondolok, hogy aztán arra pénzt adjanak.
ÖRÖM ez most az öröm vasárnapján. És döbbenet. MINDIG IS ez, tehát a keresztény nyugat újjászületése, a Részes Világ, az emberek testvériségének építése volt a Cél, de tíz éven át csomagoltam így meg úgy be, hogy „mások értsék”… Nem vettem észre, hogy hazudok.
Befektetőket most újra szívesen fogadunk. Írj, ha segítenél!
–
Jó munkát!
Legyünk Együtt Szentek! 🔥
István
Öröm, ha megosztod!
